RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. szeptember 24., hétfő
Gellért, Mercédesz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (2,5)
Egy nemzet születése
2017-03. szám / Gulya István

Az Egy nemzet születése (nem tévesztendő össze D. W. Griffith 1915-ös, háromórás némafilm-klasszikusával) nem átütő film. Leckefilmnek ugyan erős, szépen felmondja és bemutatja a feketék déli nyomorúságáról tudottakat-tanultakat, de semmi több. Semmi nóvum, semmi
eredetiség. Nate Parker első rendezésében, „így jöttem”, illetve „így jöttek az őseim” mozijában egy jó eszű, olvasni tudó, prédikátorrá nevelt rabszolga, Nat Turner történetét beszéli el, amely a feketék 1831-es, Virginia állambeli lázadásában és felszabadító mozgalmában csúcsosodik ki. 60 ültetvényes legyilkolása után a bosszúszomjas fehérek több mint háromszor annyi rabszolgát mészároltak le, Turnert felakasztották, megnyúzták, testét darabokra vágták, bőrét és minden porcikáját különféle tárgyakba rejtették, hogy az emlékét is örökre kitöröljék (utóbbiakat nem látjuk, a filmet nem Mel Gibson rendezte).
Nate Parkernek szívügye volt a produkció, a főszerep mellett ő rendezte és írta a filmet (utóbbiban társa Jean Celestin volt), és pro­du­cer­ként is jeleskedett. Egy biztos: túl sok feladatot vállalt magára. Az Egy nemzet születése olyan lett, mint egy kétórás felvezetés, mo­ti­vá­cióé­pí­tés, melynek a legvégén egy kurta és szimbolikus (és enyhén propagandisztikus) jelenetben látjuk csak magát a „születést”. A filmet olykor erős képek és jelenetek tarkítják, de zömében csak azt ismételgeti, amit az 1977-es Gyökerek sorozatban, a 2013-as (Oscar- és Golden Globe-díjas) 12 év rabszolgaságban és még kismillió más filmben már láthattunk: a rabszolgaság embertelen. Külsőségeiben dicséretes, amit látunk (visszafogott, nem szájbarágós képek, jó ütemű vágás), de tartalmát tekintve mindez meglehetősen bátortalan.

DVD
Kritika (2,5)
hirdetés


Parker és Affleck
1999-ben Nate Parker és Jean Celestin (az Egy nemzet születése írótársa) birkózó-sportösztöndíjasok voltak; egy 18 éves diáklánytársuk azzal vádolta meg őket, hogy öntudatlan állapotában megerőszakolták. Parkert nem találta bűnösnek a bíróság. A lány viszont 2012-ben öngyilkos lett. Parkerék azóta sem kértek bocsánatot. Miért nem? Azért – mint mondják –, mert nem vétkesek. Az idei Oscar-díjas Casey Afflecket 2010-ben vádolta meg szexuális zaklatással két női munkatársa, akikkel az I’m Still Here című, Joaquin Phoenixről (Affleck sógoráról) szóló áldokumentumfilmjén dolgozott. Az ügy peren kívüli megállapodással zárult. Affleck Oscart nyert A régi városért, semmi sem állhatott az útjába, lepergett róla minden gyanú, vádló komment és tiltakozás, Parkert viszont azon nyomban elkaszálta a botrány, melynek kirobbanása után a filmje – melyet addig Oscar-esélyesnek tartottak – eltűnt a süllyesztőben.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor