Viszonylag jól berendezett világban élünk, ahol többnyire mindenre van világos magyarázat, ok, cél, viszonyítási pont: a pénz. Ha nem értjük, miért csinál valaki aljasságot, azt mondjuk: pénzért. És ezt a magyarázatot akkor is el tudjuk fogadni,
ha tudjuk, hogy az aljasságot elkövetőnek bőven van pénze, esetleg már most is sokkal több, mint amennyit hátralévő éveiben vagy börtönéveiben el tud majd költeni. Mégis elfogadjuk a magyarázatot: pénzért teszi.
Időnként az az érzésem, hogy teljesen el vagyunk tévedve, szinte semmit sem tesznek az emberek pénzért, ők maguk nem is tudják, mihez kezdjenek vele, megveszik a huszadik aranyórát, pedig már az első is folyton késik. Pénz helyett befolyásra, tiszteletre, szeretetre vágynak, csak valamikor a kezdet kezdetén ők is rossz vágányra álltak, és elhitték, hogy az ilyesmi pénzkérdés is lehet. Azóta is robognak tovább, a feltehetően téves irányba, és óriási utat kellene megtenni visszafelé, hogy rendbe jöhessenek. Nem tudok a pénz megbízhatóságára jobb ellenpéldát, mint a művészetet.
Ha elfogadjuk, hogy a pénz többé-kevésbé elfogadható értékmérő, akkor minél nagyobb művész valaki, annál gazdagabbnak kellene lennie. Ehhez képest példálózhatunk a szegénységben meghalt, későn felismert lángeszekkel, van Goghgal vagy Csontváryval, de nem kell feltétlenül ennyire extrém példákat keresnünk. A 20. század második felének legnagyobb karmestere Carlos Kleiber volt, aki egyáltalán nem kért jelentős honoráriumot – igaz, hogy csak azokkal volt hajlandó együtt fellépni, akikkel kedve volt. Richter után sem maradtak hatalmas kastélyok a titokzatos orosz sztyeppéken. Ha a Toscát szeretném megmutatni lemezen annak, aki még soha nem hallotta darabot, Maria Callas lemezét venném meg neki – ma ez talán a legolcsóbb felvétel a piacon. |
Az egész arról jutott eszembe, hogy láttam egy interjút Kocsis Zoltánnal, és megkérdezték tőle, hogy szokott-e zenét letölteni az internetről. Persze nem szokott, de az volt a véleménye, hogy az értékes zenét mindenki számára ingyenesen elérhetővé kellene tenni. Nehéz kérdés, hiszen ki mondaná meg, hogy mi értékes, mi nem az, de a gondolat mégis tökéletes: minél értékesebb valami, annál olcsóbb. A legértékesebb dolgok ingyenesek. A zeneszerzők, ha pénzhez akarnának jutni, kénytelenek lennének azt bizonygatni, hogy igen, sajnos egészen értéktelen szimfóniát írtam, nem tehetek róla, hogy mégis el akarják játszani.
|
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza
vissza a lap tetejére
