PM Online

A múzeumok azért vannak, hogy a bennük lévő műtárgyakat megnézhessék az emberek. Ez körülbelül világos, csak hát vannak ebből a szempontból nehéz esetek. Például amikor maga a múzeum is műtárggyá válik. Ott van például a firenzei Palazzo Pitti.
Alig férnek el a képek a falakon, két, néha három sorban függnek egymás fölött, nem tudni, hogy egy teremből merre induljunk tovább, de hát mit lehet tenni, aki Raffaello fátyolos hölgyét szeretné látni vagy Tiziano Szürke szemű férfiját (és nem hozzák helybe, mint annak idején az utóbbit), az szenvedjen.
Majdnem ugyanez a helyzet nálunk is: a Szépművészeti jó múzeum, csak éppen szűkös annak a temérdek kincsnek, ami benne van. És bár nem éppen Pitti-palota, én legalábbis mindig érzek valami furcsa aránytalanságot az épületben, a magasság és az alapterület össze nem illését, amitől kicsit kényelmetlenül vagyok odabent, akkor is műalkotás. Kérdés, hogy mennyire az. Mert most bővíteni kell, bővíteni is fogják, a lehető legkézenfekvőbb irányba, a föld felé. Karácsony Tamás tervei megnézhetők az interneten, imponáló, ahogy az oszlopok folytatódnának a föld alatt, lesz hely, nem kapnak klausztrofóbiát a képek, az egész tényleg biztatónak látszik. Viszont lehet mást is találni a neten, Sisa József nyílt levelét, amely meglehetősen, de nem túlságosan későn, néhány héttel a munkák megkezdése előtt a tervezett új lejárat ellen emel kifogást.
Csodák csodájára a levélnek lett hatása. Egyes szakemberek támogatták az új megoldást, mások védik a régit, összeesküvés-elméleteket gyártanak, ki kivel van, és miért van azzal, akivel. Legalább történik valami. A baj az, hogy az új termekhez új le- vagy bejáratra van szükség, meg kell bontani a homlokzatot, az oda vezető lépcsőt, amúgy sem lenne nagyon logikus, fölkapaszkodni egy lépcsőn, hogy utána le lehessen ereszkedni a mélybe. Az ember elolvassa az érveket pro és kontra, senki sem igazán meggyőző, vagy inkább mindenkinek igaza van, egy százéves épületbe belebontani, az sajnos túl sok rossz emléket, helyrehozatlan bontást juttat az észbe. Elrontották a dolgot a derék, pesti építészek, akik szállodákat terveztek a Duna-partra, irodákat a Kálvin térre. Az lenne a csoda, ha még maradt volna bizalom irántuk.
A múzeum gyorsan visszakozott, majd kitalálnak valami mást, mondták. Ami, ha jól értem, azt jelenti, hogy néhány héten belül megkezdik az építkezést. Csak éppen a tervrajzok nincsenek készen. Óvatosan annyit mondanék: jaj.