Január 27-én újra látható a Nézőművészeti Kft. előadása a Szkénében Line Knutzon a kortárs dán dráma egyik legjelentősebb és legsikeresebb képviselője. Sajátos drámai univerzumát elsősorban becketti humora határozza meg: minden mondatával az emberi természet mélyére hatol.
A szélsőséges hangulati elemekkel bátran operáló darabjai nemcsak Skandináviában és Európa-szerte, de Észak-Amerikában is töretlen népszerűségnek örvendenek, immáron több mint két évtizede.
Knutzon házastársi abszurdjában mindenki egy kicsit hibbant, és ebben az egyre növekvő közös őrületben bontakoznak ki az együtt élés örömei, kétségei, kudarcai, zsákutcái. E zsákutcákat ezúttal Kovács Lehel rendezésében térképezhetjük fel, aki a tavalyelőtti Leenane szépe után második alkalommal dolgozott a Nézőművészeti Kft. csapatával. |
Két ember időben találkozik, aztán időben válik el… vagy mégsem? Egy másik pár pedig alig érezheti magát biztonságban, mert valami vagy valaki érkezik a hűvös északi széllel… vagy mégsem… Egy időtlen darab, ami humorban s költészetben gazdag, s ahol egy 55 éves kislány kénytelen kibogozni az összekuszált életeket.
A Közeleg az időben a Nézőművészeti Kft. alapító tagjaihoz – Katona László, Kovács Krisztián és Scherer Péter – ezúttal is több vendégművész csatlakozott: az előadás főszereplőjét, Rebekkát Soltész Bözse alakítja, mellette a Trojka Társulat állandó tagját, Nagy Dórát, illetve a Forte Társulat színésznőjét, Földeáki Nórát láthatjuk az előadásban.
„Titkos erő van jelen a Szkéné színpadán, mégis nyilvánvaló: ez az előadás felszabadítja a játszókat, és fontos számukra. (…) A sokszínű gárda talán szélesíti az érdeklődő közönség körét, mivel a Közeleg az idő nem csak a sokat emlegetett ötvenes korosztálynak szól, huszonévestől nyugdíjasig mindenki talál benne értéket.” – Kortárs Online
„Csodás alakítások, de minden és mindenki előtt elsősorban Soltész Bözse. Ő Rebekkaként nem egyszerűen az abszurd vígjátékot adja, de azon belül egy abszurd drámát is. Az elveszett világ elveszett asszonyát.” – Stuber Andrea
„Az előadás vége tehát szomorú, miközben igazán sokat nevetünk, hasonlóképpen mint az egyik legviccesebb és egyben legszívhezszólóbb nézőművészetis produkció, az EztRád esetén.” – Kétlámpás BLOG
|
vissza
vissza a lap tetejére
