2007-ben, az Aegon Művészeti Díj átadásakor mondta laudatiójában az egyik legkiválóbb magyar irodalomtörténész, Margócsy István Rakovszky Zsuzsa lírájáról, hogy „különös finomságú és élességű költészet”, s hozzátette, hogy ez a költészet „megrendítő egyenletességgel él, működik és hat”, azaz bárhol is nyitjuk ki a köteteit, a legmagasabb csúcsok levegője csap meg bennünket.