A Móricz Zsigmond Színház nyíregyházi közönsége a 2017/18-as évadban Roxie Hartként találkozhat Zsigmond Emőkével a Chicago című musicalben, ahol mind klasszikus szépségét, mind a naiva külseje mögötti izgalmas bonyolultságot, mind versenytáncos múltját sikerrel kamatoztatja. Az Örkény Színház fiatal művésznője igazán sokoldalú előadó: 2015, a diploma megszerzése óta dolgozott a Budaörsi Latinovits Színházban, ahol többek között Júliát is alakította, a Forte Társulattal, ahol kiemelkedő mozgáskultúráját is kamatoztathatta olyan előadásokban, mint például a Bűn és bűnhődés vagy A te országod, volt már Ulpius Éva az Utas és holdvilágban, a POSZT-fődíjas Mesél a bécsi erdőben Marianne.
„Nekem nagyon izgalmas és fontos találkozás volt ez nemcsak a szereppel, hanem a nyíregyházi társulattal és Szőcs Arturral is egyben – mondja Zsigmond Emőke. – Amerikában, a musical hazájában teljesen más színházi rendszerben hozzák létre ezeket az elképesztő látványvilágú előadásokat, van idő arra, hogy mindenki, a színésztől kezdve a zenekaron, hangosítón és fényeseken át a díszítőkig egy ütemre lélegezzen. A nézőre gyakorolt hatást nemcsak bizonyos színészi alakítások érik el, hanem a csapatmunka. Azontúl, hogy megismerkedtem Roxie Harttal, a vidékről Chicagóba került, feltörekvő, hírnévre éhes nő karrierútjával, nem volt nehéz megismerkednem az amúgy is nyitott, kíváncsi és alázatos munkát tanúsító társulattal. Van, amivel persze még most is küzdök: a revülépcsőt hiába számolom meg minden előadás előtt, muszáj lenéznem, mert a vakító fények, a füst és a fekete táncszőnyegből kitüremkedő fekete lépcsőfokok alkalmasak egy esésre. Arra is rájöttem, hogy egy bárszéken hasalva úszni hátizom kérdése, de mindeközben énekelve gondolatokat közölni már egy kicsit komplikáltabb téma. Viszont tudom, hogy az a bárszék mindig a legoptimálisabb helyre van nekem bekészítve, és azt is, hogy ha egyszer mégis leesnék a revülépcsőről, a mellettem álló Velma Kelly (Kosik Anita) utánam vetődne, csak hogy szinkronban maradjunk a koreográfiában. Másfél hónap után úgy kezdtük el játszani az előadást, hogy a kölcsönös bizalom alapvető volt, ami ennyi idő alatt nagyon ritka jelenség.”
Aki tehát egy minden ízében professzionális Chicago előadást szeretne látni, szenvedéllyel és bűnnel, ragyogással és sötétséggel, remek, magával ragadó zenével és nem utolsósorban két kiváló művésznővel (sőt, hárommal, Zsigmond Emőke váltótársa ugyanis a még egyetemi hallgató, nagyszerűen éneklő Czvikker Lilla), az jöjjön Nyíregyházára – megéri!
|