RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. június 20., szerda
Rafael

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Parti Nagy Lajossal a Létbüféről
„A költészet tele van nyelvvel”
2018-02. szám / D. Magyari Imre

Rég, 2003-ban jelent meg verseskötete Parti Nagy Lajosnak, a Grafitnesz, de már annak utolsó részében olvashattunk Őszológiai gyakorlatokat, s a cím alatt ott állt idézőjelben, hogy „írta Dumpf Endre”. Most itt van belőlük egy teljes kötetnyi; mögöttük ott a magyar és a világirodalom: „ha bús kalásszal / jő a sárguló ősz / a messzeségben / úgy kerestem őt / a feketébe hajló / barna nőt / milyen volt szőkesége / mielőtt lenőtt”.

Ha kinyitom a könyvet, a számozatlan előzékoldalakon kézzel írt szöveg látható, ahogy a végén is - már a 2011-ben újra kiadott Szódalovaglásban is volt ilyen, ott a köteten belül. Elolvasni nemigen tudjuk, de bevezet bennünket a Létbüfé világába. Hogyan jöttek létre ezek a szövegek, mik ezek?
P. N. L.: Nagyon tetszettek a szép, mintás előzéklapok, amik a Magvető arculatváltása után jelentek meg a kiadó könyveiben. Azt hittem, mindegyikbe ez kerül, de kiderült, könyvenként bármilyen mintát kinyomnak. Kitaláltam, hogy hogy kézzel írok valamit, ami épp akkora felületet foglal el, mint amekkorák ezek a lapok lesznek. Végigmentem a már majdnem kész szövegen, és félszavakat, negyedszavakat másoltam ki egy papírra. A bal felső saroktól haladtam folyamatosan a jobb alsóig, egymás után írva őket. Soha senki nem fogja tudni kiolvasni, mit írtam, én sem. Fragmentek, nem adnak ki értelmes szöveget, illetve annyit mégis, amennyit a kötet tartalomjegyzéke, amit ha akarsz, olvashatsz úgy is, mint egy eléggé elliptikus versszöveget.

Egy idő óta a könyveid tartalomjegyzéke önálló mű.
P. N. L.: Ha megnézel egy verseskönyvet, megdöbbenve látod, hogy a címek összeolvashatók, és kiadnak egy verset. Huszonnyolc éve, a Szódalovaglásnál találtam ki ezt a játékot, még verssorokat is hajlandó voltam átalakítani a kedvéért. Ott nem is az első sorokat vettem ki, hanem azokat, amik a leginkább megfeleltek a célomnak. A prózakötetekben az annotált tartalomjegyzékkel volt jó játszani, a rövid tartalmi kivonatok készítésével, imádom ezeket a cédulányi kicsi prózákat. A Létbüfé tartalomjegyzékében nincs semmi trükközés, de az első sorok együtt kiadnak valamit.

Többes számban használtam az előbb a versek szót, a kötet verseiről beszéltem, de amit olvasunk, felfoghatjuk egyetlen versnek is, aminek számos szakasza van, s igazából lezárva sincs, bár az utolsó szó a „vége".
P. N. L.: Felfogható a szöveg így is, igen. Én magamban daraboknak, részeknek hívom az egyes szakaszokat, amik egy könyvet adnak ki. Az olvasók majd eldöntik, hogy az összefüggésekre teszik-e a nagyobb hangsúlyt vagy a diszkontinuitásra.

Kár, hogy a borító nem kék, mert akkor mondhatnánk a színére, hogy őszikék…
P. N. L.: Pintér József, aki nagyon szép könyvet tervezett, találta ezt a szürkésfehéret. Én akartam, hogy világos legyen, ha már a szöveg úgyis olyan sötétke…
hirdetés


Mondhatni, dumpf… Ez a szó nagyon sok mindent jelent a németben: tompa, fojtott, dohos, nyomasztó, érzéketlen, fásult, határozatlan, homályos… Radnóti Sándor figyelmeztet rá az ÉS-ben megjelent kritikájában, hogy nem gondolhatunk Dumpf Endrére úgy, mint Psychére, ő „nem valaki, nincs egyénisége, karaktere, múltja, története", Dumpf médium, a versek nem utalnak vissza rá.
P. N. L.: Dumpf - most még - egy egészen fakó foszlány vagy alapsejt. Úgy húsz éve beugrott a német szó, aminek a hangulatát az is érzi, aki nem beszél németül. Utánanéztem, a német lírában sokaknál előfordul, például Traklnál. Társult hozzá az Endre, tán Ady miatt is.

Szomorú ez a könyv, de ott van benne a játék, nem csupán a nyelvvel való játék, hanem a léttel való játék is.
P. N. L.: 1990 óta ahhoz szoktam hozzá, hogy ha valamit közvetlenül, direktben akarok mondani a világról, akkor azt megírom prózában, novellában, publicisztikában. A versben valamiféle megnevezhetetlenségek állnak össze hiányból, sejtelemből és dallamból. Mindezt nem tudom elképzelni, csak játékkal. Nagyon nehéz olyan lírát mutatni a nagy költészetek közül, amelyik ne lenne tele játékkal, a nyelvtől és a nyelvvel való gyönyörűséggel! Még Berzsenyi, Vörösmarty is tele van nyelvvel! A költészet tele van nyelvvel! Nem is igen tudok másfajta lírát elképzelni, bár létezik, gondoljunk a kései Pilinszkyre, a kései Nemes Nagyra.

A lecsupaszításban is ott lehet az öröm… Az idő múlása hogyan érint?
P. N. L.: Az ember látja, hogy öregszik, és azt hiszi, öregszik körülötte a világ is, pedig ez nem igaz. Elsötétedik a jövőképe is, de hogy ebben mennyi az önsajnálat, a realitás, az utódok iránti aggodalom, az szétválaszthatatlan. Az én tapasztalataim szerint semmi más nem segít, hogy ne őrüljünk meg saját magunktól, mint a munka. Abban a két évben, amiben csak a Létbüfével foglalkoztam, kiiratkoztam a közéletből. Most félreteszem, nem akarom, hogy elkönnyüljön. Tudnám szakmányban gyártani az őszológiai gyakorlatokat, de nem szeretném. Nekem ennél sokkal fontosabb ez az egész vers-dolog. Figyelek, jegyzetelek, felírok ezt-azt, és majd összeállnak valamivé.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
Magvető Kiadó, 2017
250 oldal / 3499 Ft

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor