PM Online | Gasztro

Első pillanatban még érzékeny vérveszteségnek tűnt a helybeliek számára, mikor a Karolina út környékének egyetlen jegyezhető étterme bezárta kapuit,
és új tulajdonossal, de szintén olasz irányvonallal nyitott meg újra. Nos, ezen a helyen még nem voltunk, lehet akár jó is, de nem is ez a jó hír, hanem hogy a bezárt Da Wally étterem nem tűnt el, csak arrébb költözött.

Új helyén, a Kelenföldi pályaudvarral átellenben kicsit talán nehezebb rátalálni, mint az előzőn, de valószínűleg jó vásárt csinált az üzletet vezető, állandóan mosolygós, jó kedélyű olasz família. Az új Da Wally kisebb belső térrel, puhább textíliával, pasztellszínekkel várja a betérőket, mindez a korábbinál sokkal hangulatosabbá, barátságosabbá teszi a helyet. A kicsit hodályszerű, sokszor kihaltnak ható termek nem nyomasztanak többé, igazi kisvárosi családi vendéglő lett, ahol természetesen továbbra is folyamatosan megy az olasz tévécsatorna, és a vendégkör legalább harmada-fele olaszokból kerül ki. A fülig érő mosolyú üzletvezetőnő bájos akcentussal és szívből jövő örömmel fogadja a vendégeket, akik azonnal érzik, itt nagy baj nem érheti őket. Az étlap alapján arra gyanakszunk, hogy tetemes vargányaszállítmányhoz jutott hozzá a konyha, több fogásban is főszerepet vállal ez az amúgy nem túlzott bőségben termő erdei vadgomba. A napi ajánlatban szereplő vargányakrém-leves máris remeknek bizonyul. Állag és hőmérséklet pont megfelelő, mélybarna szín – színtévesztőknek haragoszöld – nagyon gombás, telt ízek. Ráadásul nincs is túltejszínezve, ami gombakrémlevesek esetében gyakori hiba az éttermekben. Általában az étlapokon szereplő rántott camembert egyetlen fokmérője, hogy helyesen írják-e le a nevét, itt ezt sikerrel abszolválják, de maga az étel is korrekt, finom és sűrű az áfonyaszósz, kiomlik a sajt a panírból, pereg a rizs, ez a fogás, műfajából adódóan, ennyit tudhat. Régóta tudjuk, a bruschetta kihagyhatatlan a Da Wallyban, roppan a fokhagymás pirítós, rajta illatos, szaftos, sűrű paradicsomszósz, csipetnyi petrezselyem, egy évig is el lehetne élni csak ezen. De itt még fűszeres nyelvhal is érkezik, hangyányit száraz ugyan, de az íze jó, és a vargányás tésztaköret fejedelmi. Tésztát amúgy is mesterfokon készítenek, bizonyíték erre a rákos-tejszínes-paradicsomos csőtészta is, amelyet kedvünk szerint hinthetünk meg parmezánsajttal. Olaszországban ez alap, Budapesten egyelőre megjegyzendő pozitívum. A félbehajtott pizza tésztája remek, a töltelék nem eget rengető, de hozza, amit el lehet tőle várni. Teszt alá vetjük a panna cottát, vagyis a főzött tejpudingot is; remegően friss, puha, édes desszertet kapunk. A környékbeliek megnyugodhatnak, nem tűnik el minden érték a világból. A jó hely nem vész el, csak átalakul. Érdemes pár utcányival tovább haladni érte.