RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 14., szerda
Aliz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (3,5)
Liza, a rókatündér
2015-02. szám / Szalóky Bálint

A rendszerváltás utáni magyar filmek korszakát szokás az állami finanszírozási támogatás függ­vényében vizsgálni és az efféle megközelítés valóban tálcán kínálja magát, hiszen a Nemzeti Filmalap – nevéhez hűen – alapjaiban írta át a korábbi

támogatási szisztémát (a szerzői alkotások helyett a forgatókönyvek és a vegytiszta filmes műfajok kerültek előtérbe). De a generációváltás ideje tőlük függetlenül is elérkezett. A most induló fiatalok alkotásaiban az egykori Simó-osztály frissessége köszön vissza, ezek a filmek (például a Zomborácz Virág rendezte Utóélet, illetve Reisz Gábor filmje, a Filmalap kegyében csak közvetve részesült VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan) ráadásul a pozitív kritikai fogadtatás mellett komoly közönségsikert tudtak elérni.
A sokáig előkészítési fázisban lévő, majd csúnyán kivéreztetett Toldi-film parkoló pályára helyezése óta az új éra „nagy magyar látványfilmje” is éppen egy újonc munkája, a Liza, a rókatündér lett: Ujj Mészáros Károly első egész estése számos speciális effektust és különleges, az Amélie csodálatos életéhez fogható látványvilágot ígért, aminek tervével – hazai gyakorlattól szokatlan módon – a rendező sokáig előre leforgatott pilottal házalt. A Liza egyike volt az elsőként elindult Filmalap-projekteknek és idestova két éve várja, hogy végre a közönség elé kerüljön. A folyamatos dátumtologatást tudjuk be hát az elhúzódó utómunkálatoknak, ami pozitív és a negatív eredményt is magával hozott: Ujj Mészáros filmje valóban rendkívül látványos, ám hibáit tekintve egy másik első filmmel, az Isteni műszakkal mutat rokon vonásokat.
A címszereplő Lizát (Balsai Mónika) a Nagy Ő megtalálásában nemcsak végtelen szerénysége, hanem az a tény is akadályozza, hogy sorra hullnak el kiszemeltjei. Liza életében egyetlen férfi követel állandó helyet magának: a kizárólag számára látható japán slágerénekes, Tomy Tani szelleme (David Sakurai), aki a közös dalolások mellett segít rávilágítani, hogy ő minden bizonnyal egy átok sújtotta rókatündér. A hullák számának emelkedésével a rendőrség célkeresztjébe is bekerül az ápolólány.
Ujj Mészáros Károly csaknem a teljes filmet az egyedi képi világnak rendelte alá, ami kellően bizarr történettel párosul. A rendező rutintalansága azonban megbosszulja magát: a Liza, a rókatündér nem mutat túl a benne rejlő potenciálon, nincs benne elég kraft, hogy a játékidő egésze alatt lekösse a figyelmünket. A jobbnál jobb ötletek unalmassá válnak, ha állandóan ismétlődnek, vagy egyszerűen idő előtt kifulladnak, és a Lizában minden behozott új karakter csak az első megjelenéséig tud izgalmas maradni. A sztori monotonitása, a markáns konfliktushelyzet hiánya mind-mind azt sugallja, hogy a Liza egy kisfilmnyi gondolat másfél órásra hígítva. Ez éle vesztett mozit virtuóz vizualitása még így is bőven az átlag fölé emeli, mi több, a nézésre érdemes darabok közé sorolja, csak hát 2015-ben jobb lenne végre többnek örülni, mint hogy valami technikai megvalósításában megállja a helyét a nemzetközi porondon.
hirdetés







vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor