RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. október 21., szombat
Orsolya

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Somogyi Győző életmű-kiállítása a Vigadóban
2014-09. szám

Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja mintegy ötszáz munkáját állítja ki október 3-tól a Vigadó V. és VI. emeleti kiállítótereiben.

Milyen kiállítást láthatnak majd a látogatók?
S. Gy.: Életmű-kiállításnak nevezem. Régóta vártam ezt a lehetőséget: először a Műcsarnokba terveztem tárlatot a hetvenedik szü­le­tés­na­pom­ra, de az nem valósult meg, most pedig már 72 éves vagyok. Még Makovecz Imre biztatott erre, de akkor ez nekem még álom volt. Az első teremben ikonosztázszerűen, 17–18. századi módra, több sor­ban, egymás fölött helyezem el majd a festményeket, többek között a magyar hősöket, az Árpád-házi királyokat és a családi arc­kép­csar­no­kot. Tájképek is lesznek, például Torockóról, a Badacsonyról és a Balaton-felvidékről. A másik teremben a fekete-fehér grafikáimat – így a Kőműves Kelement –, az apokrif népi imádságokhoz készült rajzaimat és bibliai témájú munkáimat mutatom be. A harmadik teremben huszárok, történelmi katonaruha-rekonstrukciók lesznek láthatók, ezek színes ceruzarajzok nagyított nyomatai. Kilencven zászlómásolatot is kiállítunk itt, melyeket a feleségem, Korényi Dalma szobrászművész varrt, én pedig megrajzoltam és kifestettem őket. Ezenkívül lesz egy kis vetítőszoba, ahol folyamatosan pereg egy válogatás a rólam készült portréfilmekből, a lakókörnyezetemről.

Minek tartja magát, képzőművésznek vagy gazdálkodónak?
S. Gy.: Mindkettőnek. Van őstermelői igazolványom, hozzá egy birkanyáj, tíz ló, két kecske, négy szamár, baromfi, kutya, macska. Önellátásra rendezkedtünk be a feleségemmel.

Rendeznek vitézi játékokat is?
S. Gy.: Igen, a Salföldi kopjások nevű huszárcsapattal, amelynek én vagyok a kapitánya, bemutatókra járunk itthon és Európa-szerte.

Hogyan lett papból képzőművész és a hadijátékok szerelmese?
S. Gy.: Gyerekkoromtól fogva katonásdit szeretek játszani a legjobban. A bátyám 1956-ban elhagyta az országot, és rám hagyta a Sorsdöntő csaták című könyvét. Ezzel nőttem fel, a hadtörténet lett a fő szenvedélyem. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem, de többszöri próbálkozás után sem vettek fel a főiskolára. Beiratkoztam teológiára, és egyháztörténetből doktoráltam. Hét évig munkáspap voltam, vagyis hét közben segédmunkásként dolgoztam egy gyárban, hétvégeken pedig egy templomban szolgáltam, de kitették a szűrömet. Nem is volt indoklás, egyházi elöljáróm betegállományba helyezett, szerintem állami nyomás volt mögötte. Még papként fölvettek a Magyar Képzőművészek Szövetségébe, majd a Művészeti Alapba, így hivatásos képzőművésszé avanzsáltam.
hirdetés


Hogy került Salföldre, a Káli-medence apró falvába?
S. Gy.: Pesten éltem, családot alapítottam, és nem tudtuk, hova menjünk nyáron nyaralni. 1975-ben a Balatont nem tudtuk megfizetni, így jött a Káli-medence és benne a pusztuló kis falu. Salföldön fillérekért lehetett venni egy házat, én voltam az első vevő. Beleszerettem a faluba, és egy helybéli öreg juhásztól megtanultam az állattartást. Életrekonstrukciót hajtottunk végre a feleségemmel, mert nem akartunk úgy élni, mintha művésztelepen lennénk: eredeti formájába állítottam vissza a házat, és ugyanolyan stílusban hozzáépítettem egy műtermet is. Később a falu épületeit olyanok vették meg, akik ugyancsak az eredeti építészetben gondolkoztak. A jelenleg ötven állandó lakosú Salföld egységes, gyönyörű faluképet mutat.

Hogyan élnek?
S. Gy.: Mi elsősorban képzőművészek vagyunk: a feleségem kilenc szövőszéken tanítja a lányokat, asszonyokat a népi mesterségre, én a műteremben dolgozom, és egész nyáron lovagolni tanítom a fiatalokat, huszárakadémiát vezetek. Fő törekvésünk, hogy a falu visszanépesüljön.

Könyvei is ott lesznek a kiállításon?
S. Gy.: Igen, vitrinben helyezzük el őket, köztük A magyar hadizászlók című albumot. A kiállításra négyszáz oldalas, magyar-angol nyelvű katalógus készül.

Két kiállítás-megnyitót is tartanak, mi ennek az oka?
S. Gy.: Sok barátom van, és a Vigadóba csak háromszáz embert engednek be egyszerre. Az első nyitás október 3-án, a második október 19-én lesz.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor