Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 14., péntek
Vazul

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Azt gondolom, hogy a titkuk a nagyon mély emberi érzelmek”
2024-03. szám / Boros Norina

Lábodi Ádám színművésszel a Kaland és A Karamazov testvérek című darabok jubilálása kapcsán beszélgetek. A József Attila Színházban, a Gaál Erzsébet Stúdióban tekintheti meg a közönség az előadásokat. A Kaland (bemutató: 2022. október 7.) a napokban a 45. míg
A Karamazov testvérek (bemutató: 2023. február 24.) a 25. előadásához érkezik. Míg Lábodi a Kalandban elegáns, karrierista fiatalember, akinek komoly döntéseket kell hoznia az útkeresésben, addig A Kara­ma­zov testvérekben öngyötrő, értelmiségi művésztípus, megváltástudattal bíró filozófus, politikus. Tudjuk, hogy a XX. században milyen veszélyes, ha egy értelmiségi meg akarja váltani az emberiséget, könnyen hajlik a politikai szélsőségek felé.

Mit gondolsz, a 45 és a 25 átlagos előadásszámnak számítanak?
L. Á.: Tíz évig játszottam vidéken, ahol a 45. előadásszámot nagyon ritkán értük el. Talán csak egy-két zenés darab érte meg ezt a számot. Így a bemutató óta ezeket nagyon szép játszási számoknak érzem. Havi 2-4 előadás van belőlük, és ezáltal jól karban vannak tartva a produkciók.

Szerinted mi a titkuk?
L. Á.: Azt gondolom, hogy a titkuk a nagyon mély emberi érzelmek. Nyilván Márai Sándor önmagában nagyon vonzó és nézőcsalogató név. Ez a típusú kamaradráma, amikor egy nap története 4-5-6 ember között játszódik, mindig izgalmas. A Kaland egy kifejezetten szép, romantikus, generációkon átívelő történet, ami ismerős lehet nagyon sok embernek.

Úgy vélem, hogy sok embernek nagyon vonzó Márai különleges világa. Mi a helyzet A Karamazov testvérekkel? Szerinted első hallásra nincs benne valami elrettentő?
L. Á.: A független szféra és a komolyabb művészszínházak gyakran játszanak Dosztojevszkijt. Az egész orosz irodalom olyan, hogy nem érdemes kihagyni. Ezek olyan anyagok, amikkel muszáj foglalkozni. Akkor is, ha kevésbé számíthatnak könnyű befogadásra. Azt hiszem, ha valami jó, és annak elterjed a híre, és ha estéről estére képesek vagyunk kipréselni magunkból azokat az óriási indulatokat és érzelmeket, amiket az előadás megkíván, akkor van létjogosultsága a darabnak. Nagyon izgalmas a formavilága, és külön jó, hogy a színház fiatal generációja viszi végig ezt az előadást, főleg ebben a formában, mert egyben megy, egy óra negyven perc a hossza.

Milyen volt a Kaland próbafolyamata, mit gondolsz az előadásról?
L. Á.: Rendkívül izgalmas volt a munka Kiss Csabával. Csupa olyan dolgot kért tőlem a próbákon, amit rendező még soha nem akart. Az egész előadásnak a világa, az a rendkívüli gazdagság és kifinomultság, amivel a szereplők rendelkeznek, nem engedi meg a hétköznapi acsarkodást, akármilyen nagy indulatokat váltunk is ki egymásból. Nehéz volt tartani azt a fajta eleganciát, hogy minden problémán ott kell hagyni a fedőt. A nézők is valószínűleg érzékelik, hogy nem azt kapják, amit feltétlenül a mondatok jelentenek, hanem valami sokkal nehezebb, bonyolultabb színjátszást.
hirdetés

Mennyiben volt más A Karamazov testvérek próbája?
L. Á.: A próbafolyamat első időszaka rengeteg elemzéssel telt. Nagyon szeretem az olyan típusú próbafolyamatokat, amikor azzal kapcsolatosan, hogy mit hogyan játsszunk el, szinte nem is hangzik el instrukció, mert annyit beszélünk az anyagról.

Színészileg mennyire megterhelő A Karamazov testvérek? Lehetne minden este játszani?
L. Á.: Biztosan nem! A József Attila Színházban a zenés előadástól kezdve a komédián keresztül a komolyabb drámákig, kortárs darabokig mindenféle műfajban próbálunk jó előadásokat létrehozni. Minden este mást kell csinálni. A színészi lényemnek egy másik-másik része kell estéről estére. A Karamazovot, ha minden este játszanám, pár év után beadnám a kulcsot, vagy biztosan megőszülnék. Hargitai Iván rendezőt nagyon komoly színházpedagógusnak tartom, aki tisztában van azzal, hogy ki mit igényel színé­szileg, nagyon vigyáz ránk.

45, 25… Mit jósolsz, meddig fogjátok játszani ezeket az előadásokat?
L. Á.: A Kaland el fog menni a 100. előadásig, ebben biztos vagyok. A Karamazov testvérek, ha az 50. előadásszámot megéri, akkor végtelenül boldog leszek. Azt hiszem, nincs okunk panaszra, mert nagyon jól megtalálta a közönségét, mindig telt ház van. Nyáron a Kaposvári Országos Színházi Találkozóra a Régmódi történet mellett ezt az előadást is nevezte a színház. Ha bekerül a versenyprogramba, biztos vagyok benne, hogy még több néző fog izgatottan helyet foglalni a stúdiószínpadunk széksoraiban.






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor