RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. november 28., szombat
Stefánia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Beszélgetés jó emberekről egy jó emberrel
2020-10. szám / Pavlovics Ágota

Erdélyben született, színi tanulmányait az érettségi után Magyarországon folytatta. 2006 óta dolgozik színészként, napjainkban a legtöbbet foglalkoztatott színészek közé tartozik. A Turay Ida Színházban október 10-én volt Kertész Mihály Na, de Államtitkár úr! című darabjának budapesti
­­bemutatója, ugyanitt november 14-én Mikó István rendezésében Tamási Áron Vitéz lélek című darabjának premierje következik. Mindkét darab címszereplője Kurkó József Kristóf, akivel nem csak a két általa meg­formált, egymással szöges ellentétben álló karakterről beszélgettünk.

Ön Csíkszentdomokoson született, becsukom a szemem, és arra kérem, mondja el nekem, ha most ott állnék az ön szülőhelyén, mit látnék?
K. J. K.: Csíkszentdomokos gyönyörű hegyekkel körbevett, hétezer lakost számláló nagyközség. Hargita megyében, a Csíki-medencében, a Nagyhagymás lábánál fekszik. A Hargita, a gyimesi havasok, az Egyeskő mind itt van. Különlegesen szép, nagyon nyugodt település, a járvány miatt több időt töltöttem otthon, és megint megtapasztaltam, milyen szerethető hely a szülőfalum. Csíkszentdomokoson mindenki ismer mindenkit, a helybeliek nagyon szerethető közösséget alkotnak, szívesen látják a vendégeket, nagy szívük van az ott lakóknak. Engem meghatároz a szülőhelyem, nagyon fontos számomra, hogy a nagy­pa­pám mindig így búcsúzott tőlem: Jó emberekkel való találkozást! Csíkszentdomokoson sok a jó ember, nem csoda, hogy Magyarországról és külföldről is nagyon sokan járnak haza.

Tamási Áron, a székelyek nagykövete akart lenni, egész életművével népét szolgálta, ön melyik műveit kedveli a legjobban?
K. J. K.: Az Ábel-trilógiát régóta ismerem és szeretem, a Vitéz lélekkel most ismerkedtem meg, és nagyon tetszik a székely észjárás, az ízes székely beszéd, a szófordulatok a lelkemből szólnak.

November 14-én lesz a Vitéz lélek bemutatója, ön játssza a címszereplőt. Milyen embernek látja Balla Pétert?
K. J. K.: Olyan ember, aki otthon, Csíkszentdomokoson lehetne a szomszédom is. Péter az I. világháború után hazamegy, és mindent újrakezd az alapoktól. Mondják, a székely ember mindig lábra áll, a jég hátán is megél, ilyen Balla Péter is. Nagymamám mindig azt mondta, még soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. A darab arról szól, hogy nem jó a negatív hozzáállás, és mindig van remény. Abból kell építkezni, ami van, és Balla Péter ezt teszi.
hirdetés

A Turay Ida Színházban Kertész Mihály Na, de Államtitkár úr! című darabjának budapesti bemutatója ok­tó­ber 10-én volt. A címszerepben önt láthatja a közönség, mondja, milyen politikus ön, Államtitkár úr?
K. J. K.: A darabban nősülni készülök, szerető menyasszonyom van, de mégis kifelé kacsintgatok a kap­cso­latomból. Meggyőződésem, hogy a nők helye a konyhában, a főzőkanál mellett van, aztán megtanít rá az élet, hogy azt kapjuk vissza a környezetünktől, amit magunk is adunk a körülöttünk lévőknek. Jön egy nő, Farkas Ilonka, és tükröt tart elém. A darab nagyon szórakoztató, könnyed, ugyanakkor tanulságos.

Ön rengeteget játszik, mégis van ideje egy szép és kreatív hobbi művelésére, fafaragó. Hogy kezdett fa­rag­ni, min dolgozik most?
K. J. K.: Kurkó János, a nagybátyám fafaragó, az ő biztatására kezdtem faragni. A faragás nekem olyan, mint egy meditáció, kitisztítja az ember agyát. Jó ideig csak faragtam, nem néztem a minták jelentését, aztán egy barátom azt mondta, hogy nem mindegy, mit faragok egy fára, töltsem meg jelentéssel a faragásaimat. Hamar rájöttem, hogy igaza van, azóta próbálom a megfelelő szimbólumokat használni a faragásaimon. Tavaly készítettem egy háromméteres kettős keresztet, egy parasztház oromzatára két osz­lo­pot, mostanában két csodaszarvast faragtam, most egy hölgyet faragok, akinek oroszlán a szoknyája, és orosz lánynak neveztem el. Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház igazgatója felkért, hogy faragjam meg a székely kaput a Vitéz lélek előadásba, de arra sajnos az elfoglaltságaim miatt nem volt időm. Pedig ha lett volna, szívem minden szeretetét belefaragtam volna abba a kapuba.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor