Egyszer abban a szerencsében volt részem, hogy Viareggióban tölthettem két napot. Nem világvége, rejtett kis öböl, ismeretlen éden, hanem nagyon is hétköznapi üdülőhely Olaszország túlsó partján, és ismerik más magyarok is. Hogy egyebet ne mondjak, Vaszary János is lefestette ott a Grand Hotelt, előtte vidáman fürdőző, színes fürdőruhás emberekkel, napernyőkkel, ahogy azt kell. De még Viareggióban is vannak reggeli órák, amikor az ember nem a fövenyen hever,