Interjú
Nincsenek plafonok – A Klisè nyerte a szolnoki tehetségkutatót
2024-06. szám / – bazs –
A Klisè nyerte a Szolnokon rendezett IX. AztaQ könnyűzenei tehetségkutatót, így ősszel biztosan ott lesznek az Öröm a Zene országos döntőjében, de addig is találkozhatunk velük a Művészetek Völgyében, a Kiscelli Feszten vagy éppen a Petőfi Rádióban, ahol rendszeresen játsszák a
Szétestem című dalukat. Molnár Alizzal és Bagi Bálinttal, a Klisè meghatározó tagjaival beszélgettünk.
Miért éppen Klisè?
M. A.: Bálinttal a Bartók konziban ismerkedtünk meg, véletlenül ugyanarra a zenekari gyakorlat órára osztottak be bennünket, és már ott érződött, hogy jól  tudunk együttműködni. Először jazzduóban gondolkodtunk, aztán, amikor kiderült, hogy mindketten próbálkozunk a dalírással, elkezdtünk más utakat keresni. Még egy előző felállással, tulajdonképpen 2022 őszén jött létre a Klisè, aminek annyi ideig kerestük a nevét, hogy a végére teljesen belefáradtunk, és valahogy a hangzása miatt ez tűnt a legjobbnak, ezért ez maradt.
Azért ennél jóval tudatosabban építkeztek. Mi minden történt a Klisè körül az elmúlt két évben?
B. B.: Folyamatosan figyeljük az előttünk járókat, próbáljuk követni, milyen lehetőségek vannak, milyen irányokba érdemes menni. Amikor Alizzal elkezdtünk dolgozni, először egy producer segített nekünk, aztán ahogy ő kiszállt, rájöttünk, a zenekar az igazi közegünk. Ekkor jött létre a Klisè, amivel először felvettünk két dalt, és csak utána kezdtünk koncertezni, tehetségkutatókra jelentkezni. Tavaly is voltunk a szolnoki AztaQ-n. Utána azonban új tagok kerültek a zenekarba, ami a hangzásunknak, a dalainknak is új irányt adott. Szerencsére közben felléphettünk pesti klubokban, többször előzenekar is lehettünk, és Erdélyben is turnéztunk.
Az idei AztaQ-t Arató Illés dobossal, Vörös Zsolt basszusgitárossal és Korbeli Ferenc gitárossal nyertétek meg. Ők hogyan kerültek a Klisèbe?
M. A.: Mind az öten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének hallgatói vagyunk, de korábbról is ismertük egymást a Bartók konziból vagy éppen Kőbányáról. Amikor szóba került, hogy cserélődik a tagság, egyértelmű volt, hogy innen merítünk, hiszen ugyanaz érdekel bennünket, ugyanúgy élvezzük a zenélést.
Az esetetekben egyértelmű volt a pályaválasztás?
M. A.: Első vagyok a családban, aki zenével foglalkozik. Szegeden születtem, de Szabadkára jártam gimnáziumba, ahol jazzéneket is lehetett tanulni. Bár nyolcadik után is felvettek a Bartók konziba, de csak az érettségi után iratkoztam be, majd pedig bekerültem a Zeneakadémiára jazzének és tanári szakra.
B. B.: Én sem zenész családból jövök, de gyerekkoromtól énekeltem, úgyhogy a szüleim terelgettek a zenei pálya felé. Klasszikus gitárral kezdtem, aztán a gimiben rockgitárra váltottam, és tulajdonképpen ott dőlt el, hogy ebbe az irányba szeretnék továbbmenni. Most jazzgitár és zenetanár szakos vagyok a Zeneakadémián, és nagyon jól érzem magam.
Az AztaQ-n elárultátok, hogy a Klisè-dalok szövegeit Aliz írja, míg a zenéket Bálint. Hogyan indult nálatok a dalszerzés?
M. A.: Sokan mondják, hogy gyerekként verseket írnak, ami rám nem igaz, legfeljebb amikor zongorán valamit játszottam magamnak, ahhoz próbáltam rímeket keresni. Nem tudom, hogyan jött, talán a tapasztalatok, az élmények hozták, de úgy tűnik, működik. Persze csak akkor, ha történik valami, ha van mondanivaló. Bálint sokszor sürget is, mert ő már küldött dallamötleteket, én meg még nem írtam semmit. Ezzel együtt is nagyon szeretem csinálni.
B. B.: A zeneszerzést inkább úgy értsük, hogy az ötleteimet próbálom minél kerekebbre, dalszerűbbre megcsinálni, hogy érezni lehessen, hol lehetne egy verze vagy akár egy gitárszóló. Énekdallamot azonban soha nem írok, mert azokra Aliz nagyon jól ráérez. Szóval én indítom el az alapokat, Aliz ezekre ráénekel, majd ebből születik egy olyan vázlat, amit már le lehet vinni a próbaterembe, ahol a srácokkal tovább ötletelünk. Eszembe nem jutna minden hangszert kitalálni, hiszen a többiek kiválóak a maguk hangszerén, és nagyon jó látni, ahogy az általam kitalált dal kapcsán kibontják a saját ötleteiket. | hirdetés
 |
|
Ez azt is jelenti, hogy sokat próbáltok?
B. B.: A próbák mennyisége mindig az előttünk álló feladatoktól függ, ha koncert lesz vagy tehetségkutatóra megyünk, akkor akár többször is próbálunk egy héten. És általában ilyenkor kerülnek elő az új dalok. Igyekszünk tudatosak lenni abban is, hogy egy új dalt mikor akarunk először bemutatni.
Miért érdemes egy induló formációnak tehetségkutatóra jelentkezni?
M. A.: Az Öröm a Zene rengeteg zenekarnak teremtett már kiugrási lehetőséget, úgyhogy a Klisè indulása óta egyértelmű volt, hogy jelentkezni fogunk a versenyeire. Volt, ahová nem jutottunk be, amire ma már azt mondom, nem baj, mert közben más lett a felfogásunk, és sokat fejlődtünk.
Mi kell ma ahhoz, hogy egy hozzátok hasonló zenekar karrierje beinduljon?
B. B.: Rengeteg munka és talán nem kevés szerencse.
M. A.: Alázat, kitartás és kompromisszumkészség. Nem egyszerű sok művészlélekkel, zenésszel együttműködni, közben meg hosszasan próbálni egy-egy koncert miatt. Ez tényleg rengeteg munka, amit megkönnyítenek az olyan visszaigazolások, mint a szolnoki AztaQ, amit nemcsak megnyertünk, de a zsűritől is olyan szavakat kaptunk, amik után azt érzi az ember, megéri dolgozni.
Mik a Klisè álmai?
M. A.: Minél több helyen fellépni. És persze mi is álmodunk olyasmiről, ami ma szerintem minden magyar zenekar vágya, hogy koncertezhessünk a Budapest Parkban vagy a Barba Negrában.
B. B.: Én úgy gondolok a Klisère, hogy nincsenek plafonok. Csak rajtunk múlik, mennyi energiát és minőségi munkát teszünk bele, és akkor bárhová kifuthat a történetünk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
