Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 14., péntek
Vazul

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Brecht mint antik tragédia
2024-01. szám

Mi adhat reményt háborús időkben? Ezt a kérdést teszi fel a Nemzeti Színház január 12-i, új premierjének címszereplője, Szűcs Nelli. A Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámájának rendhagyó feldolgozásáról, a darabot
rendező, világhírű Theodórosz Terzopuloszról és szülőföldjéről, Kárpátaljáról kérdeztük.

A szintén a görög mester által a Nemzeti Színházban rendezett Bakk­hánsnőket nyáron kétszer is előadták Cipruson: a Kouriou ősi színház­ban és a csodálatos Makariou Amfiteátrumban. Milyen érzés volt ilyen különleges helyszínen fellépni?
Sz. N.: Már belegondolni is borzongató volt, hogy a Makariouban már 2500 évvel ezelőtt is játszottak! Mivel nappal a forróság miatt nem le­he­tett próbálni, ezért este léphettünk be először az amfiteátrumba, és leültünk a nézőtérre, percekig elmerültem abban a látványban, amit ránk hagytak az ősök. A színpad mögött látni a csillagokat, a Holdat, a tengert, azon gondolkoztam, leszünk-e olyan erősek látványban, jelen­lét­ben, hogy magyar nyelven is hatni tudunk a görög és a turisták mi­att soknyelvű közönségre. Az álló taps megindító volt, mert úgy tű­nik, tudtunk adni valamit a nézőknek.

Médeia, Agaué a Bakkhánsnőkben és most Kurázsi mama – három embert próbáló szerepe az elmúlt évekből. Megüli a lelkét a szerep nehézsége a próbák folyamán?
Sz. N.: Máshogyan működöm: amint az előadás véget ér, le tudom vetkőzni a szereppel járó összes nehézséget. A tapsra már Szűcs Nelliként, mosolyogva lépek ki. Tudni kell szabadulni a szereptől! A Kurázsi mama minden rejtett energiámat kihasználja, és nem is lehetne másképp élni, csak úgy, ha ezt a rendkívüli módon sűrített, színpadi állapotot magam mögött hagyom. Amikor a Színházi Olimpia nyitóe­lőa­dásaként előadott Nórát megnéztem Terzopulosz rendezésében, olyan érzésem volt, mintha egy antik tragédiát látnék. Teljesen lecsupaszította Ibsen három felvonásos drámáját, és a lényegre koncentrálva adta elő három színész. A Kurázsi mama premierje előtt nem sokkal hasonló érzéseim voltak: ezt a huszadik századi epikus színházat ősi játékká alakítja át.
hirdetés

Terzopulosz az 1972 és 1976 között tanult a Brecht által alapított Berliner Ensemble-ban. A Kurázsi mama mégis aligha lesz „klasszikus” brechti előadás.
Sz. N.: Terzopulosz szerint posztbrechti korban élünk, ezért el kell felejtenünk az eredeti brechti kon­cep­ciót. A világ azóta még tovább romlott, olyan lett, mint egy kabaré – ennek a műfajnak az eszközei vissza is köszönnek az előadásunkban. Ahogyan a mester mondta: Brechtnél minden kártya ki van terítve az asztalon. Ráadásul szerinte a Kurázsi mamában nincs filozofálgatás, ez egy népi darab. Ez az áttetszőség teszi alkalmassá arra, hogy ókori tragédiaként adjuk elő. Persze 21. századi módon és lelkülettel, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy sok gúnnyal és szarkazmussal mindarról, ami bennünket körülvesz. A fétisről, vagyis a pénzről, amiről azt hisszük, általa mindent – még a boldogságot is – meg tudjuk vásárolni. Jól látjuk ezt a környezetünkben zajló háborúkban is: rengeteg hazugság folyik, egyesek meggaz­da­god­nak, mások elszegényednek és elpusztulnak. Kurázsi mama mindannyiunkban benne van: féltjük az éle­tün­ket, élni szeretnénk, csak ennek ára van. Őt már talán nem is sajnáljuk, mert olyan, mint egy gépezet. Erről a mechanikus működésről, az elembertelenedésről szól az előadásunk. S hogy mégis mi adhat reményt a nézőnek? Abban bízhatunk, hogy éppen a színjáték, ahogyan ezt előadjuk. Magában a játékban rejlik valami varázslat, ami megérintheti a nézőt.

Kárpátaljai színészként alakítja Kurázsi mama szerepét. A valóságban hogyan tartja a kapcsolatot az ott­hon maradt szeretteivel?
Sz. N.: Támogatom a nővéremet, és rengeteg gyűjtést szerveztem Kárpátalja számára. Fontosak ezek az apró adományok, mert odaát most minden – még a legalapvetőbb gyógyszerek is – nem kevés pénzbe kerülnek. A kis gesztusok is számítanak. Ha a mostani időkben nem tudunk apró dolgokat is megbecsülni, soha nem fogjuk megérdemelni a békét és a szebb világot. Soha nem fogom elfelejteni, honnan jöttem, és ezért tartom a kapcsolatot a szülőföldemen élőkkel. Alig várom, hogy hazamehessünk. Ez egyébként a kötelességünk is, mert meg kell őrizni a magyar kultúrát Kárpátalján, és nekünk ebben színészként sze­re­pünk van. Odaát jelenleg siralmas a helyzet. Nekünk itt, Budapesten semmi okunk a panaszra, igazán boldog mégis akkor leszek, ha újból veszélyérzet nélkül visszatérhetünk, és felléphetünk a kárpátaljai kö­zönség előtt.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor