RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 14., szerda
Aliz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
David Lynch csodálatos világa
2016-06. szám / Kovács Gellért

Nincs még egy ilyen fura figurája az egyetemes filmművészetnek – ha nem lenne, ki kéne találni, de Lynchet csak Lynch tudná kitalálni. A kivételes és szerencsére még messze nem lezárt életmű egyik emblematikus remekműve újra látható a magyar mozikban: a Kék bársony harmincadik
szülinapja kapcsán vettük a bátorságot, hogy fejest ugorjunk Mr. Lynch külön bejáratú, de a tudatalattinkra igencsak hasonlító, őrült univerzumába.

Radírfej (1977)
Mitől lynches?
Számos képzőművészeti projekt és rövidfilm után, kábé öt év alatt készítette el első nagyjátékfilmjét, amely kicsit sci-fi, inkább horror, valamennyire fantasy és nagyon fekete-fehér. A húszezer dollárból for­ga­tott Radírfej irtózatosan nyomasztó, szürreális keresztrejtvény. Ha úgy tetszik: edzettségi fokmérő.
Mennyit értünk belőle?
Fekete-fehér agymenés, amibe a mester állítólag saját apai frusztrációit dolgozta bele. De nem kell min­dent érteni, s ez Lynch legtöbb későbbi művére is igaz. Bőven elég, ha érezzük. Ha mindent megfejtenénk, mi maradna a film szakos bölcsészeknek?

Az elefántember (1980)
Mitől lynches?
Attól, hogy kiderült: kommersz műfajban is nagyon egyéni tud lenni. Mel Brooks imádta a Radírfej vi­zua­li­tását, ezért Lynchre bízta ezt a 19. századi, ám nagyon is időtlen mesét. Aligha bánta meg, hiszen a harmincas évei közepén járó rendező lebilincselő kosztümös filmet forgatott John Merrick legendás igaz történetéből.
Mennyit értünk belőle?
Amennyit nem szégyellünk. Amellett, hogy innentől teljesen egyértelmű volt, hogy David Lynch nemcsak egy hibbant posztmodern művész, hanem fantasztikus esztéta, Az elefántember nem csak a sztori morális gyomrosai vagy a metsző fekete-fehér látvány miatt kaphatott 8 Oscar-jelölést (aztán sajnos egyet sem válthatott aranyszoborra). Most bizonyíthatta be először, hogy a színészekkel is nagyon tud bánni, ha akar: John Hurttől és Anthony Hopkinstól egészen kivételes alakítást láthatunk, de a többiek is kiválóak.

Dűne (1984)
Mitől lynches?
David Lynch A Jedi visszatér rendezői székét utasította vissza a Frank Herbert korszakos sci-fi re­gény­so­ro­za­tának első könyve alapján készült, ambiciózus adaptációért. Ő volt a sokadik kiszemelt a feladatra: mint cinefil körökben ismeretes, Alejandro Jodorowsky jutott a legtovább – aztán jogtulajdonosi cserék és egyéb szerencsétlenkedések után végül Lynch készítette el a maga grandiózus változatát.
Mennyit értünk belőle?
A Dűne a mozitörténelem egyik legtöbbet vitatott alkotása: egyesek a csillagokig magasztalják, mások annyira gyűlölik, hogy a föld alá ásnák el az összes kópiáját. Nehéz objektívnek maradni az ügyben, mert ez is olyan, mint Lynch filmjei általában: kicsit mindig másmilyennek tűnik. Azonban annyi bizonyos, hogy e nem egyszer röhejesnek, máskor lenyűgözőnek mutatkozó filmben debütált egy fiatalember, aki nagyon fontos szereplője lesz a direktor filmográfiájának: az illetőt Kyle MacLachlannek hívják.

Kék bársony (1986)
Mitől lynches?
Bársonyos alapot ad a későbbiekhez. Lynch óriásit bukott a Dűnével, de nem esett ki a pikszisből, sőt mintha kárpótlásként csinálhatta vol­na meg következő moziját. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, ám persze nagyon is örömteli, hogy az MGM zöld utat adott ennek a provokatív, erotikus bűnfilmnek, mely az amerikai kertváros csukott ajtók mögött megélt rémálmait festette a nagyvászonra.
Mennyit értünk belőle?
Annyit bizonyosan, hogy aztán jó sokszor meg tudjuk nézni. Bor­zon­ga­tó klasszikus Kyle MacLachlan angyalian kukkoló profiljával, Laura Dern naiv pislogásával, Isabella Rossellini izgató reménytelenségével, Dennis Hopper elszabadult állatiságával, Angelo Badalamenti ze­né­jé­vel. Előtanulmány a Twin Peakshez, kulcsfilm David Lynch elméjéhez. A második rendezői Oscar-jelölés.

Twin Peaks (1990–1991)
Mennyire lynches?
A Kék bársony főhőse beállt FBI-ügynöknek, s egy festői szépségű vidéki kisvárosba indul nyomozni – hogy aztán ott is ragadjon, s a beilleszkedés hétköznapi kötelezettségei mellett kávék, piték, halottak és súlyos függönyök várjanak rá, okkult jelenések és visszafelé beszélő törpék társaságában. Lynch és Mark Frost párosa a tévésorozatok legszappanoperásabb kliséinek adott egy jókora maflást, a végeredmény pedig akkora világsikert és máig élő kultuszt eredményezett, hogy a következő évad adta a másikat.
Mennyit értünk belőle?
Nem is ez volt a kérdés, hanem az, hogy végül miért csak ennyit kértek belőle. A második szezon hosszabb volt, mint az első: Lynch a Veszett a világ forgatása miatt el is engedte Cooper ügynökék kezét. A nézettség esett, az ABC tévétársaság bizalma fogyóban volt – így aztán az elképesztő évadfinálé a sorozat végét is jelentette.

Veszett a világ (1990)
Mennyire lynches?
Íme, a romantika David Lynch módra! (Esze)veszett road movie, Laura Dern odaadó szerelmes rajongásával, egy hisztérikusan zseniális Elvis-imitátor, vagyis Nicolas Cage bravúros lázadásával, valamint, de nem utolsósorban, Willem Dafoe undorító fogsorával. Laza, feszes, életigenlő és halálian öntörvényű.
Mennyit értünk belőle?
Hogy az ilyen filmekért érdemes moziba járni. Na meg az ilyen moziknak érdemes Arany Pálmát adni.



Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! (1992)
Mennyire lynches?
Lynch magasról tett a fanok elvárásaira, hiába vártak tőle válaszokat. A Twin Peaks mozi mintha pontosan azért készült volna el, hogy felidegesítse a tévésorozat híveit: az arrogánsan zavaros kvázi előzményfilmben hiába térnek vissza a régi ismerősök, s hiába csatlakozott a szeánszhoz például David Bowie is, sok köszönet nem volt a folytatásban.
Mennyit értünk belőle?
Két éve kiadtak egy bővített változatot is, de az se csinált belőle jobb filmet. Ami a tévében maga volt a sötétbe rántó varázslat, a filmszínházakba küldve nem tudott, tán nem is akart több lenni az önismétléseket is rosszul használó, alig leplezetten unott művészi blöffnél.

Lost Highway – Útvesztőben (1997)
Mennyire lynches?
Nézed a filmben a szaxofonost, és nem gondolod, hogy de jó neki: Lynch a Tűz, jöjj velem! totális csődje után sokat küzdött a következő forgatásért, de aztán csak összehozta soron következő szürreális film noirját, melyben Bill Pullman próbál úrrá lenni a káoszon, a lineáris történetmesélés hagyományait szinte teljesen figyelmen kívül hagyva, csakis a nyugalom megzavarására alkalmas hatásokra koncentrálva.
Mennyit értünk belőle?
Ha a Twin Peaks filmre azt mondtuk, bénán volt önismétlő, a Lost Highwayra nyugodtan mondhatjuk, ügyesen csinálta ugyanezt: kicsit Kék bársony, kicsit Veszett a világ – kicsit minden, ami Lynch. Ha a mesternek nem is jutott túl sok új dolog az eszébe, de kedve, az volt hozzá.
hirdetés


Straight Story – Az igaz történet (1999)
Mennyire lynches?
Na, ez az! Semennyire. Bizonyára Lynchnek is elege lett belőle, hogy nem lát ki a saját maga által megalkotott bizarr világnézet mögül, ezért hát forgatott egy minden tekintetben hagyományos, sőt, mi több, meghökkentően egyszerű road movie-t egy öregúrról, aki fűnyírógépét vezetve indul elbúcsúzni rég nem látott testvérétől.
Mennyit értünk belőle?
Nem csak értjük, imádjuk! Az első perctől az utolsóig Alvin Straighttel, azaz Richard Farnsworth-szel vagyunk!

A sötétség útja – Mulholland Drive (2001)
Mennyire lynches?
Rettentően. De ami ennél is fontosabb: rettentően izgalmasan! Lynch ezt is egy tévésorozat pilotjának szánta, el is készült a tévéváltozat, de aztán (kényszerből) átváltoztatta mozifilmmé. Méghozzá olyanná, ami ugyan sokadszorra játszik ugyanazokkal az eszközökkel, de valahogy mégis sikerül szintet ugrania: szép nők, régi kocsik és dalok, rémálmok és rejtélyeskedés, a lehető legigényesebb kivitelben. Innentől jegyeztük meg Naomi Watts nevét, Lynch pedig rendezői díjat kapott Cannes-ban.
Mennyit értünk belőle?
Először alig valamit, viszont azért is nagy mozi, mert ha többször megnézi az ember, mintha valamennyire mégis engedné magát összerakni. Részleteitől és egészétől is eléggé nehéz megszabadulni. Briliáns, ahogy nyugtalanítja az embert.

Inland Empire (2006)
Mennyire lynches?
Manírosan. 180 perc tömény csakazértis egy hollywoodi dáma mindennapjairól és látomásos küzdéséről a visszakapaszkodásért. Laura Dernt elvileg mindig jó látni, ám ebben a filmben nem feltétlenül.
Mennyit értünk belőle?
E sorok írója annak idején komolyan gondolkodott rajta, hogy csináltat egy pólót „Megnéztem az Inland Empire című filmet” felirattal. Aztán ez nem történt meg, de az kétségtelen, hogy Lynch mindmáig utolsó moziját emberes feladat végigszenvedni – szinte nem is áll másból, csak elidegenítő hatásokból.

Az új Twin Peaks (2017)
Mennyire lesz lynches?
A kérdés az, hogy mennyire lesz értelme. Mert várni, nagyon várjuk. Az Inland Empire óta Lynch másféle tevékenységeit folytatta: könyvet írt, lemezeket adott ki, festett, és néha nyilatkozott. Például arról, hogy nem lesz friss Twin Peaks évad. Aztán Mark Frosttal karöltve azt, hogy lesz. Aztán azt, hogy biztos, hogy nem lesz. Majd egyszer csak bejelentették: a Showtime megrendelte a sorozatot. Kis idővel később Lynch kiszállt, pontosabban azt állította, végleg kiszállt. Aztán visszatért. Már forgatnak. Legújabban 2017 első negyedévére ígérik a premiert.
Mennyit értünk majd belőle?
A készülő szériát hivatalos harmadik évadként emlegetik, s állítólag pontosan annyi idő telik el a kisváros életében, mint amióta utoljára láttuk őket. A még élő színészek közül szinte mindenki visszatér, ám egyébként is egészen durva a szereposztás. Tessék, csak a legnagyobb nevek az új belépők közül: Naomi Watts, Ashley Judd, Jennifer Jason Leigh, Laura Dern, James Belushi, Tom Sizemore, Amanda Seyfried, Monica Bellucci, Michael Cera, Richard Chamberlain, Robert Forster, Trent Reznor, Tim Roth, John Savage és Eddie Vedder! Ezzel a gárdával még azt is szívesen elnéznénk, ahogy szimplán csak bedobnak egy feketét!



























vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor