RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. augusztus 5., szerda
Krisztina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Ki kell alakítanunk egy Kárpát-medencei öntudatot”
2020-06. szám / NAGY KLAUDIA

Június 4-én nyílt meg a Pesti Vigadóban a Kossuth-díjas és Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Jan­kovics Marcell grafikusművész, animációsfilm-rendező Trianon című kiállítása, a magyarság számára tragikus trianoni békeszerződés 100. évfordulójára emlékezve. A közel kétszáz grafikai
alkotás 1526-tól tekinti át a magyar történelem főbb eseményeit és azoknak napjainkra gyakorolt hatásait. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet számos határon túli fiatalt kérdezett meg, mit jelent számukra Trianon, gondolataik elolvashatóak a kiállításon. A tárlat egyelőre virtuálisan tekinthető meg, és – ha a járványügyi intézkedések megengedik – július 26-ig lesz látható a Vigadó VI. szinti kiállítótereiben. A Magyar Mű­vé­szeti Akadémia alelnökét, Jankovics Marcellt Trianonhoz való viszonyáról és a kiállítás különlegességéről kérdeztük.

Van személyes érintettsége Trianon kapcsán?
J. M.: Volt egy magyar nagyapám, Jankovics, aki neve szerint horvát, de anyai részről magyar és tiroli-osztrák származású, a felesége len­gyel-szlovák volt, folyékonyan beszélt szlovákul, de nagyapám miatti szerelme miatt magát már magyarnak tekintette, Budapesten nála lak­tam egy darabig. Anyai részről nagyapám székely-örmény keverék, és a kedves nagyanyám pedig csallóközi magyar. Az ő vezetékneve volt Marczell, de Bartha nagyapám nem azért vette feleségül a Marczell lányt, hogy majd egyszer a keresztnevem Marcell legyen. Kisud­var­nokról való, amely egy színmagyar falu Csallóközben. A pol­gár­mes­te|rét is úgy hívják, hogy Marczell Zoltán. Egy-két évvel ezelőtt vettem fel vele a kapcsolatot, kiderült, a falu cí­mere a Marczell család címeréből eredeztethető. A Marczellek és Barthák vére megmarad. A Barthák, akik egy kis székelyföldi faluból valók, szétszóródtak mindenhová, Magyarországon is élnek belőlük többen, a Marczellek szintén sokfelé eljutottak a világon.

Úgy tudom, kétszáznál is több grafikát készített a kiállításra.
J. M.: Oldalszámra 268 darabot, ebből nincs minden kiállítva. Kiállításra nem mindegyik alkalmas. Bi­zonyos rajzok csak könyvben mutatnak. Ezek különböző, Trianon szempontjából fontos figurák arcait ábrázolják, egy-egy lap többet is: egykori magyar, német, osztrák hadvezéreket, francia politikusokat, magyar hősöket. Két évig dolgoztam rajta. Nem volt szerencsére más fontos dolgom, tudtam ezzel foglalkozni. Ritkán fordul elő ilyen az életemben. Nagyon élveztem, és persze vázlatban megtartottam az összes rajzot. Készült belőle egy könyv Trianon címmel. A könyvben olyan típusú tartalomjegyzék található a fent említett portrékkal, amelyből kiderül, kik voltak ezek az emberek. Például az amerikai tábornok, Harry Hill Bandholtz, aki arról ismert, hogy szobra van a Szabadság téren, mert nem hagyta, hogy a románok kifosszák a Nemzeti Múzeumot.
hirdetés

Ezeket a rajzokat hívhatjuk karikatúrának?
J. M.: Valójában nem igazi karikatúrák. Egy kicsit torzítottam, nem vittem túlzásba. De ez nem egy ka­rikatúra-kiállítás, mert a témát karikírozom, nem a személyt. Vannak olyan fickók, mint Linder Béla hadügyminiszter, aki azt mondta, hogy nem akar többet katonát látni. Hozzájárult sajnos az események alakulásához, róla csak nagyon homályos fényképet láttam. Belgrádban van eltemetve, megdicsőülten. Állami temetést kapott a hatvanas években, mert elismerte a Baranyai Szerb Köztársaságot. Egyszóval szörnyetegek voltak! És ezt valamilyen módon bele akartam vinni.

Amikor nézegettem az alkotásokat, események sorozatába kerültem bele, mint egy filmben. Ami talán nem véletlen, hiszen számos ikonikussá vált filmet rendezett, mint a Fehérlófia, a Magyar népmesék, Az ember tragédiája és még hosszasan sorolhatnám. Hogyan kezdett hozzá a koncepció kidolgozásához?
J. M.: Mielőtt hozzáfogok valamihez, ki kell találnom, milyen fonálra tudom felfűzni a rajzokat. A szö­ve­ge­ket meg kell írni hozzájuk, amelyeknek viszont kell egy nagyon átlátható váz. Például hogy milyen okok vezettek Trianonhoz. Hiszen a döntésnek, amely Magyarországot a földbe döngölte, voltak előzményei. Áder János köztársasági elnök nagyon szép beszédet mondott a 100. évforduló alkalmából, sok mindenre kitért, például arra, mennyire váratlanul érte a magyar vezető réteget, hogy mi fog történni. Ebbe a hibába sétált bele a háború elején Tisza István is, akit alapvetően inkább mártírnak ábrázoltam, ezért a kiemelt képe egyáltalán nem mondható karikatúrának. A mohácsi vész az indulási pont. Méghozzá azért, mert azt a területet, amely Magyarország szíve, testmagja, a törökök teljesen kipusztították. És persze eljutok az első világháborúig, majd az utóéletig, ahol megfordul a dolog. Nem nehéz belátni, de Trianon volt a második világháború oka. A németekkel szembeni szigorú békekötési feltételek váltották ki ezt a helyzetet. A mi csapdánk az volt, hogy Hitler felkínálta, ha melléjük állunk, akkor visszakapunk olyan területeket, ahol a nagy többség magyar. Rettenetes történet, a 20. század a magyar történelem második legrosszabb idő­szaka.

Mi a tárlat központi üzenete a magyarság számára?
J. M.: Az én üzenetem, hogy akárhova megyek, ahol magyarok vannak, otthon érzem magam. És ez abból adódik, hogy nekünk, magyaroknak ki kell alakítanunk egy Kárpát-medencei öntudatot. Hogy mi nemcsak magyarországi lakosok, hazafiak vagyunk, hanem egykor miénk volt a Kárpát-medence, érezzük magunkat azon belül mindenütt otthon. Mindenütt élnek még a mai napig magyarok. Nem a határok döntik el, hol lehet magyar szót hallani.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor