RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. szeptember 26., szerda
Jusztina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4)
Én, Tonya
2018-01. szám / Gulya István

A nagyszerűség és a kisszerűség (értsd a prosztó primitívség) gyakran kéz a kézben jár. A két­sze­res országos bajnok műkorcsolyázónő, Tonya Harding (Margot Robbie) történetében úgy csillan meg az amerikai álom tökéletes fogsora, hogy közben Amerika-alsó nagyokat ciccegve piszkálja
az ételmaradékot a rések közül, és böfögni sem restell. Hi­szen adva van egy saját tehetsége jogán – és az anyja (Allison Janney) vasszigora okán – felemelkedő sportoló, aki atletikus és technikás versenyző, el­ső­ként ugrik tripla axelt az amerikai női korcsolyázók közül, ugyanakkor ott van első férje, Jeff Gillooly (Sebastian Stan), aki a tévéfotel dajkálta nemzedék tipikus figurája. Nem okos, de okoskodik, és mindenképpen megoldja okosba’. Ami aztán oda vezet, hogy a Harding legnagyobb ri­vá­li­sá­nak számító Nancy Kerrigan térdét egy viperabotos keretlegénnyel töretik el az 1994-es lillehammeri téli olimpia előtt – hiába volt az öt­let­gaz­da a férj, Tonya érintettsége is hamar bizonyítást nyert, amiért öröke eltiltották a műkorcsolyázástól.
Craig Gillespie rendező (Plasztik szerelem, Viharlovagok) filmje fel­vo­nul­tatja Tonya Harding életének fontos szereplőit, kezdve a láncdohányos és alkoholfüggő anyától, aki ha úgy érzi, ez kell az eredményekhez, mások előtt pofozza fel, vagy kurvázza le lányát, a labilis idegzetű férjen és annak egyszerű és paranoiás haverján át a birkatürelmű edzőnőig. Steven Rogers, a korábban romantikus drámákat és vígjátékokat (például Édesek és mostohák, Kate és Leopold) jegyző forgatókönyvíró szórakoztató és szatirikus sztoriját Gillespie a szereplők állandó kikacsintásaival teszi idézőjelbe, mintha csak azt mondaná:

ez azért itt alapvetően játék, nem tényfeltárás. Az Én, Tonya, bár nem tökéletes – mondjuk jó húsz perccel meg lehetett volna kurtítani –, de tökéletes játéklehetőséget teremt a három legfontosabb szereplőjének, Robbie-nak és Stannek, de leginkább Janneynek. A rettenetes anyukát játszó színésznő el is nyerte alakításáért a legjobb női mellékszereplő Golden Globe díját.

Én, Tonya (16)
(I, Tonya)
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Craig Gillespie
Főszereplők: Margot Robbie, Bobby Cannavale, Sebastian Stan, Allison Janney
Julianne Nicholson
hirdetés

119 perc
Forgalmazó: Vertigo Média
Bemutató: 02. 01.








vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor