Impresszum | Előfizetés  
  2024. február 28., szerda
Elemér

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Pécsett otthon érzem magam”
2022-09. szám / G. Szabó Sarolta

Új taggal bővült a Pécsi Nemzeti Színház: Laklóth Aladár korábbi vendégszereplései után az új évaddal állandó szereplőjévé vált a színház repertoárjának. Az előző évek olyan nagy sikerű darabjaiban üdvözölhette már a város közönsége, mint A muzsika hangja, a Csókos asszony vagy
A nagymama. Ősszel a Primadonnákban és a Chicagóban lép majd színpadra. Laklóth Aladár számos játékfilm, tévéfilm és szinkronszerep mellett korábban a Madách Színházban, a Budapesti Operett­színház­ban és a Soproni Petőfi Színházban lépett közönség elé.

A próbák már elkezdődtek a társulatban. Milyen a közös munka?
L. A.: Már negyedik éve dolgozom a pécsi társulattal. Nem is tudom elképzelni, hogy máshol ilyen gyorsan ennyire otthon érezném ma­gam, mint Pécsett. Az ifjúkorom legfogékonyabb korszakát töltöttem Pécsett, rengeteg olyan impulzus ért itt, ami meghatározta a fiatal éve­i­met. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola balett-tagozatába jártam, amit Eck Imre indított, majd bejutottam a Balettintézetbe. Ezután so­ká­ig nem játszottam Pécsett. Később meghívtak A muzsika hangjába, a Csókos asszonyba, majd A nagymamába, tulajdonképpen haza­jöt­tem vendégnek. Szeretek Pécsett lenni, kötődöm a városhoz. A má­sik, hogy hiányzott az a fajta karakter a színház társulatából, amit én testesítek meg, így Lipics Zsolt igazgató úr és Vidákovics Szláven művészeti vezető társulatba való meghívását gondolkozás nélkül elfo­gad­tam. Vendégként is nagyszerű volt itt játszani, ide tartozni, társulati tagnak lenni még jobb.

Milyen szerepek megformálása áll legközelebb a színészi karakteréhez?
L. A.: A muzsika hangja, A nagymama, a Csókos asszony szerepei nem véletlenül találtak meg. Az az idősebb férfi szerep áll hozzám most közel, akire még rá lehet adni a katonai egyenruhát vagy a frakkot; a szerepeimnek körülbelül hetven százalékában egyébként egyenruhában vagyok. Izgalmas történet, hogy édesapám hivatásos katonatiszt volt, és szerette volna, ha én is ezt a pályát választom. Nem így lett. A sokadik egyenruhás szerepem után azonban megkérdezte: „És ezt akartad te megúszni?”

A Chicago című musicalben a prózajáték mellett a dalok is nagy hangsúlyt kapnak. Számos zenés darabban szerepelt már korábban is. Hogyan vált a zene az élete részévé?
L. A.: Zenei óvodába és általános iskolába jártam, ezekben a hangszeres tanulás, a kórus, majd a néptánc is kötelező volt. Így nagyon korán komplex zenei képzésben részesültem. Ezután kerültem a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, noha nem vagyok pécsi születésű. A zenei képzés miatt egyenes út vezetett a színpad felé: eleinte gyerekszerepekre, táncos jelenetekhez csatlakoztam a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. A Balettintézet után vidéki színházi évek jöttek, majd a Rock Színházban játszottam, a főiskolán pedig a zenés szakra vettek fel. Itt látott meg Ádám Ottó, aki felkért a frissen bemutatott Macskák egyik szerepére, majd leszerződtetett a Madách Színházba, amelynek ezután harmincöt évig voltam a tagja. A szerepeimnek körülbelül a fele zenés produkció volt.
hirdetés

Van valamilyen jól bevált rutin, szokás, amire minden szereplés előtt időt szán?
L. A.: Az egyetlen szenvedélyem az, hogy jóval előbb bent vagyok már az előadás előtt. Ha este hétkor kezdünk, én már fél hatkor a színházban vagyok. Nekem akkor kezdődik az előadás, nem este hétkor. Ha csak beszélgetünk a kollégákkal, már abból kiderül, ki milyen hangulatban van aznap, és mire lehet ezek alapján számítani az előadás során. A színház egy társasjáték: úgy érdemes játszani, hogy figyelsz a másikra.

A színházi előadásokon túl milyen látnivalókat ajánl a Pécsre látogatóknak?
L. A.: Pécs abban a szerencsés helyzetben van, hogy elég nagy az épen maradt történelmi városrésze, amely tele van izgalmasabbnál izgalmasabb helyekkel. Rengeteg múzeum van itt, kávézók, antikváriumok. A székesegyház és a dzsámi is gyönyörű. Aztán ha az ember ezeket már bebarangolta, fel lehet menni a Mecsekre, ott a tévétorony, az állatkert, vagy a Tettyére a kilátóhoz, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Nagyon gazdag kínálat van Pécsett a látnivalókból. Nyüzsgő város, ami annak is köszönhető, hogy egyetemi város, és a turisták körében is népszerű célpont. A többi magyarországi városhoz képest mediterránabb is, hangulatában és klímájában is – Pécs ebben is egyedülálló. Szabadidőmben szeretem járni a várost, és állandóan fényképezek. Pécsi ismerősök gyakran rácsodálkoznak egy-egy fotómra: „Jé, ez is Pécs?” Az a célom, hogy a város minél több szegletét felfedezzem, ne csak az ismertebb helyeket, de az eldugottabb zegzugokat is.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor