Interjú
A bor születése
2012-01. szám / Bóta Gábor
Kerényi Miklós Máté is szerepel a Borban a vigasz! című gálában. Azt mondja, különleges este lesz, a dalok éneklése közben elmesélik a bor születésének történetét.
Szereplő vagy a most bemutatott, a Porgy és Bess dalaiból álló Gershwin-összeállításban, ami már operai hangot igényel.
K. M. M.: Gershwin dalait nagyon nehéz énekelni, nem véletlen, hogy mindenütt a világon főleg feketék éneklik. Féltem attól, hogyan reagál a közönség, de egészen varázslatos volt.
Egy táncoskomikusnak táncolnia, énekelnie, játszania kell tudnia, ez a három általában nem megy egyenrangúan.
K. M. M.: Döntse el a közönség, hogy ezek mennyire mennek egyenrangúan nálam. A feladatokhoz mérten mindig igyekszem teljesíteni a követelményeket. A saját magam által állított maximumot is megpróbálom megugrani.
Jársz rendszeresen tánc- és énekórákra?
K. M. M.: Az embernek mindig tovább kell képeznie magát, de valamennyire azért tréningben tart, hogy nagyon sok előadásunk van, sokat próbálunk.
Rengeteget játszol, és elég sokfélét.
K. M. M.: Hiszek abban, hogy több mindent lehet egyszerre játszani és csinálni. Ez nagyszerű és élvezetes. Ezért nagyon hálás vagyok, nem tudom, minek és kinek. Azt hiszem, magasságost akartam mondani, pedig nem vagyok hithű és nagyon vallásos ember. De hiszek abban, hogy van valami felsőbb erő. Ennek tömegmozdító erejét mindig szoktuk látni. Azoknak, akik bejönnek a színházba, és megnéznek minket, a hitét lehet erősíteni. Ezt meg lehet csinálni fiataloknak musicalben, idősebbeknek operettben, és a legvarázslatosabb az, amikor egyszer csak eljönnek az öregek a musicalre, és ők is ugyanúgy tombolnak, mint a fiatalok. Amikor az Oltári srácokra a nyugdíjas bérlet közönsége jött, és meg voltunk ijedve, hogy úristen, most mi lesz, az idős nénik, bácsik felálltak a számok közben, táncoltak, és a végén állva tapsoltak, ünnepeltek minket. Az is nagyon jó, amikor operett-előadásra eljönnek azok a fiatal rajongók, akikkel a musicalprodukciók után a művészbejárónál szoktunk találkozni, és autogramot, fotót kérnek.
| hirdetés
 |
|
Te nem hősszerelmes, nem bonviván vagy, tőled is kérnek fotót?
K. M. M.: Az operettben a táncoskomikusok azért sokszor elviszik a pálmát.
Téged is ugyanúgy várnak a tini csajok a művészbejárónál, mint Dolhai Attilát?
K. M. M.: Tulajdonképpen már igen. Mindig hálás leszek Dolhai Attilának, Bereczki Zoltánnak, Mészáros Árpád Zsoltnak és még tudnám sorolni, mert ők erősen kitapostak nekünk egy utat, amin mi keményen dolgozva járunk tovább.
Az a mázlid, hogy tehetséges vagy, de közben azért nyilván meglehetősen sokat segít az apád, aki a színház igazgatója, és ezért valószínűleg meg is szólnak.
K. M. M.: Természetesen. De akármit szóljanak, esténként csaknem ezer ember dönti el, hogy én erre a pályára alkalmas vagyok-e, vagy sem. Lehet bárkinek bárki az apukája, lehet bármennyi pénzt bárkibe belefektetni, de a közönséget nem lehet átverni. Azt gondolom, hogy engem szeretnek a nézők, és hál’ istennek jegyet vesznek rám, örülnek, ha látnak.
Mi lesz a Borban a vigasz! Lovagrendi Operett Gálában, amiben te is szerepelsz?
K. M. M.: Ez olyan gála lesz, ami a borról, főleg a magyar dalokról szól. És közben elmeséljük a bor születésének történetét. Lesz közös borkóstolás, mindig itt lesz egy borász, akinek a borait meg lehet kóstolni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
