RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. augusztus 22., szerda
Menyhért, Mirjam

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea
Az ellopott időgép
2018-05. szám

A hatodik résszel lezárult ugyan az időutazás, de az Időfutár-történet ezzel még korántsem ért a végére. Miután Hanna, Szabika, Edina, Tibi, Géza bácsi, Rogyák Mari, Benedict és a többi régi jó ismerős hazatértek, egy dolgot közösen megfogadtak: soha, semmilyen körülmények között nem beszélnek arról, mi történt velük valójában.

A lényeg úgyis az volt, hogy mindenki hazajött! Épen és egészségesen. Megállapodtak abban, hogy innentől az időutazás szó is tabunak számít. A dolog nem szorult magyarázatra. A gyerekek iszonyodtak tőle, ha arra gondoltak, hogy a felnőttek mire lennének képesek, ha tudomást szereznének egy működő időgépről. És nekik ráadásul több is volt. Biztonságba helyezni vagy megsemmisíteni őket? Ez volt az első számú kérdés. A sors szerencsére a kezükre játszott: a búravárosi időgép motorja kigyulladt a landolásnál. Ám átengedni az enyészetnek mégsem merték. Ennél sokkal jobb ötletnek tűnt, hogy átszállítsák Géza bá hétvégi házába, Tahiba. Kempelen sakkasztalát Bujdosóné ajánlotta fel a Technikatörténeti Múzeum számára. A körzőt azonban közmegegyezéssel Hanna gondjaira bízták, hogy véletlenül se lehessen többé beindítani. Már csak a hadronról kellett gondoskodniuk. Ebben Tekla anyja, Pusztai professzor volt a segítségükre. A gépet szétszerelte, és darabjait a szegedi Szuperlézer atombiztos kódokkal ellátott páncélszekrényeinek mélyére rejtette…
hirdetés


Tilos az Á Könyvek
3490 Ft

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor