Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Fehérvár ma már izgalmas színházi történetek helyszíne
2015-11. szám / Szepesi Krisztina

Szikora János 2012-ben érkezett Székesfehérvárra, és nemcsak a színház, de az egész város kulturális életét felpezsdítette. A Vörösmarty Színház igazgatója arról mesél, milyen dinamikus a
fejlődés, és miként tudták megfordítani azt a tendenciát, hogy a fehérváriak a fővárosba menjenek, ha színházat akarnak látni. November 28-tól pedig legújabb rendezésével, az Augusztus Oklahomában című előadással várják a közönséget.

Mondta korábban, hogy akkor tud majd rendezőként nyugodtan dol­goz­ni, ha igazgatóként meg tudja rá teremteni a lehetőséget. Vagyis azzal, hogy október végén mutatták be a Werthert az Operában és Székesfehérváron is premierre készül, azt igazolja, hogy minden rend­ben van?
Sz. J.: Remélem, igen. Minden évad elején elkezdődik a visszajelzés az évadtervünkre, kiderül, van-e érdeklődés a meghirdetett be­mu­ta­tóinkra. Az pedig, hogy a tavalyi bérletvásárlásokhoz képest tovább emelkedett az idei szám, adott számunkra egyfajta megnyugvást. Ráadásul az évad elején volt egy kis könnyebbségünk, hiszen előre dolgoztunk a Csókos asszonnyal és a Tizenkét dühös emberrel, mert már az előző évad végén elkezdődtek a próbák. A Tizenkét dühös embernek ráadásul volt egy zártkörű bemutatója is májusban, amelynek tapasztalatai alapján egy nagyon intenzív, egyhetes próbaidőszak után Cserhalmi György kiváló premiert csinált. Vagyis az évad első két bemutatója már sínen volt. Ebben az igazgatói szempontból megnyugtató helyzetben könnyű lélekkel vetettem bele magam az operarendezésbe.

És az Augusztus Oklahomában rendezésére, ami ismét egy társulatépítő darabválasztásnak tűnik.
Sz. J.: Jól látja, hiszen valóban nem a darabhoz állítottam össze a szereposztást, hanem fordítva: a tár­su­lathoz kerestem színdarabot. Mivel van egy nagyszerű társulatunk, nagyon fontos a csapatjáték. Erre pedig ez a darab kiváló lehetőséget ad, amelyben minden egyes szereplőre nagyon erős színészi feladat hárul. Amikor elkezdek próbálni, mindig az a legfontosabb kérdés, hogy működik-e az általam összeállított szereposztás. Szokták mondani, hogy egy jó szereposztás már fél rendezés, amiben sok igazság van. Arra jutottam egy hét után, hogy ebben a társulatban ennél jobban nem lehetne kiosztani ezt a darabot, és lehet, hogy szerénytelennek hangzik, de hozzáteszem: országos viszonylatban se lehetne jobb sze­rep­osz­tást csinálni.

A darabból készült filmből hiányolta a humort a végtelen depresszió mellé, amit gondolom, a rendezésében viszontláthatunk majd.
Sz. J.: Azért ez nem lesz egy móka-kacagás, de valamennyien ismerjük a hétköznapokból, ahogy az élet legdrámaibb, legtragikusabb pillanatai is magukban hordozzák a szinte groteszkbe hajló komikum lehetőségét. Ez így van ebben a darabban is, és ezzel maradt adós az egyébként kiváló film a nagyszerű színészekkel. A tömény depresszióban van valami csinált, nem igazi. Amikor valami ennyire kilátástalan és szörnyűséges, abban mindig érzünk valami agyalmányt. Az élet ennél valamivel egészségesebben működik, és mindig megvan az a mozzanat, ami egy kis plusz energiát ad, hogy ne menjen el a kedvünk attól, hogy felkeljünk reggel. Ezt szeretnénk mi is megmutatni.

A színház országos tekintetben is nagy értékeiről beszél, amit az is bizonyít, hogy több darabbal vendégszerepelnek Budapesten, és sok előadást áthoztak az előző évadról is, ami vidéki színházaknál nem gyakori.
Sz. J.: Az volt a célunk, hogy egy olyan színházi műhely jöjjön létre, aminek a magyar színházi palettán markáns arculata van, és nagyon magas minőséget képvisel. Ezen dolgozunk idestova három éve, és a társulatépítés, darabválasztás mellett vár ránk még egy fontos munka: nevezetesen közönséget kell teremtenünk és nevelnünk. Ez Fehérváron különösen komoly feladat, hiszen nem tudtuk volna a Mesterkurzust vagy a Lear királyt három éven keresztül játszani, ha nem figyelnénk tudatosan arra, hogy kik nézik az előadásainkat. Sok energiát feccöl ebbe a társulat minden tagja, egyre jobban felértékelődnek a közönségtalálkozók, az élő kapcsolat a diákokkal, tanárokkal és közönségszervezőkkel. Kíváncsiak vagyunk a visszajelzésekre, hogy elérjük-e azt a hatást, amit szeretnénk. Több száz főre duzzadt közönségszervező-hálózatunk van már, akik szintén nagyon fontos elemei ennek a láncolatnak, hiszen tőlük kapjuk a legtöbb információt a véleményekről, és természetesen meghallgatjuk a tapasztalataikat is.

Mondta, hogy a székesfehérváriaknak akar színházat csinálni és nem a budapesti szakmának, de úgy tűnik, a két közönség érdeklődése közelít.
Sz. J.: A legjobb fokmérője ennek az, hogy az elmúlt években nagyon dinamikusan nőtt a bérletvásárlók száma. Ahhoz képest, ami akkor volt, amikor átvettem az igazgatást, már a kétszeres mennyiséget is meghaladtuk. Volt ebben azért korábban egy belső aránytalanság, hiszen alapvetően a gyermek, diák és ifjúsági bérletek nőttek nagyot. Idén azonban ez a trend megváltozott, hiszen a felnőtt bérletek száma is jelentős növekedést mutatott, ami azt jelenti, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy eljusson az az információ az egyszerű polgárhoz, hogy ebben a városban nagyon jó színház van, jó színészekkel jó darabokat mutat be, és lassan országos hírűvé válik. Erre aztán elkezd az ember büszke lenni, kíváncsivá teszi, aztán eljön az a pont, amikor úgy dönt, jegyet vált hozzánk.
hirdetés

Miközben nem a könnyebb utat választják kizárólag népszórakoztatással.
Sz. J.: Egy végtelenül kényes egyensúlyt kell megteremtenünk, hiszen komoly művészi ambícióink van­nak, és azt hiszem, hogy az ország legjobb színészei sem jönnének el hozzánk a társulatba játszani, ha nem találkoznának művészi kihívásokkal, izgalmas feladatokkal. Közben mindezeket úgy kell színpadra állítani, hogy ne elriasszuk a közönséget, hanem inkább fölkeltsük az érdeklődését, de úgy, hogy észrevétlenül a természetes szórakozni vágyást is kielégítsük. Ez minden évben rizikó, de igyekszünk jól egyensúlyozni.

Az ön igazgatói mandátumával az egész város kulturális élete megindult, ha például a Koronázási Ünnepi Játékokat nézzük.
Sz. J.: A nyár köré szerveződő programokkal valóban megpezsdült a kulturális élet, aminek van még egy érdekes mozzanata. Ettől az évtől önálló intézménnyé vált az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, és ezáltal a városra eddig is jellemző zenei élet új, dinamikus lendületet kapott. Rendezői tevékenységem is demonstrálja, hogy a zene iránt nemcsak fogékony és érzékeny, de elkötelezett is vagyok, és nem tettem le arról a szándékomról, hogy az opera valamilyen formában helyet kapjon nálunk. Mindjárt az első évemben tettem is erre egy kísérletet, Gulyás Dénes rendezte A sevillai borbélyt, és bár azóta ezt nem folytattuk, a szándék továbbra is bennem van. Vagyis a színház nagyon magas nívót képviselő kínálatával együtt az egész város azt az információt sugározza szerte az országban, hogy Fehérvárra érdemes jönni, mert itt nagyon izgalmas dolgok történnek.

Amit Budapestről busszal szervezett utakkal is segítenek.
Sz. J.: A Vörösmarty Járatot harmadik éve csináljuk, és óriási sikere van. Közel vagyunk a fővároshoz, muszáj kihasználnunk ezt a lehetőséget. Hiszen ha belegondolunk, hamarabb juthat el hozzánk egy budapesti néző, mintha kocsival a dugóban akarna bearaszolni egy belvárosi színházba. Szerencsére sokakat érdekelnek a fehérvári színészek, előadások és az a lehetőség, hogy egy színházi este után elköltsenek egy kellemes vacsorát a művészekkel. Kétségek között kezdtük el, de aztán annyi pozitív visszajelzést kaptunk, hogy már nem szívesen hagynánk abba. Erre azért is vagyok büszke, mert amikor ide kerültem, azt mondták, tudomásul kell vennem, ebben a városban az emberek nagyon szeretik a színházat: mármint a budapestit. Ez eléggé provokált és tudtam, hogy ezt nekem meg kell fordítanom. Úgy érzem, sikerült, hiszen a fehérváriaknak most már teljesen felesleges Budapestre menni, ha jó színházat akarnak látni, viszont a budapestieknek érdemes hozzánk jönni.

Miért lesz érdemes még ebben az évadban Székesfehérvárra jönni?
Sz. J.: Az egyik izgalmas előadás A velencei kalmár lesz Cserhalmi Györggyel és Gáspár Sándorral a főszerepben, Bagó Berci rendezésében, ami tulajdonképpen azt a Shakespeare- ciklust viszi tovább, ami a Learrel kezdődött és a Hamlettel folytatódott. Pintér Béla Szutyok című darabját rendezi majd a Stúdióban Hargitai Iván, és az évadot Horváth Csaba izgalmas színházi adaptációja zárja, a Száll a kakukk fészkére. Abban bízom, hogy ezek az előadások is bizonyítják majd, hogy Fehérvár ma már izgalmas színházi történetek helyszíne.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor