Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 14., péntek
Vazul

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Fókusz, koncentráció és ritmus
2024-04. szám / Vass Antónia

Április 13-án mutatták be a tatabányai Jászai Mari Színházban Woody Allen klasszikusát, a Játszd újra, Sam!-et. A Woody Allen-i világlátásról, karakterformálásról, valamint a szerep és a valóság közötti határvonalról az Allent alakító Figeczky Bencével a premier előtt beszélgettünk.

A történetet számtalan formában feldolgozták már, de talán a legis­mer­tebb adaptációja az 1972-es film. Ti mit szerettetek volna megmutatni ebből a világból és a főhősből, Allenből?
F. B.: Abból a szempontból kapcsolódunk a korábbi feldolgozásokhoz, hogy a saját korában tartjuk a darabot, viszont mivel magamból építem fel, Allen értelemszerűen más lesz, mint amit a néző korábban lát­ha­tott, például Woody Allentől. Azt a kétségbeesett, vergődő, magányos és önbizalomhiányos kisembert, aki a darabban megjelenik, és az ő kreatív, abszurd képzeletét viszont ugyanúgy megmutatjuk. A karak­terem alkalmas erre, mert bár az életben nem gondolom magamat ilyen típusú embernek, a színpadon könnyen ráérzek, és nagy élve­zet­tel vetem magam bele a félénk, visszahúzódó, törékeny vagy gátlásos figurákba.

Ha a színpadra nem is viszed fel azt, aki a valóságban vagy, a szere­peid visszahatnak rád a civil életedben?
F. B.: Ugyan valóban nem viszem fel konkrétan, de mivel én magam alakítom az adott karaktert, belőlem is sokat kap a szerep. Nagyon összetett egy ember és a szemé­lyi­sége. A tapasztalataimat a szerepeken keresztül kifogalmazom magamból. Fordítva azonban nincs így, nem maradok úgymond a szerepben, és kezdek úgy viselkedni, működni, mint az éppen próbált karakter. Ez szerintem alkat kérdése is, illetve van benne egyfajta tudatosság is részemről, mert szerintem nagyon romboló és káros lenne, ha nem tudnám letenni a munkát. Egy idő után nem lehetne eldönteni, hogy hol végződik a szerep, és hol kezdődik a saját személyiségem. Az ember élje a „saját” életét, abból tud a későbbiekben egészségesen tapasztalni és alkotni. Muszáj felfrissülni – testileg és lelkileg egyaránt.

A darab szerint Allen egy válás után próbál kitörni a magánéleti válságból, ilyen élethelyzetben te még nem voltál. Amikor nem tudsz a saját életedből építkezni, mi mentén alkotod meg a karaktert?
F. B.: Hasonló szituációkhoz, érzésekhez és gondolatokhoz nyúlok vissza. Például itt is ez történt: Allen esetében egy viszonylag friss, kétéves házasságról beszélünk, amely hamar megromlott, tehát egy elég gyors lefolyású kapcsolatról van szó. Azzal kapcsolatban pedig nekem is van tapasztalatom, hogy milyen, amikor beleugrik az ember egy szerelembe, és rövid időn belül kiderül, hogy a két fél nem kompatibilis egymással. Ennek megvannak a maga stációi, amiken végig kell menni, és az ilyenkor megjelenő gesz­tu­sok, szituációk, érzelmek és gondolatok segítenek megtalálni a színpadi helyzetben is a helyes irányt.
hirdetés

Annak ellenére, hogy komoly, drámai problémákat feszeget, a Játszd újra, Sam! egy vígjáték.
F. B.: Ebben a tekintetben nagyon Woody Allen-es az anyag és a karakterek is. Mindig azt látjuk, hogy a figurával borzasztóbbnál borzasztóbb dolgok történnek, miközben gyakorlatilag külső szemlélőként végig­nézi a saját élete romba dőlését – és kommentálja is az eseményeket. Ettől ad egyfajta fricskát a hely­zeteknek, és belecsempészi a humort, mert az egész abszurddá válik. Ami neki iszonyatosan kínos és kellemetlen, az a nézőnek komikus lesz.

Bár prózai darabról van szó, a zenés színház iránti érdeklődés indított el a pályán. Azt a fajta zeneiséget, amit az éneklés és a tánc hozott az életedbe, tudod alkalmazni az olyan prózai szerepeknél is, mint amilyen Allené?
F. B.: Minden prózai szerephez szükség van a zeneiségre, hiszen ez az egésznek az alapja. Fókusz, koncentráció és ritmus – minden ezen alapszik. A darabok, jelenetek, karakterek is úgy épülnek fel, mint egy zenemű. Anno talán az én kishitűségem volt, de az egyetemi felvételi idején úgy éreztem, hogy a mércét, amit a példaképeim láttán saját magamnak állítottam, nem fogom tudni elérni, illetve nem is indult akkor az egyetemen zenés színházi képzés. Viszont azt gondoltam, hogy prózai színészként – ahol az oktatás részeként ugyanúgy kapunk zenés képzést – olyan alappal lépek ki a pályára, amellyel jól veszem az akadályokat. Ez meg is valósult, hiszen a Jászai Mari Színházban több műfajban is játszunk és kipró­bálhatjuk magunkat.




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor