Interjú
Az igazgatói munka is alkotás – csak másképp
2026-06. szám
Egy év telt el azóta, hogy Dolhai Attila átvette a Vörösmarty Színház vezetését. A kezdeti elképzeléseket azóta számtalan gyakorlati tapasztalat formálta tovább: intézményvezetésről, társulatépítés-
ről, felelősségről és az alkotói lét új oldalairól beszélgettünk a székesfehérvári színház igazgatójával.
Amikor eldöntötted, hogy megpályázod az igazgatói posztot, volt egy víziód, hogy milyen színházat szeretnél. Azóta eltelt egy év – változott azóta valamit ez a benned élő kép?
D. A.: A nulladik pont előtt volt egy nagyon erős vízióm arról, hogy mit  szeretnék megvalósítani. Úgy érkeztem meg a színházba, hogy azt gondoltam: most majd kifordítjuk a világot a négy sarkából. Aztán eltelt néhány hét, és elkezdtem megtapasztalni a valóságot – a sok adminisztrációt, az intézményi struktúrát, a korlátokat, az emberi kapcsolatok fontosságát. Egy színház nemcsak művészeti kérdés, hanem egy nagyon érzékeny rendszer is, óvatosan kell bánni azokkal, akik húsz-harminc éve dolgoznak ebben az intézményben. Ma azt érzem, hogy a változás nem gyors, nagy gesztusokból fog megszületni, sokkal inkább egy apró lépésekből álló folyamat eredménye lehet.
Mit tartasz a vezetői munka legnehezebb részének?
D. A.: Talán az egyensúly megtalálását. Hogy hogyan lehet egyszerre művészként gondolkodni és közben egy intézményt működtetni. Egy igazgató folyamatosan döntéseket hoz: mit engedhet meg magának a színház, mire van pénz, hol kell kompromisszumot kötni. És közben ott van az emberi oldala is: hogy egy társulatban mindenki szeretne figyelmet, lehetőséget, visszajelzést kapni. És persze meg kellett tanulnom azt is, hogy nem lehet minden problémát, minden feladatot egyszerre megoldani.
És mi az, ami ebben az új szerepkörben a legtöbb örömöt adja?
D. A.: Az, amikor látom a kollégák örömét. Amikor egy színész megkap egy szerepet, amiben kivirágzik. Amikor érzem, hogy egy előadás valóban találkozik a közönséggel. Nagyon szeretem azt a részét a munkának, amikor alkotókkal beszélgetünk, és egyszer csak megszületik egy gondolat, látom, ahogy felcsillan valakinek a szeme, és ott elindul valami. És persze izgalmas kérdés, hogy hogyan tudunk úgy gondolkodni egy évadról, hogy abban minél többen megtalálják a saját örömüket és kihívásukat. Számomra ez ma már legalább akkora élmény, mint az a fajta siker, amit a színpad ad.
Mit tanultál magadról az elmúlt év során?
D. A.: Talán türelmesebb lettem. Ma már jobban hiszek a fokozatosságban. Azt is látom magamon, hogy sokkal érzékenyebben figyelek az emberekre, hiszen egy társulatban nagyon fontos, hogy mindenki érezze: számít a munkája. Nemcsak a színpadon állóké, hanem azoké is, akik a háttérben dolgoznak.
| hirdetés
 |
|
Mi az, amiben ma más embernek érzed magad, mint néhány évvel ezelőtt?
D. A.: Színészként megszoktam, hogy csak a saját feladataimra kell koncentrálnom. Igazgatóként viszont folyamatosan egy közösségben kell gondolkodni. Hogy ki hol tart, kinek mire van szüksége, hogyan tud együttműködni egy társulat. Közben pedig meg kellett tanulnom elfogadni azt is, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni.
Az új feladatkör mellett kevesebb lehetőséged van színpadra állni. Nehéz volt ezt elfogadni?
D. A.: Igen, nehéz. Áprilisban bemutattuk a Viktória című nagyoperettet, amiben az egyik szereposztás szerint én alakítom Koltay huszárkapitányt. Ez a próbafolyamat például nagyon erősen szembesített azzal, hogy mennyire hiányzik a színpad. Jó volt egy kicsit nem igazgatóként, hanem művészként jelen lenni a társulatban. Hiányzott az a fajta közvetlen alkotói lét, amit a színpad ad. Ugyanakkor ma már azt érzem, hogy az igazgatói munka is alkotás valamilyen módon. Csak másképp. Egy előadás létrejötte, egy társulat működése, egy évad felépítése ugyanúgy kreatív folyamat. És amikor azt látom, hogy egy közösség együtt örül egy sikernek, az nagyon erős élmény tud lenni.
Az új szerepköröd mellett a közönség azért továbbra is találkozhat veled a színpadon is. Hol láthatnak téged legközelebb a nézők?
D. A.: Július 17-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ahol a Viktóriával vendégszerepel a társulat. A címszerepben Haraszti Elvirát láthatja majd a közönség, ő lesz a partnerem, John Cunlight nagykövet szerepében pedig Trokán Péter lép színpadra. Páratlan élménynek ígérkezik, nagy izgalommal várjuk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
