Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 16., vasárnap
Jusztin

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Kétely – John Patrick Shanley egyik legismertebb műve a tatabányai Jászai Mari Színházban
2024-01. szám / Tompos Vince

Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjának tavaly októberi premierje után nem sokkal újabb, nemzetközileg ismert történet elevenedik meg Guelmino Sándor rendezésében január 13-tól a tatabányai Jászai Mari Színházban. John Patrick Shanley Kétely című filmjének színpadi
változatáról, annak társadalmilag fontos üzenetéről a darab rendezőjével beszélgettünk.

A történet szerint Flynn atya személyében új atya érkezik egy kato­likus iskolába. Az új atya merőben más nevelési szemléletet képvisel, mint amit a konzervatív igazgatónő valójában elvárna tőle. Jelentett-e bármilyen kihívást a film színpadra alkalmazása?
G. S.: Azzal kapcsolatban – hogy stílusos legyek – sosem volt ben­nem kétely, hogy a színészeim „megugorják a lécet”, egyrészt bízom a képességeikben, másrészt nem egy olyan előadást csináltunk már e­gyütt, ahol felmerült, hogy megálljuk-e a helyünket a híres elődökkel való összevetésben. Számomra leginkább az jelentett kihívást, hogy egy alapvetően szópárbajokra épülő művet miként lehetséges nagy­szín­padon megvalósítani. A Kétely ugyanis eredetileg egy kevés sze­rep­lő­re írt stúdiódarab, a nagyszínpadon pedig a térből adódóan nem érvényesülhetnek azok az apró nüanszok, amelyek egy stúdióelőadás esetén adottak lennének.

Hogyan tudta megoldani, hogy az alapvetően párbeszédekre építő dráma a színpadon is hatásos legyen?
G. S.: Nem szeretném minden megvalósult ötletemet feltárni, de annyit elmondhatok, hogy a színpadon bábokat is alkalmazok. Ez már önmagában kihívást jelentett, hiszen még soha nem volt olyan előadásom, amiben bábok szerepeltek volna. Emellett igyekeztem „megmozgatni” a darabot, és kihasználni a színpadtechnikánkban rejlő lehetőségeket, remélem, az előadásunk úgy tud majd működni, olyan bonyolultan, de flottul, mint egy óramű.

Mikor döntötte el, hogy színpadra viszi a Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman főszereplével készült nagy sikerű filmet?
G. S.: A színházi darab megvalósításának ötlete már azóta foglalkoztat, amióta először láttam a filmet. John Patrick Shanley filmje egyrészt a remek színészi alakítások miatt keltette fel az érdeklődésemet, másrészt izgalmasnak tartom a kétfajta világnézet összecsapását is. Tehát azért is érdekes ez a darab, mert emberi magatartások és meggyőződések csatáját láthatjuk benne, melyek egyébként nem csak egyházi kérdésekben lehetnek relevánsak. Az emberközpontú, nyitott felfogásról és a vele szemben el­helyezkedő, hagyományokra épülő, már-már dogmatikus szemléletről beszélek. Valószínűleg mindenki a saját bőrén érzi, hogy ezeknek a nézeteknek az összecsapása a mindennapjaink része. Mindkét oldalon nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy amiben ők vakon hisznek, az megingathatatlan. A darab kérdés­felvetései közül számomra az a legizgalmasabb, milyen gyakran ítéljük el embertársainkat pusztán a meggyőződésünk, a hitünk alapján (vagy az ő meggyőződésük és hitük alapján), és hányféleképpen tudjuk értékelni a tényeket. Hasonlóan érdekes kérdés lehet bárki számára, hogy mi ingathatja meg azt, amiben sziklaszilárdan hiszünk, hogy van-e a bizalomnak és a kételynek egészséges aránya, illetve hogy a hithez el lehet-e jutni pont a kételyeken keresztül.
hirdetés

Mennyire képes elrugaszkodni a darab az eredeti történet szakrális jellegétől?
G. S.: Attól, hogy a darab egyházi iskolában játszódik, még nem nevezhetjük szakrálisnak. A szereplők papok és apácák, de elsősorban tanáremberek, akik között végletesen nagy a nézetkülönbség például abban, hogy hogyan kellene nevelniük a rájuk bízott gyerekeket. A történetben felmerülő dilemmák nem csak egy vallásos közegben érvényesek, és bízom benne, hogy a nézők húsbavágónak is fogják találni őket. Hiszen nekünk, alkotóknak az a feladatunk, hogy kérdéseket tegyünk fel a nézőinknek, lehetőleg úgy, hogy az emberek hazafelé, vacsora közben vagy akár még másnap is gondolkodhassanak és vitáz­has­sanak róluk. Ehhez sokban hozzájárulhat a sztori krimijellege és finom humora is.









vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor