RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. október 25., hétfő
Blanka, Bianka

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat

„Annyira izgatott voltam, hogy remegett a lábam”
A kecskeméti Légy jó mindhalálig gyermekszínészei mesélnek élményeikről

2021-05. szám / Sárdi Barbara

A Légy jó mindhalálig című musical próbafolyamata alatt gyerekkacaj töltötte be a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház épületét. Móricz Zsigmond örök érvényű művében az igazi főszereplők vitathatatlanul a gyermekek. Meg is kérdeztük őket, hogyan élték meg ezt a minden bizonnyal életre szóló élményt.
A szereplőválogatást sok izgalom és felkészülés előzte meg, so­kak­nak pedig egy igazán nagy álom teljesült azzal, hogy felvételt nyert a musical gyermekszereplői közé. Volt, akinek „tátva maradt a szája” az értesítőt olvasva, más a felkészítő tanárától kapott kabalában bízott, s akadt, aki „majd kiugrott a bőréből”, úgy örült.
„Anyukám ismerőse hívta fel a figyelmünket a Légy jó mindhalálig cas­ting­ra, azt mondta: ’Bence, olyan vagy, mint Nyilas Misi!’ Én akkor egyáltalán nem gondolkoztam a főszerepben, inkább arra gondoltam, hogy milyen jó lenne bármilyen szerepben játszani, csak ott lenni! A cas­ting jól sikerült, annak ellenére, hogy nem voltam még ilyen meg­mé­ret­te­tésen. Rövid idő múlva kiderült, hogy lehetséges Nyilas Misi vagyok, ami számomra szinte felfoghatatlan volt és hatalmas öröm” – emlékszik vissza Kecskeméti Bence Odin, aki végül tényleg megkapta Nyilas Misi szerepét.
A Kecskeméti Nemzeti Színház társulatában hamar otthon érezte magát a gyerekcsapat többek közt Nagy Viktor rendező, Sirkó Anna rendezőasszisztens és Gyenes Ildikó koreográfus kezei alatt. Igaz barátságok köttettek a próbák és előadások alatt, illetve például csocsózás közben.
„Szerencsére mindenkivel nagy barátságot tudtam kialakítani, de amire a legbüszkébb vagyok, hogy Sirkó Annával is nagyon jól összebarátkozhattam, remélem, ő is szeret még engem. Boldog vagyok, hogy ilyen nagy színészekkel is megismerkedhettem, akik itt dolgoznak a kecskeméti színházban. Mindenki nagyon kedves volt, Viktor bácsi és Ildikó néni is. Hogy egy színpadon lehettem velük, az felejthetetlen élmény, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem” – meséli élményeit Holló Zsadányi Norman, azaz Doroghy Sanyika. A musical minden jelenetére jut egy-egy fülbemászó dal. Természetesen ezek közül mindenkinek meglett a személyes kedvence.
Suba Dávidnak például A pakk, mert Böszörményiként ő benne a főszereplő: „Kibonthatom a csomagot és szétoszthatom a pogácsákat a fiúk között. Másik nagy kedvencem A jeles tanuló, mert abban sok vicces mozdulat van.”
„Bármennyiszer meg tudnám hallgatni Orth Péter (Török János) előadásában a Kisfiú című dalt, ez a kedvencem” – mondja Raskó Endre, vagyis Andrási. A Nyilas Misit megformáló Kecskeméti Bence Odin számára a Légy jó mindhalálig című dal lett a legmeghatározóbb, amit az előadás végén ő énekel: „Tele van csalódottsággal, fájdalommal, amit Misi átél. Előadni nagyon nehéz, de csodálatos érzés.” Néhányan már eldöntötték, hogy felnőttként is a színház falain belül szeretnének dolgozni, annyira beszippantotta őket ez a közeg. A Böszörményit alakító Suba Dávidban már megszületett a konkrét elhatározás. „Egyértelműen színész szeretnék lenni. Nagyon tetszik az a világ, ami a színházban van” – meséli.
Mások még keresik a nekik megfelelő hivatást, mint például a Tannenbaumot megformáló Kállai Mihály, aki igazi bölcsességet osztott meg: „Gyerek vagyok, jó lenne mindig kicsit gyereknek is maradni és legózni, focizni. Felnőttként színészként és kertészként is el tudnám képzelni magam. E kettő dolog örömet okoz nekem. De a lényeg, hogy boldog legyek.”
Az októberi premier után jöhetett természetesen a kiadós ünneplés. Ezután ki családi körben, ki a ba­rá­tok­kal, osztálytársakkal, tanárokkal vigadott. A szereplőknek meg kellett tanulniuk kezelni a sikert, hiszen számos alkalommal percekig, állva tapsolt a közönség egy-egy előadás után.
hirdetés

„Együtt ünnepeltünk a többi színésszel, pezsgőztünk és beszélgettünk. Utána készült néhány fotó a családdal és a barátokkal. Mindenki nagyon büszke volt rám. Az iskolában én húzhattam fel a nemzeti lobogót, illetve még igazgatói dicséretet is kaptam” – büszkélkedik a Szegedyt játszó Gyurgyik Balázs. „Nagyon büszke voltam magamra azon az estén, és annyira izgatott voltam, hogy remegett a lábam” – teszi hozzá Marosi Dávid, azaz Csicsó. Kivétel nélkül nagyon várják, hogy újra szerepelhessenek, illetve azt is, hogy ők maguk ismét színházba járhassanak. Varga Áron még sokszor szeretne Gimesiként a kecskeméti színpadon állni, de közben már kacérkodik a gondolattal, melyik előadásban szerepelne legközelebb. „A Valahol Európában című darabban is szívesen játszanék” – árulja el.
Beregszászi Zoltán, aki Orczy megformálója, kihívást is lát az újranyitásban. „Nagyon szeretnék vissza­szokni a színházi életbe. Igaz, nem lesz könnyű, de remélem, idővel újra olyan természetes lesz, hogy a színpadon játszom, mint régen” – mondja.
Marosi Dávid pedig már tapsviharra éhesen várja, hogy ismét a színházban töltse az estéit: „Ha már nem lesz karantén, remélhetőleg visszamehetek a színházba, hogy megint állva tapsoljanak nekünk. Az annyira jó volt!”
A nagy sikerű produkciót a Kecskeméti Nemzeti Színház az újranyitást követően, május 25-től újra mű­sor­ra tűzte.

Vásárolja meg jegyét a Kecskeméti Nemzeti Színház jegypénztárában,
vagy online a www.kecskemetinemzeti.hu oldalon!


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor