RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 17., szombat
Hortenzia, Gergő

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
A neve Hunt, Ethan Hunt
2015-07. szám / Kovács Gellért

Augusztus 6-tól immáron ötödszörre semmisíti meg magát a kockázatos küldetésre hívó, szép üzenet: a Mission: Impossible – Titkos nemzet a nyári blockbuster-szezon egyik kiemelt eseménye, s minden jel arra mutat, Tom Crusie-nak ismét sikerül a „lehetetlen”, vagyis szakmailag és kereskedelmileg se vall kudarcot szupercsapata élén. Na de nézzük az előző megbízatásokat!

Mission: Impossible (1996)
Mi volt a küldetés?
A mozikban is sikerre vinni egy kultikus kisképernyős franchise-t, megalkotni az amerikai 007-est. Brian de Palma remek akció-thrillert kanyarított a maszkos-beépülős-átverős-szupercsapatos té­vé­so­ro­zat­ból: a forgatókönyv nagy ötleteként rögtön az elején kirántotta főhőse alól a szőnyeget, azaz a Tom Cruise alakította ügynöknek odavesztek társai, ezután üldözöttként kellett újraépítenie magát és teamjét, valamint megtalálni az árulót.
Hogyan sikerült?
Világszinten 450 milliót kasszírozott e robbanásokkal és vakmerő kaszkadőrmutatványokkal tarkított, elegánsan dögös s valóban le­bi­lin­cse­lő akciózás (a bemutatott attrakciók közül a belógatós, a padló előtt éppenhogy megállós mutatvány azóta filmtörténeti jelentőségű, számos alkalommal megidézett jelenetté avanzsált), szóval Ethan Hunt szélesvásznú debütálása eléggé bejött a Paramountnak és Cruise-nak is. Igazából nem volt kérdés, hogy valamikor jöhet a második rész.

Mission: Impossible 2. (2000)
Mi volt a küldetés?
Az ezredforduló környékén nem volt feltétlenül szokás alcímekkel felcímkézni a hollywoodi folytatásokat, az egyre befolyásosabb Cruise nem is vacakolt még ezzel. De Palma után egy újabb nagynevű, sokat látott direktort bízott meg a rendezéssel: a műfaj hongkongi nagymestere, a szakma félisteneként tisztelt John Woo akkor már túl volt álomgyári ténykedésének legbravúrosabb darabján (Ál/arc), de még pont, hogy menőnek számított Hollywoodban.
Hogyan sikerült?
Woo nem is fogta vissza magát: a Mission: Impossible második része jelentősen rövidebb lenne, ha nem lenne benne ennyi lassítás; Ethan Hunt legalább annyiszor néz ki romantikus búsképű lovagnak, mint akcióra kész, a hegymászásban is profi ügynöknek. De azért van nézni- és hallgatnivaló bőséggel: motorok párbajoznak, kulisszák repülnek az égbe, a Metallica tagjai gitároznak – egyes lövöldözéseket pedig az elmaradhatatlan, alacsonyan szálló galambok díszítenek igazán John Woo-sra. Bár a végeredmény legalább annyira röhejes, mint amennyire élvezetes, a közönség mindenesetre értékelte az igyekezetet, s majd 547 milliót áldozott az élményre.

Mission: Impossible 3. (2006)
Mi volt a küldetés?
Mozifilmes alkotósztárt csinálni egy tévészéria-kreátorból. J.J. Abrams akkor még nem az a fickó volt, aki sci-fi geekek millióit hozta izgalomba a Star Trek, majd a Star Wars-galaxisok újrabenépesítésével, hanem egy olyan szakember, aki ugyan csinált pár nagyon komoly nézettséget produkáló tévésorozatot, de a multiplexek népének még sose forgatott semmit. Így a harmadik Mission: Impossible mozi tulajdonképpen Abrams vizsgafeladataként is felfogható.
Hogyan sikerült?
Nem lett belőle bukta, de eddig ez a leggyengébb rész, a bevételt tekintve mindenképpen (kb. 398 milliót kerestek vele a gyártók). Jót tett a filmnek, hogy a sorozat történetében először egy nagyon menő, nagyon sokat foglalkoztatott karakterszínész alakította a főgonoszt – sőt, tulajdonképpen Philip Seymour Hoffman az, aki miatt valamivel (de tényleg csak valamivel) több tudott lenni a végeredmény komoly költségvetésű, 126 perces Alias-epizódnál.
hirdetés

Mission: Impossible – Fantom protokoll (2011)
Mi volt a küldetés?
Továbbpörgetni a franchise-t, az újabb idők ritmusának megfelelően. Tom Cruise most is kockáztatott, amikor az élőszereplős filmekben teljesen tapasztalatlan Brad Birdre bízta a brand legénységét, hiszen az még a Pixar-animációk legnagyobb rajongói előtt is kérdés volt, hogy A hihetetlen család és L′ecsó direktora hogyan boldogul majd a hobbi-kaszkadőr Cruise vakmerőségével, na meg úgy egyébként egy Mission: Impossible volumenű szuperprodukcióval.
Hogyan sikerült?
Bird tökéletes választásnak bizonyult. A Fantom protokoll szellemes és pörgős, már-már hibátlan popcornmozi. Jó volt ismét látni persze Ving Rhamest is, de a csapat új tagjai, mint például Jeremy Renner vagy Simon Pegg éppen annyira változtatták meg az ügynökbrigádot, mint amennyire egy 15 éve indult sorozat esetében ez feltétlenül szükséges. A látvány bámulatos: bár a moszkvai nagy bumm se semmi, különösen a homokviharos és a felhőkarcolós jelenet emlékezetes. Ennyi pedig bőven elég volt ahhoz, hogy összejöjjön a bőven kiérdemelt, 694 713 380 dolláros összbevétel.

Mission: Impossible – Titkos nemzet (2015)
Mi a küldetés?
Legalább akkorát gurítani, mint négy évvel ezelőtt! A Közönséges bűnözők Oscar-díjas forgatókönyvírója nem először dolgozik együtt Crusie-zal: egyfelől többedmagával jegyezte a Valkűr és A hol­nap ha­tá­ra scriptjét, másfelől a Jack Reachert ő is rendezte. Tehát alighanem alaposan ismerik egymást a sztárral, jobban mondva: Christopher McQuarrie nagyon tudhatja már, mit szeret a főnök.
Hogyan sikerül?
Elsősorban persze a veszélyes helyeket szereti: most például egy repülőgépről lóg majd, jó magasan, meg motorozni is fog, gyorsan és... Naná, veszélyesen! S ha hinni lehet az előzetes híreknek, ez még korántsem a teljes repertoárja Ethan Hunt legújabb show­mű­so­rá­nak – úgyhogy minden esély megvan arra, hogy ismét azt kapjuk majd, amit megérdemlünk: cirkuszt és gegeket, minden mennyiségben!

*

Mission: Impossible – A zene Az ultracool Dirty Harry-filmzenéért is felelős Lalo Schifrin ezen szerzeményét az is ismeri, aki valamilyen összeesküvésnek köszönhetően még sose látott egyetlen M:I mozifilmet se. Sőt, az első, Brian De Palma-féle film idején azok is izgatottan kapták fel a fejüket a főcímzenére, akiknek egyetlen epizódhoz se volt szerencséjük az 1966 és ′72 között futó, eredeti tévésorozatból. Bár a hidegháborús fordulatokban bővelkedő, klasszikus szériát a KGST-országokban politikailag érthető okokból nem vetítették, az 1988-ban indult, s két évadot megélt remake-sorozatot viszont már igen: a rendszerváltás után nálunk is levetítette a Magyar Televízió. Így, amikor a filmszínházak adni kezdték a Mission: Impossible-t, már mi is tudtuk, miről van szó. És nyilvánvalóan a U2 két legcsendesebb donja, Adam Clayton és Larry Mullen is tisztában voltak vele, micsoda értékhez nyúltak, amikor finom kezekkel modernizálni kezdték a Schifrin-főtémát a moziadaptáció számára. A végeredmény ízléses és végtelenül klassz lett – kár, hogy csak Grammy-jelölést kaptak érte, a díjat végül nem nekik adták.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor