RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. április 15., csütörtök
Anasztázia, Tas

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Beszélgetőkönyv Mucsi Zoltánnal
2020-11. szám

Nemrég jelent meg Bérczes László új beszélgetőkönyve, melyet Mucsi Zoltánnal készített. Méltó folytatása ez a nagy sikerű Cseh Tamás- és Törőcsik Mari-könyveknek. Az ország „Kapája” most nem csak vicceseket mond – inkább

egy véletlenek által is meghatározott, mégis egyértelmű és magától értetődő életút bontakozik ki a beszélgetésekből. Mindennek így kellett történnie, mondja utólag az ember, miközben minden másként is történhetett volna. Mert miért megy egy abonyi gyerek Pestre szak­mun­kásképzőbe? Aztán géplakatosként miért lesz belőle színész, amikor az égvilágon semmi köze nincs a színházhoz?! És ez az abonyi segédszínész miért pont egy ismeretlen tiszanánai angoltanár kezébe nyomja a Mulatságot egy utcasarkon?! Ki érti ezt?
Részletek a könyvből:
Jövök egy faluból, ahol nincs többezer kötetes könyvtár, jövök egy csa­lád­ból, ahol a bádogos apa és a téglagyári munkásnő anya sem könyvekre gyűjt, az érettségit estin szerzem meg, műveletlen vagyok, még lakatosnak se, postásnak se jó. És akkor bekerülök egy szín­ház­ba úgy, hogy felolvasás helyett csak mekegek, éneklésnél tátogok, táncnál meg se mozdulok. Körülöttem minden ugyanazt üvölti: „Nem!” Ezért a legfontosabb szó, amit az én negyvenéves színházi pályafutásom kapcsán ki kell mondjak, az a Hála. A hála, ami megilleti azt a sok-sok embert, akik a tátogás és mekegés ellenére jól szóltak hozzám. (…)
hirdetés

Jófelé sodort a szél. Ezeket a szavakat találtam ki arra, amivel egy életút hiányzó láncszemeit pótolni tudom. Titoknak is mondjuk, amikor nem leljük az ok-okozati magyarázatot. Mondhatom azt is: a sors. Előbbre vagyunk? Egy emberi élet olyan mozaik, amit utólag nem tudsz összerakni, mert már sok-sok elem hiányzik. Egy ilyen beszélgetőkönyvvel ezeket a hiányzó mozaikdarabkákat, láncszemeket próbáljuk megtalálni. Nem fog menni. De örömmel veszek részt a keresésben, mert egy-egy pillanat mégiscsak megadja a rátalálás örömét. A magam öröme ez, de a tied is, sőt akár az olvasóé, ha rátalál a saját életpillanatára. De a titok ott marad. Ezért fogalmazok így: a szél jófelé sodort. A sors. A szerencse. A véletlen.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor