Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 20., csütörtök
Rafael

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Sok olyan drámát éltem át én is, mint Rickl Mária a Régimódi történetben”
2022-12. szám / Boros Norina

Szabó Magda Régimódi történet című darabja Hargitai Iván rendezésében szellemes, szen­ve­dé­lyes és önazonos. A Régimódi történet önéletrajzi ihletésű, felemelő történet a múlt szá­zadforduló Magyarországáról. Az utóbbi tíz év legnagyszabásúbb prózai előadása a József Attila
­Színházban. Az egyik főszereplő, Molnár Zsuzsa szerint olyan kérdéseket vet fel a darab, ami korosztálytól függetlenül érdeklik az embereket. A bemutatót december 10-én tartották, a színművésszel a próbafo­lyamat alatt beszélgettünk.

1978 óta vagy színpadon. Sokfajta szerepet eljátszottál a zenés vígjá­tékokon át egészen a drámákig. Láthatott a közönség a Varsói meló­diá­ban és a Gellérthegyi álmokban, Az ember tragédiájában Évaként, a Koldusoperában Kocsma Jennyként. Kíváncsi vagyok, ennyi szereppel a hátad mögött milyen nehézséget jelent a Régimódi történet Rickl Máriáját eljátszani?
M. Zs.: Az a nehézsége, hogy ez egy nagyon jól megírt darab, ami ad egyfajta spontán előadásmódot. Viszont ha csak jól játsszuk, akkor nagyon hamar közhelyessé tud válni, ha személyiséggel, igazi sorssal nincsen megtöltve. Az 1900-as évek fordulóján játszódik, és huszonöt évet ölel fel a darab. Ha korhűen játszanánk az előadást, akkor nem biztos, hogy a ma emberét annyira érdekelné, ezért áthallásosan adjuk elő, így 2022-23-ban a nézők az 1900-ban játszódó darabban felismer­hetik a saját problémáikat. Nemcsak színészi, hanem rendezői feladat is ennek megvalósítása.

Milyen a közös munka Hargitai Iván rendezővel, a József Attila Színház művészeti vezetőjével?
M. Zs.: A színházban ez a második közös darabunk, előtte a Légy jó mindhalálig-ban dolgoztunk együtt. Iván határozottan megy egy cél felé, tudja, hogy mit akar, de van benne nyitottság arra, ha a színész önállóan csinál valamit. Ha jónak találja, megfontolja, majd beépíti az előadásba. A próbák alkalmával azt érzem, hogy rárakja egy sínre az adott szituációt, és azon belül abszolút szabadságot hagy.

Említetted, hogy a darab során problémákat ismerhet fel a néző. Melyek ezek?
M. Zs.: Az olvasópróbán a rendező úgy fogalmazta meg, hogy az a kérdés, hogy melyik a jó út, ha tü­csök­ként vagy ha hangyaként élsz. Szabad-e úgy élni, hogy – a szó nem jó értelmében – élsz a mának, és nem gondolsz a holnapra. A darabban alapvetően két össze nem illő ember, Rickl Mária és Jablonczay Kálmán (Nemcsák Károly) sorsát láthatják a nézők. A Jablonczay család a tücsök vonal, míg a Rickl Mária a hangya. Ha úgy élünk, mint Jablonczay Kálmán, akkor a mai napunk csodás, de holnap éhen halunk. Viszont ha úgy élünk, mint Rickl Mária, akkor meg mi az öröm az életben? Az én véleményem az, hogy az arany középutat kell megtalálni.

Hogy él Molnár Zsuzsa, tücsökként vagy hangyaként?
M. Zs.: Sajnos nekem nagyobb a hajlamom a hangya életre. Nagyon sok tekintetben a szakmai és a magánéletem is nehéz volt, és ebből adódóan hangyaként kellett, hogy éljek. Arra törekszem, hogy min­dennap felismerjem, megtaláljam a ma örömét is.
hirdetés

Van valami közös Rickl Máriában és Molnár Zsuzsában?
M. Zs.: A darab alapján számomra is meglepő volt, hogy mennyi közös van kettőnk életútjában. Sok olyan drámát éltem át én is, amit ő. A megoldásokban viszont különbözünk. Én alapvetően megengedőbb va­gyok, és igyekszem elfogadóbb lenni. Rickl Mária az a típus, aki nem hajlik, hanem törik. Ez az, amiben különbözünk, mert én egy hasonló szituációban meghajlok, ő meg inkább eltörik, de akkor is a saját útját képviseli, és folytatja tovább. A darab végén annak kell kiderülnie, hogy a lelke mélyén ő is érző ember volt. Van, akit a nehéz sors, a drámák megkeményítenek, másokat meg elfogadóbbá vagy bölcsebbé tesznek.

Hogy állnak most a próbák, hol tartotok?
M. Zs.: A második felvonás közepénél járunk. Volt egy nyílt próbánk, amin a hűségkártyával rendelkező nézőink vehettek részt. Helyzetgyakorlatot is megmutattunk, aminek nagyon nagy sikere volt, Lábodi Ádám, ifjabb Hoffer József alakítója játszotta. Kovalik Ágnes kolléganőm (aki Gizellát alakítja a darabban) megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e szerepelni. Mondtam neki, hogy utálok szerepelni. Ági erre mondta, hogy jó pályát választottam. Nevettünk. Alapvetően introvertált ember vagyok, furcsa módon héttől tízig az egy nagyon más állapot, mert megszűnik, hogy zavarna, hogy néznek.

Kinek ajánlod a darabot?
M. Zs.: Családregény a szerelmekről, a házasságról. A fiatal korosztálynak is szól, mert különböző utakat mutat be, választási lehetőségeket, hogy hogyan éljünk. Az a jó dráma, amikor nem „jó” és ,,rossz” alakok vannak egy darabban, hanem megtalálja az ember mindenkinek az igazságát. Mindenkinek megvan a maga igazsága. Ez nem jelenti azt, hogy nekem helyeselni kellene például III. Richárd tetteit. Szerintem az a fontos, hogy megértsem őt, hogy miért olyan ember, amilyen. Egy jó előadással elfogadóbbak leszünk. Nem intézünk el egy embert azzal, hogy ő rossz jellemű, hanem megpróbáljuk megérteni, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Nem kell elfogadni, csak megérteni.






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor