PM Online | Gasztro

Patinás környezetben, klasszikus, de mégis modern kávéház az ősszel nyílt Opera Café. Először persze az ember megbámulja magát a helyet, az Ybl Miklós által tervezett épületnek erre a részre jutó pompázatos freskóit, boltíveit, amik most teljes fényükben ragyognak. Nem félhomályos

hangulatvilágítás van, hanem tényleg életerőt sugárzóan dől a fény, és érvényesül a falfestmények minden kis apró részlete. A bárpult viszont nagyon is korszerű, mégis kimondottan harmonizál – a székekkel, asztalokkal együtt – a patinás környezettel. Arra emlékszem, hogy az Operabálokon ruhatárként szolgált ez a helyiség, jó, hogy most egész nap nyitva van, és az is jó, hogy az utcáról is be lehet jönni, s a dalszínház előteréből ugyancsak.
Kimondottan ide illő pincér fogad bennünket, Szakács András, az eleganciát, az oldottságot és a kedvességet ideális arányban tudja elegyíteni. A zöldborsó veloutét nagyon ajánlja, és abszolút igaza van. Üdén zöld, könnyed, a tavasz hírnöke, a benne lévő buggyantott tojás tovább fokozza a hatást. A gulyáslevest mi akarjuk megkóstolni. Nem kellett volna, mert híg, tartalmatlan, karakter nélküli. Kár ilyen fogással rontani a kedvező összhatást. A kacsamájpástétom lágyan krémes, fenséges hozzá a pirospozsgásra sült házi briós. És igazán nem lehet panasz a marhatatárra sem. Szuper vékony, élvezetes tésztájú a mozzarellás és mangalicasonkás pizza. A nizzai salátához nem sütik agyon a tonhalat, inkább csak finoman megpirítják, burgonya, tojás tobzódik még a friss zöldségeken kívül benne. A pofából készült marhapörkölt egészen remek, zamatait jól kiadó a hús, sűrű, kellemesen fűszerezett a szaftja, szájban elomlós a vajas galuska. A hozzáadott tejfeles uborkasaláta pedig olyan, mintha vidéki nagymama csinálta volna. A Mac&Cheese-t kis szarvasgombával meg szarvasgombaolajjal is megbolondítják. Hogy sajtból abszolút ne legyen hiányunk, gnocchiból a finom kéksajtos szószost választjuk. Desszertként a linzeralapú, eperöntetű sajttorta és a tonkababos mousse kényezteti az ízlelőbimbókat.