Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 14., péntek
Vazul

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Halálugrásnak indult, rezidens társulat lettek!
– Beszélgetés S. Papp Mátéval, az Imposztor Színházi Társulat vezetőjével

2024-04. szám

A Bethlen Téri Színház a Közép-Európa Táncszínház mellett állandó társulatává fogadta a fiatal rendező, S. Papp Máté gárdáját, az Imposztor Színházi Társulatot. A Bethlen egyik aktívan gya­ko­rolt vállalása a fiatal tehetségek felkarolása, olyannyira, hogy az Imposztor Színházi Társulat
immár második bemutatójára készül a Bethlen téren. A Betiltott etűdök archívumát március 27-én láthatta először a közönség, közben folyamatos telt házzal játsszák Sohasevolt semmise című, Shakespeare-parafrázisokból álló komédiájukat.

Nemrég mutattátok be a második darabotokat, melyben a cenzúrát állítottátok középpontba. Van erről személyes élményed?
S. P. M.: Amikor a második előadást terveztem, sorra vettem, hogy miről szabad, kell és illik most nekem színdarabot írnom, és akkor hamar feltűnt az, hogy miről nem?! Piszkált engem, hogy amiről nem szabadna beszélnem, pont arról lenne kutya kötelességem! Aztán ahogy elkezdtem Csehov, Brecht és Goethe stílusában írni olyan jeleneteket, amiket az ő korukban az aktuális hatalom betiltott volna, nyilvánvalóvá vált, hogy a felülről jövő befolyásolás, a tiltás, a szűrés mindig is jelen volt a világban. Ekkor értettem meg, hogy nem tudok úgy beszélni kétszáz évvel ezelőtti szerzőkről, hogy az ne legyen áthallásos. Nincs politika az előadásunkban, mégis meg fog születni egy ilyen általános kép a nézőben, hogy az, amit most cancel culture-nak hívunk, azt nemrég még diktatórikus cenzúrának neveztük.

Hogy megy az együttműködés viszonylag kis társulati rutinnal?
S. P. M.: A társulatunk tagjainak nem ez az első számú foglalkozása, emiatt van egy viszonylag állandó cserélődés, és ez nem könnyű. Fontos, hogy én vagyok ugyan a társulatvezető, de a mi próbafolyamataink inkább workshopszerűek. Tudom a határaimat, ha valamihez más jobban ért, átadom a stafétát.

A rezidens társulattá válás hogyan változtatta meg a társulat életét?
S. P. M.: Lényegesen könnyebbé tette, hisz amíg ez nem történt meg, úgy tűnt, hogy ez egy hobbi, amivel elsősorban magunkat szórakoztatjuk. Ha nem találjuk meg a Bethlen Téri Színházat, valószínűleg nem jutottunk volna néhány előadásnál tovább. A színház belénk vetett bizalma jelent valamit, aminek viszont meg kell felelnünk, vagyis nem vehetünk semmit félvállról. Másrészt ez gyakorlatilag is bekeretezi a munkát: határidők vannak, szabályok, az előadás létrejöttének a feltételeit be kell tartanunk. Nagyon izgalmas, mert minden újabb elvárásnál érzem, hogy egyre inkább a szakmámmá válik a színházcsinálás, és minél inkább kell megfelelni, annál inkább bebetonozódom a színház világába. Szoktam néha mondani, hogy halálugrásnak indult, megnéztük, hogy van-e ebben a formában keresnivalónk a színházban.
hirdetés

Folyamatosan telt ház előtt játszotok. Hogyan éritek el a nézőiteket?
S. P. M.: Azt találtuk ki az elején, hogy a közösségi médiában fogjuk reklámozni az előadásunkat, erre a célra forgatott videókkal. Gondoltam, ha már filmezek, és van is egy filmes csapatom, akkor fuzionáljunk! Úgy néz ki, hogy ez működik, mert elég nagyot szoktak menni a videóink. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy az első előadásunk egy elég nagy korcsoportot lefed. A tinédzserektől a nyugdíjasokig mindenféle korosztály szokott jönni, és van olyan, aki már háromszor látta a Sohasevolt semmise című darabunkat.

Mit gondolsz, miért jön el valaki háromszor?
S. P. M.: Szerintem azért, mert ez az előadás előre elhatározott szándékkal, pusztán csak meg akarja nevettetni a nézőt. Van egy mély üzenete, természetesen, amit át akar adni az elnyomott kisemberekről, a színházi működésről és a klasszikus művek mindenkoriságáról, de ezt könnyen fogyasztható, vicces módon teszi. És ez felszabadító!

Miért fontos neked, hogy az emberek jól érezzék magukat, akár itt a Bethlen nézőterén ülve?
S. P. M.: Mindig ez érdekelt engem, mert én így tudok utat találni az emberekhez. Igazság szerint nekem az is hasznos, ha sírnak, de jobb vagyok abban, hogy elérjem, hogy nevessenek!


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor