RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. január 22., péntek
Vince, Artúr

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A stream erőssége, hogy közeli arcokat, tekinteteket mutat
2020-12. szám / Nagy Klaudia

A koronavírusjárvány első hulláma óta a színházak keresik az alternatív megoldásokat, hogyan tudnának kapcsolatban maradni a nézőikkel. Az Örkény Színház komoly technikai apparátust és csapatot állított fel, hogy előadásaikat a legjobb minőségben, művészi színvonalon streameljék.
Első online premierük az Andromakhé című előadás volt, amelynek rendezője Gáspár Ildikó, aki egyben a stream ötletgazdája is. Az Örkény Színház rendezőjével arról beszélgettünk, mitől működhet jól az online térben való megjelenés.

Honnan jött a stream ötlete?
G. I.: A tavaszi karanténidőszak alatt nézegettem német online szín­há­zi előadásokat, mert főleg a németek rendelkeztek olyan technikai felszereltséggel, hogy színvonalasan meg tudták valósítani, ha volt kreativitás, szellemi kapacitás, igény és igazgatói támogatás. Azt érez­tem, hogy ebben van fantázia, művészileg is izgalmas lehet. Sej­tet­tem, hogy ősszel szembe kell néznünk a vírus második hullámával, és valószínűleg újra be kell zárnunk, erre pedig még időben fel kell készülni, mint a József és testvéreiben a hét szűk esztendőre. Április végén, május elején felvetettem, hogy kezdjük el megszervezni, Má­csai Pál pedig támogatta az ötletet. Soktényezős volt a bi­zony­ta­lanság, ami várt ránk, úgyhogy azt javasoltam, iktassuk be a streamet mint alternatív megoldást, mert bármilyen körülmények között tud mű­köd­ni. Ki tudjuk pótolni azt a veszteséget, amikor nem jöhetnek be a nézők, és abban is segíthet, hogy a színészek tudjanak dolgozni, amíg lehet. Ráadásul olyan emberek is megnézhetik az előadásainkat, akik egyébként nem jutnának el az Örkény Színházba, mert vidéken vagy külföldön élnek. Ez egy hatalmas beruházás, nem volt igazi videótárunk, szakembereink sem, akik ezzel foglakoznak. De én azt is sze­ret­ném, hogy a videó, mint a színház egyik eszköze, a koncepció vizuális, művészi eleme elfogadottá váljon Magyarországon. Formailag tehát az volt a célkitűzés, hogy a stream önálló műfajjá tudjon válni, nemcsak leteszünk egy kamerát és nagytotálban közvetítjük a színpadon látottakat, hanem legyen mögötte vizuális koncepció is.
Hogyan tud önálló műfajjá válni?
G. I.: Most arra törekszünk, hogy minél több kamerával vegyük az előadásokat, és sok közelit mutassunk a színészek arcáról, hogy mi játszódik le bennük, amit még a nézőtérről sem lehetne ilyen közelségben látni. A térélmény hiánya miatt inkább filmszerűvé válik a sok közelivel, de ennek segítségével tud igazán működni.

Kétféle streamszolgáltató is működik jelenleg, miben különbözik a kettő?
G. I.: Az Örkény saját stream stúdióval és csapattal rendelkezik. Kamerákkal felvesszük az anyagot, és a streamszolgáltató – az eszinhaz.hu – a saját felületén továbbítja a nézők felé. Ezen az oldalon más színházak előadásai is elérhetőek, de nekik nincs saját stúdiójuk, hanem felfogadnak egy csapatot, amelyik ezt elkészíti a számukra. A másik streamszolgáltató, a szinhaztv.hu lényegében egy másik hasonlóan működő platform. Nekünk annyiból kényelmesebb, hogy a saját eszközparkunk és szake­mbe­reink lehetővé teszik, hogy mi döntsük el, mikor mennyi idő alatt csinálunk meg egy streamet, és több előadást is tudunk így rendszeresen sugározni.
hirdetés

Az első bemutatód ebben az évadban az Andromakhé volt. Miért erre esett a választás?
G. I.: A Színművészeti Egyetemen egykori tanárommal, Radnai Annamáriával foglalkoztunk a darabbal. Nagyon megfogott már akkor is, szerettem a különös, fúgaszerű, körkörös őrületét, izgalmasnak találtam, ahogy egyre szorul a hurok mindenki körül. Racine művéről azt szokás gondolni, hogy túl komoly és klasszicista, számomra azonban nagyon is érzelmes és áradó, miközben játékos és csupa humor, és ezt meg is akartam mutatni.

Az előadás közvetítése nem lehet egyszerű, hiszen egészen eredeti módon használod az Örkény Stúdió terét.
G. I.: Nehéz volt helyet találni a kameráknak, mert bonyolult a tér, nincs benne olyan szög, hogy mindent egyszerre lehessen látni. Régóta szeretném, hogy a megszokottól eltérően keresztben – vagyis a stúdióban hosszában – játsszunk, és most végre sikerült megvalósítani. Úgy használjuk a teret, hogy megmutatja a szereplők világban elfoglalt pozícióit, rögtön lehet látni az erőviszonyokat. A rabnő be van zárva a pincébe, egy rácsos lyukba, a király meg a parancsnoki hídon ül. Innentől kezdve nem kell tovább magyarázni, ki kicsoda, nem kellenek külsőségek, nem az a lényeg, ki milyen ruhát visel, vagy a királynak van-e koronája vagy sem, az a fontos, hol helyezkednek el a térben. Amikor az előadásban nő a feszültség, az érzelmek egyre erősebben áradnak, jót tesz a lelkünknek, ha kinyitom a teret, és itt már párhuzamosan zajlanak az események: a kinti fogadótérben a szereplők látomásai elevenednek meg, ami az érzelmi állapotukról mesél.

A következő bemutatód Az ajtó Szabó Magdától. Hogy készültök, lesz belőle stream premier?
G. I.: Épphogy elkezdtünk próbálni, és a járvány miatt le is kellett állnunk. A maszkban való próba nagyon nehézkes, a színészek is rosszul érzik magukat, nem látják egymás arcát, nem hallják egymást, én sem látom őket, alig hallom, amit mondanak, ők sem engem. De hiszek benne, hogy így is lehet dolgozni, csak akkor változtatni kell a színházról alkotott elképzelésünkön. Vissza kell térni valami olyasmihez, mint a görög színház, amikor a színészek maszkot viseltek, ahol nem látszott az arcuk, viszont a test, a hang, a mozgás beszélt az arc helyett. Ez egy másik színházi hagyomány, ami nekünk nagyon szokatlan. A német Susanne Kennedy évek óta olyan előadásokat rendez, ahol maszkban vannak a színészek, még a hangjukat sem tudják használni, mert playbackről játsszák be a szövegeket, ami már nagyon elidegenített. Ez is egy létező esztétika, különleges, erős hatású, de biztos, hogy nem lenne jó, ha minden előadás ilyen lenne. És tény, hogy a maszkos színházi előadás nem kedvezne a streamelésnek, hiszen a stream erős­sé­ge éppen az, hogy érzelmektől fűtött arcokat, vibráló tekinteteket mutat. Persze, az is lehet, hogy ez megint valami olyan, aminek a kitalálása várat még magára, valami, ami új ötleteket, formai megoldásokat szül.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor