RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. július 5., vasárnap
Emese, Sarolta

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Mindennap hálát adok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek”
2019-12. szám / Jónás Ágnes

Dobó Enikő hét évig játszott a Kecskeméti Katona József Színházban, szeptembertől azonban a Vígszínház társulatának tagjaként dolgozik, s a 2019/2020-as évadban megkapta Rolla grófnő szerepét a Mágnás Miskában, amelyet Eszenyi Enikő rendezett. A színésznő jó szívvel gondol régi
színházára, de elismeri, hogy időről időre szükség van a megújulásra, az új impulzusokra.

Az egyetem elvégzése után a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtél, az idei évadtól azonban a Vígszínház társulatát erősíted. Miért döntöttél a váltás mellett?
D. E.: Már az előző évadban gondolkoztam azon, hogy fontos lenne új impulzusokat kapni, fejleszteni magam. A Kecskeméten eltöltött hét év során rengeteg tapasztalatot szereztem, jobbnál jobb szerepeket kaptam, minden műfajban bizonyíthattam. Mégis úgy éreztem, hogy muszáj váltanom, mert kissé elkényelmesedtem. Sokat beszélgettem a volt osztálytársaimmal erről, és fontos volt a barátaim véleménye is. Kopek Janka, a Vígszínház színművésze javasolta végül, hogy ke­res­sem fel Eszenyi Enikőt. Májusban írtam neki egy e-mailt, hogy sze­ret­ném, ha a jövőben majd meghallgatna. Egyből válaszolt, hogy épp keres valakit Rolla szerepére a Mágnás Miskába. Egy órát dolgoztunk együtt, majd közölte, hogy nemcsak erre az egy előadásra, hanem a teljes évadra leszerződtetne. Szinte sokkot kaptam, és persze nagyon örültem is, hiszen ez óriási lehetőség, hatalmas ajándék egy színész életében. A Kecskeméti Katona József Színház igazgatója, Cseke Péter, bár sajnálta, hogy elmegyek tő­lük, velem együtt örült a páratlan lehetőségnek.

Hogy érzed magad a társulatnál? Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?
D. E.: Nagyszerűen érzem magam! A Víg csapata egészen rendkívüli, a kollégák nyitottak és befogadóak, s ugyanez igaz a műszakra, a titkárságra. Lenyűgöz az a profizmus, amit nap mint nap tapasztalok. Mindenki rengeteget dolgozik, s ha épp nem próbál vagy fellép, akkor szalad szinkronizálni vagy forgatni. Én is ehhez a pezsgéshez voltam hozzászokva, jó látni, hogy mindenki – idősebb és fiatal egyaránt – zokszó nélkül ezer fokon izzik, pörög. Ősztől ebben hatványozottan volt nekem is részem: beugrottam a Játszd újra, Sam! című előadásba Vanessa szerepébe, majd jött A diktátor, aztán A padlás, amiben a Kölyök szerepét vettem át, s A dzsungel könyve, amiben Túnát játszom. A képzelt betegben Angelika szerepében vagyok látható november 20-tól. Egyébként már néhány éve Pesten élek, közel hét évig ingáztam Pest és Kecskemét között, négy éve kezdtem el szinkronizálni. A kecskeméti kollégákkal rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, van olyan barátnőm, aki hetente meglátogat.

Rollát játszottad Kecskeméten is. Talán ez könnyebbség.
D. E.: A fejemben még éltek a régi dalszövegek, sokszor automatikusan azt énekeltem volna, de a szerepformálásban nem jelentett akadályt, ugyanis a mostani egy egészen más Rolla. A korábbi egy klasszikus rendezés volt, Enikőnél ez a karakter sokkal inkább lázadó. Mintha két külön szerep lenne, csak épp ugyanúgy hívják. Az embert könnyen beskatulyázzák, ha sok operettben játszik. Én nem szerettem volna, hogy a primadonna szót pejoratív értelmében használják velem kapcsolatban, és a jövőben sem szeretném, ezért is örültem annyira Enikő koncepciójának, tudniillik ő teljesen más szemszögből közelítette meg a darabot. Vörös Róbert dramaturggal egy olyan változatot írtak, mely a mai fiatalok jelenére reflektál, azt veszi alaphangnak, így tették érthetőbbé és szerethetőbbé az operett műfaját. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a Mágnás Miska bátor rendezés.
hirdetés

Modern előadásra számítson az, aki még esetleg nem látta?
D. E.: Napjainkban játszódik, mai jelmezekben, ahol a trambulinos őrülettől kezdve az Instagramon át a jakuzziig minden ott van a színpadon, ami most populáris a fiatalok körében. Az előadásunk a szerelem és a kapcsolati krízisek mellett beszél a felső tízezer és a pórnép kontrasztjáról is. A Marcsát és a Miskát alakító Szilágyi Csenge és ifj. Vidnyánszky Attila remekelnek a darabban. Ilyen kollégákkal igazi ad­re­na­linbomba a munka.

Azt tudom, hogy maximalista vagy. Munkamániás is?
D. E.: Inkább adrenalinfüggő. Amikor épp nem a színházban vagyok, akkor is igyekszem betáblázni minden szabad órámat. Imádok utazni, kirándulni, feszegetni a határaimat. Egész egyszerűen nem bírok unatkozni. A kutyám, Rozé is azért hatalmas ajándék, mert kihúz a szobából, és rendszerezi a rend­szer­te­lenségre hajlamos életemet. Ha nem lenne dolgom, ha nem lennének céljaim, biztos, hogy rövid idő alatt letargiába esnék. Egy éve már, hogy végiggyalogoltam az El Caminón. Sokat tanultam a zarándokút alatt, és azóta is nap mint nap merítkezem az ott megszerzett tapasztalataimból. Igyekszem a negatív dolgokból is leszűrni a megfelelő következtetéseket, leckéket. A Vígszínházhoz szerződve egy gyermekkori álmom vált valóra, ami egész egyszerűen felfoghatatlan. Mindennap hálát adok, hogy azt csinálhatom, amit sze­re­tek, és ez maga a boldogság.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor