Interjú
Egyszer volt… – Találkozás a magyar mesehősökkel
2025-11. szám
A mai gyerekek el sem tudják képzelni, szüleik, nagyszüleik gyermekként milyen izgalommal várták, hogy esténként megjelenjen a tv képernyőjén az esti mesét jelentő TV Maci. Az egykori mesehősökre még ma is mindenki szeretettel emlékszik vissza. November 29-től Gödöllőn, a Művészetek
Házában egy különleges kiállítás keretében találkozhatnak velük. L. Péterfi Csaba az elmúlt években már több fotó- és képzőművészeti tárlatot rendezett, az Egyszer volt… – retro mesék és retro játékok kiállítással azonban egészen más területet mutat be.
Miért éppen a magyar mesehősök lettek most a főszereplők?
L. P. Cs.: Valójában magam sem tudom, honnan jött az ötlet. Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy ha az ember elér egy bizonyos életkort, elkezd nosztalgiázni. Arra gondoltam, jó lenne egy olyan kiállítás, ami összefogja az én korosztályom gyermekkorát. Az anyaggyűjtés Foky Ottó két figurájának, Samunak, a kiscsacsinak (Mirr-Murr, a kandúr) és Mekk Eleknek a megvásárlásával kezdődött. Ekkor találtam rá egy hatalmas Foky Ottó-gyűjteményre, köztük olyan bábokra, amiket személyesen ő készített. Ez a kollekció lett a kiállítás alapja, többek között a Mirr-Murr, a kandúrból, A legkisebb ugrifülesből és a Misi Mókus kalandjaiból ismert figurákkal. De más mesehősökkel is találkozhat majd a közönség, például Süsüvel, a sárkánnyal, aki ma is sokak kedvence, és olyan különlegességek is lesznek, mint egy 1969-ben készült Mazsola és – ami igazi kuriózum – szintén ebben az időszakban készült Böbe baba. Ez utóbbi figurából mindössze egyet találtam, nagyon rossz állapotban. Jelenleg egy bábrestaurátornál van.
Mikor döntött úgy, hogy a rajzfilmek hősei is helyet kapnak a kiállításon?
L. P. Cs.: Megláttam egy hirdetést, ahol mesefilm celleket kínáltak eladásra. A cell az a fólia, amire ráfestik a mese szereplőit. Minden egyes mozdulatot külön-külön. Így dolgoztak egykor a Pannónia Filmstúdióban is. Amikor pedig elkészültek a mesefilmek, a cellek legtöbbször a szemétbe kerültek. Szerencsére az ott dolgozók emlékbe megtartottak néhányat. Ezeket kezdtem el felvásárolni, s jelenleg több száz cellből áll a gyűjteményem. Mára ez egyfajta értékmentés lett számomra, a megmaradt cellek nagy részét ugyanis az elmúlt években külföldi gyűjtők vásárolták fel, mivel a Pannónia Filmstúdióban készült mesefilmek világhírűek voltak. Sikerült viszont szerezni a Doktor Bubó, A nagy ho-ho-horgász, a Pom Pom, a Vuk, Az erdő kapitánya, a Szaffi, A kockásfülű nyúl, sőt a Mátyás király mesefilmek fóliáiból. De ami izgalmas, az a Lúdas Matyi celljei, ugyanis ezeket már majdnem eladták egy francia gyűjtőnek, de hosszú könyörgés után sikerült elérni, hogy az országban maradjon.
| hirdetés
 |
|
Foky Ottó neve mellett meg kell említenünk a nemrég elhunyt Sajdik Ferencét is. Jól tudjuk, hogy az utolsó munkái erre a kiállításra készültek?
L. P. Cs.: Igen. Felkértem, hogy a kiállítás számára rajzolja meg a Pom Pom összes szereplőjét. Pom Pom, Picur, Gombóc Artúr és további tíz figura el is készült, de a sorozatot sajnos már nem tudta befejezni. Ahogy haladtam a szervezéssel, jött a gondolat, hogy tegyük mindezt teljessé azzal, hogy ennek a korszaknak, a 60-70-80-as éveknek a játékait is bemutatjuk. Így jött létre egy mackógyűjtemény, valamint felajánlásként kaptam egy retro autó gyűjteményt, amit a korra jellemző, pléhből készült játékokkal egészítettem ki.
Kinek szól tulajdonképpen ez a kiállítás?
L. P. Cs.: Azt gondolom, a mai gyerekeket is meg fogja szólítani, de elsősorban a 40-70 évesek lesznek azok, akiket meg fog érinteni. Ennek a korosztálynak ad lehetőséget arra, hogy újra gyermekké váljon! Az elmúlt időszakban sok ilyen korú barátom keresett meg, hogy élőben megnézhessék a TV Macit, láthassák az igazi Ugrifülest. Nem egyszer láttam, hogy majdnem elsírták magukat… Mert a gyermekkorukat hozták vissza ezek a mesefigurák. De mélyen érintett az is, amikor egy erdélyi barátom azt mondta, én itt Magyarországon nem tudom elképzelni, hogy nekik Erdélyben, azokban az években mit jelentettek ezek a mesefilmek. Ugyanezt tapasztaltam meg Zentán is, ahol már most jelezték, szeretnék, ha ez a kiállítás hozzájuk is eljutna. Ezért eldöntöttem, hogy Gödöllő határon túli magyar testvérvárosai, Dunaszerdahely, Zenta és Csíkszereda – és reméljük, hogy majd Beregszász is – ezt a kiállítást ingyen fogja megkapni. Azt gondolom, kötelességem ezt az anyagot nekik eljuttatni, hogy ezzel a határon túli magyarságnak és azoknak, akik ott élnek, visszahozzuk a gyermekkor örömét.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
