RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. október 17., vasárnap
Hedvig

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Megmutatni azt a fájdalmat és szépséget, amit a gyász okoz
2021-03. szám / Nagy Klaudia

2018-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmdramaturg szakán. Társszerzője a Szép csendben című film forgatókönyvének, ami egy idős tanár és egy kiskorú diák viszonyáról szól. Darabjait gyakran saját maga írja, rendezéseiben pedig szeret tabutémákat boncolgatni.
Horváth János Antal Örkény-ösztöndíjas alkotóval legújabb előadásáról, a Tiszavirágról beszélgettünk, amelyet a Magyar Színházban rendezett. A premiert online térben tartották március 27-én.

Joe White Tiszaviág cimű műve elképesztő sikert aratott az off-West Enden. Hogyan talált rá?
H. J. A.: Joe White Simon Longman jó barátja, akinek a Rozsda című darabját rendeztem a Szkénében. Amikor Simon eljött megnézni az előadást, utána két napot együtt töltöttünk Budapesten, és áradoztam neki, hogy mennyire lenyűgöz a kortárs angol drámairodalom, és meg­kértem, ajánljon darabokat, amiket esetleg még nem mutattak be máshol, vagy még nem adtak ki. Joe darabját küldte elsőnek. Elol­vas­tam és rögtön elkértem tőle Joe elérhetőségét. Másnap írtam neki, hogy szeretném megrendezni a darabját, azt válaszolta, hogy Simon már sok jót mesélt neki a Rozsdáról, és hogy vágjunk bele. Azóta is nyugodtan fordulhatok hozzá, ha bármilyen kérésem, kérdésem van. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

Mi fogta meg a Tiszaviragban?
H. J. A.: A témája, a világa, a költői, de mégis naturalista fogalmazása tetszett a legjobban. A történet egy nap alatt játszódik, és a főszereplő család egy sorsfordító napját a tiszavirág életével állítja párhuzamba. Az elmúlt pár évben elég sokat foglalkoztam a gyásszal, illetve annak különböző feldolgozásmódjaival, ez a darab pedig széleskörűen megmutatja mindazt a fájdalmas roncsolást és gyönyörű újraépülést, amit a gyász folyamata egy lélekben okoz.

A gyászfeldolgozás még mindig tabunak számit?
H. J. A.: Még mindig nagyon sok minden tabu. Ilyen szempontból a magyar színházi szakma nagyon óvatos. Ami, persze, teljesen érthető, kiszolgáltatott a nézőnek, kiszolgáltatott a fenntartónak, sok irányba kell megfelelnie. És ez sokszor langyos helyzeteket szül. De szépen lassan szerintem megértjük, hogy a néző azt szereti a legjobban, ha valami igazán zsigerien hat rá és nemcsak átfolyik rajta. Jófajta vál­la­lás­nak tartom a Magyar Színház részéről, hogy bemutat egy ilyen darabot. Érzékeny téma, amiről magunkkal sem beszélünk szívesen, nemhogy megtépázza a szívünket egy sötét teremben, de ha a nézőtérről – vagy a képernyő elől – valaki úgy áll fel, hogy könnyített a lelkén ez a darab, akkor már megérte a munka, amit beleraktunk.

Hogyan mutatná be a történet szereplőit?
H. J. A.: Adott egy négytagú család, egy apa, egy anya, egy fiatal lány és egy fiú, aki egy éve öngyilkos lett. Ennek az öngyilkosságnak az első évfordulóján játszódik a darab. Az eltelt egy év alatt mind a hárman nagyon különböző utat járnak be a gyász feldolgozásában. A lány teljes önámításba menekül, az anya módszeres önpusztításba kezd, és egész napját azzal tölti, hogy videókazettákat néz a fiáról. Az apa pedig egyszerűen csak bezár, és negligálja a történteket; nem tudja kimondani a fia nevét, és már nem tud ránézni a feleségére sem.
hirdetés

És ekkor megjelenik egy fiú…
H. J. A.: Aki mindent megváltoztat. Mint egy angyal. Mindhárom családtaggal találkozik ezen a napon kü­lön­bö­ző helyzetekben, és ez egy nagy tablóban akkumulálódik a végén. Ez egyébként egy komikus szerkesztés, nagy adag beleegyezés kell a nézőtől, hogy elhiggye, az egyik szereplő mindenkivel egyetlen napon találkozik, és utána még ráadásul egy szobába is kerülnek mind a négyen. A mű nagyon érzékeny humorral ábrázolja ezeket az embereket, ami segít nekünk is a feldolgozásban.

Martin McDonaghra asszociáltam, amikor az érzékeny humort említette.
H. J. A.: Alapvetően ez az angol vidék drámai feldolgozásából is jöhet. Martin McDonagh annyira betört a magyar színházi piacra, hogy az angol kortárs irodalom képviselőjének ezt nehéz felülírni. Talán lehetetlen. Joe White nem is próbálja meg, ő is otthonosan mozog ebben világban, ami kietlen, csupasz, sötét, de ő nem a nyelv kifordítottságát, a nyelv textúrájának torzításában rejlő humort használja, mint McDonagh, hanem inkább az érzelmek elfojtásában rejlő abszurditást.

Mennyire volt nehéz megvalósítani, hogy ez a közönségnek is átjöjjön?
H. J. A.: Több szempontból sem volt egyszerű feladat. A COVID több szakaszra osztotta a pró­ba­fo­lya­matunkat. Közben rendeztem egy nagyszínpadi vígjátékot, szintén élő bemutató nélkül, amihez képest nagyon nehéz volt magamat áthangolni egy ilyen darabra, ahol minden belül történik. A színészeknek úgy kell bejönni a jelenetbe, hogy már tele vannak belső feszültséggel, ami feloldásra vár, és ezt hordozzák magukban és magukon. A színészi játék lecsupaszítása volt a célunk, ugyanis a gyászt játszani nem kell. Ezek az emberek ezzel a töréssel a lelkükben kelnek fel és fekszenek le, esznek, isznak, veszekednek. Ennek a hiteles ábrázolása nagyon nagy jelenlétet és színészi tudatosságot igényel. Szerencsére négy kiváló színésszel dolgozhattam együtt, Soltész Bözsével, Rancsó Dezsővel, Cseke Lilla Csengével és Bölkény Balázzsal, akik irtó nagyot melóztak ebben a munkában, és szerintem büszkék lehetünk a vége­red­ményre.

Egyelőre csak streaming előadáskent tekinthető meg. Milyen lett a felvétel?
H. J. A.: Szépen tanuljuk a nézők elérésének ezt az újfajta módját. Filmesként végeztem az egyetemen, valamennyire ismerem ennek a platformnak a sajátosságait. Két napunk volt a felvételre, amit igyekeztem úgy koordinálni, hogy tükrözze a színpadi előadás szellemiségét és esszenciáját, de mégis erre a felületre készüljön. Szerencsére a darab struktúrája, jelenetezése megengedte, hogy ne egy színházi felvétel készüljön, hanem sok kameraállásból tudjuk filmes fogalmazással rögzíteni a történetet, hogy igazán zsigeri élményt tudjon nyújtani a nézőnek, legközelebb április 9-én este.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor