Czimra Gyula az egyik legegyénibb hangú művész a 20. századi magyar festészet történetében. Különös habitusú, magányos és magának való festő volt, akit azonban műveinek magas színvonala és letisztultsága kora legjelentősebb alkotói közé emel.
A nagyszabású kiállítás az életmű közel felét – festményt, szobrot, grafikát és gobelint –, a művész csaknem 180 alkotását mutatja be. Czimra Gyula műszaki rajzolóként dolgozott, mellette az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamára járt. 1923-tól Párizsban élt és tanult, 1926-ban a párizsi Galerie Zodiaque rendezte meg első önálló kiállítását. Franciaországi tanulmányútját nagybányai és szentendrei tartózkodás követte, majd 1934-ben feleségével együtt Rákoshegyen telepedett le, és itt élt 32 éven át, egészen élete végéig. A negyvenes évek második felétől haláláig szinte teljes visszavonultságban festett. Alkotásainak zömét az 1920-1930-as és az 1950-1960-as években készítette.
A válogatás összesen hat szekcióban az életmű minden korszakát felvillantja: az 1924 és 1965 között készült képek hatalmas ívet jártak be a romantikus realizmustól a posztimpresszionista, fauve-os, majd a naiv művészet hatását mutató képekig, később pedig a novecentós alkotásokon át a teljes letisztultságot sugárzó dekoratív-realista, szimbolikus-metafizikus, geometrikus, puritán szobabelsőkig és csendéletekig. Czimra munkásságának legjellegzetesebb képei az utolsó éveiben alkotott kisméretű festmények, melyeken otthonát örökítette meg. A kiállítás címe – Árnyék nélkül – sejtelmes és sokértelmű: egyrészt utal a világos körvonalak által meghatározott kompozíciókra, az illúziót keltő plasztikus formálás hiányára, az árnyék nélküliségre, a már-már szakrális csend megidézésére. Másrészt utal a művészre: az egyenes, tiszta emberre, aki árnyékok nélkül élt, és aki – visszafogottsága és a művészeti élettől való távolmaradása miatt – úgy tűnt, mintha árnyékban állna. Az alkotófolyamatok, a művészi gondolkodás mintáinak és az életmű történeti alakulásának bemutatásával a művész most végre kiléphet az árnyékból. |