PM Online

„50 frank jutalom annak, aki elmagyarázza nekünk, mi a dada” – állt az 1921 januárjában Párizsban kiadott Dada soulève tout, vagyis A Dada felkavar mindent kezdetű szórólapon a vezető dadaisták aláírásával.

Jellegzetes dada-paradoxon, hogy aki egy ilyen felhívásra jelentkezne, az nyilvánvalóan nem értené a felhívásban rejlő csúfondáros dada-gesztust, tehát nem tudhatná, mi a dada, következésképp akinek van fogalma arról, mi a dada, nem jelentkezik ilyen felhívásra. S valóban, nem is tudunk arról, hogy jelentkezett volna valaki. Pedig a feladat ma is csábító a benne rejlő rendkívüli kihívás miatt, mert – ha komolyan vesszük – ez a feladvány igen nehéz, és maguk a dadaisták tették azzá. Ezzel a gondolattal kezdi Kappanyos András az általa szerkesztett, online Dada antológiát, amely a benne összegyűjtött szemelvények révén egy szövegkollázsszerű egész összeállítására, tehát mégiscsak a dada meghatározására vállalkozik.
A DLADLA100 című csoportos kiállítás ezt a paradox definíciós kísérletet folytatja. A Barcsay Teremben bemutatott munkák a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának egykori és jelenlegi hallgatói körében közzétett pályázatra beérkezett vagy bekért művek közül kerültek ki. A DLA vezetősége a zürichi Cabaret Voltaire centenáriuma alkalmából tette közzé a felhívását, amelyre a dada művészeti mozgalom máig érzékelhető jelenlétét, különböző kortárs újraértelmezéseit és lehetséges kritikáit közvetítő alkotásokat várt.
A DLADLA100 című tárlat a fent idézett Dada antológiához hasonlóan működik, a Barcsay Teremben azonban a szemelvények összeolvasása helyett a kortárs művészeti alkotások megismerése ad egy szintén kollázsszerű összképet arról, hogy mit jelent 2016-ban a dada Magyarországon a művészdoktorok, illetve a doktoranduszok számára.