RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2022. június 28., kedd
Levente, Irén

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A Mester megmutatja, mire képes a színház
2022-02. szám / Pavlovics Ágota

Kossuth- és Jászai-díjas színész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának tagja. Évtizedeken át a Nemzeti Színház és a Katona József Színház művésze, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ok­tatója volt. A ma is friss, 300-nál több előadást megért, legendás Budapest Orfeum szellemi atyja.
Azt már kevesebben tudják róla, hogy 1983-ban ő szervezett Gobbi Hilda 70. születésnapján grandiózus gálát, amelyen a színházi élet színe-java fellépett, az est bevételét pedig az új Nemzeti Színház felé­pí­té­sére ajánlotta fel az ünnepelt. 2009 óta szabadúszó, 2017-ben az Orlai Produkció társulatához csat­la­ko­zott. Őszinte örömünkre a külső megjelenésében és játékában is utolérhetetlenül elegáns, hibátlan ízlésű, fanyar humorú, óriási mesterségbeli tudással, kivételes játékfegyelemmel rendelkező művésszel, Benedek Miklóssal következő bemutatójáról beszélgettünk.

Egy próbafolyamat elején beszélgetünk, amikor még januári bemutatót terveztek, de a koronavírus-járvány miatt a tervek szerint április 9-én mutat­ja be a József Attila Színház Spiró György Az imposztor című darabját, amelyben a főszereplőt, Bogusławskit játssza, aki azonos Spi­ró nagyregénye, Az Ikszek főhősével. Mikor ismerkedett meg a mű­vekkel?
B. M.: A darab Major Tamás számára készült a szerző, Zsámbéki Gábor és Major közös ötlete alapján, aki el is játszotta a Katona Jó­zsef Színházban a főszerepet, a darabot pedig Zsámbéki Gábor állította színpadra. A bemutató 1983-ban volt, én akkor már a Katona tagja voltam, de nem játszottam a darabban, úgyhogy nézőként lát­tam, majd jóval később olvastam el Az Ikszeket, Spiró György első nagy­regényét.

Hogy érzi magát Bogusławski, a pályája csúcsát már maga mögött hagyó, de még mindig legendás hírű varsói színész szerepében, aki vendégjátékra érkezik az orosz megszállás alatt lévő, lengyelek lakta város, Vilna színházába, de már nincsenek művészi céljai, csupán pénzt szeretne keresni.
B. M.: Nem tudok előre mit mondani, nehéz darab, színészileg erős, felelősségteljes feladat eljátszani Bogusławskit, akire úgy tekintenek, hogy veszélyes ember volt, de megöregedett, így veszélytelen. Ugyan­ak­kor számomra nagyon izgalmas ez a darab, mert a színészetről, a rendezésről, a pedagógiáról, az erkölcsi hozzáállásról szól, én pedig egész életemben ezekkel foglalkoztam. Színész vagyok, rendeztem, tanítottam hosszú ideig, úgyhogy a magam bőrére húznám ezt a szerepet. Még soha nem volt alkalmam mindezt együtt, egyszerre ilyen erősen megmutatni.

A darabot Bagó Bertalan rendezi, milyen a közös munka, mennyire kap szabad kezet a figura megfor­má­lásához?
B. M.: Berci nagyon pontosan, tisztán tudja megfogalmazni, megmutatni, amit szeretne látni a színpadon, régen volt ilyen munkában részem. De nagyon az elején vagyunk még a próbafolyamatnak, és azon is sok múlik, hogy a közönség bejön-e Az imposztorra, hogy fogadja majd az előadást, lesz-e ideje fejlődni, kifutni magát.
hirdetés

Spiró György színház a színházban darabjában az igazgatónak is fontos szerepe van, a József Attila Színházban az intézmény igazgatója, Nemcsák Károly fogja játszani.
B. M.: Láttam a darabot Tatabányán is, Każyński direktor szerepét ott is a színház igazgatója, Crespo Rodrigo játszotta, most pedig Nemcsák Károly vállalkozott rá. Kissé groteszk, hogy a darabot bemutató színházak igazgatói játsszák a darabbeli igazgató szerepét, de érthető is, Spiró jó szerző, patikamérlegen adagol mindent az igazgatóról, a társulatról, a színház kiszolgáltatott helyzetéről. A darab megmutatja, milyen a színházak világa, hogy kell bánni a színészekkel, hogy nem sokra becsülik őket, amikor a pre­mierre látogató, nagy hatalmú Gubernátor Bogusławskival beszél, azt mondja: „egy színész", csak az, teszi hozzá. Pedig akinek mondja, nemcsak egy rendkívüli művész, hanem olyan színész, aki képes megmutatni, hogy mire képes a színház.

Az imposztorban a színház társulata a Tartuffe-öt próbálja, a színészek reményvesztettek, keserűek, aztán megérkezik Bogusławski, a Mester, aki megváltoztatja az életüket, rádöbbenti a művészeket, hogy van értelme színházat csinálni. Pontosabban, csak színházat csinálni van értelme. Ön mit gondol erről?
B. M.: A színház szerepe fontos, de a hatásában bizonytalan vagyok. A jó színház és színész, a jól sikerült előadás fontos, de nem mindennek van tartalma, nem minden ízléses. Sok ízléstelen dolognak van sikere. Hiszek abban, amit Spiró ír, muszáj színháznak lenni, mindenhol, minden időben. Az én ge­ne­rá­cióm olyan óriásoktól tanulhatott, mint Gobbi Hilda, Major Tamás, Sinkó László, Hollósi Frigyes, Végvári Tamás, most a József Attila Színházban Ujréti Laci és én a múlt vagyunk, kérdés, hogy a fiatalok kitől és mit fognak kapni.

Az imposztor tehát folyamatosan formálódik, és nyilván sok mindenen múlik a sikere, de arra nagy té­tek­ben mernék fogadni, hogy az Ön neve sokakat be fog vonzani az előadásra. Hogy látja, mennyire bátrak most a nézők, járnak színházba?
B. M.: Szerencsém van, a Vígszínházban 10 éve játszom Marton Laci utolsó rendezésében, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában, és az 1100 fős nézőtér szépen tele van. Az Orlai Produkcióval most mutattuk be Aldo Nicolaj Hárman a padon című darabját, amit Egerben ovációval fogadott a közönség. Úgy érzem, nagyon vágyódnak a nézők arra, hogy élő színházat lássanak. Az imposztor új dátumra kitűzött bemutatójának idején pedig remélem, már bátorságra sem lesz szükségük a nézőknek, hogy színházba jöjjenek, mert áprilisban bőven mögöttünk lesz már a járvány.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor