RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. április 25., kedd
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A remény színháza is többféle
2014-01. szám / Bóta Gábor

Doktor Proktor, avagy támadnak a Holdkaméleonok címmel tartotta a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház legújabb bemutatóját. Novák János az előadás rendezője, igazgató szerint a produkcióikban nem söprik szőnyeg alá, hanem néven nevezik a problémákat.


Hogyan került nálatok sor a neves skandináv krimiszerző, Jo Nesbo művének a bemutatójára?
N. J.: Névrokonunk, a Kolibri Kiadó elkezdte megjelentetni magyarul a szerző Doktor Proktor mesesorozatát, ami világszerte nagy sikert ara­tott. Már az első kötet után felkértem Kárpáti Pétert, hogy készítsen a színházunk számára egy adaptációt. A következőről azt gondoltam, na ez még jobb, és végül megálltunk a harmadik re­gé­ny­nél, úgy dön­töt­tünk azt kell színpadra vinni. Ezek az írások nagyon mulatságosak, és bár felnőtt logikával néha nehezen követhetők a bonyodalmak, az embert mégis mindvégig magával ragadják a kalandok, megszereti az ábrázolt figurákat. Ezért is lehet, hogy a krimiszerzőként is elismert Jo Nesbo irodalmi díjat kapott a gyerekregényeire, és hogy abból a kötetből, amivel mi most dolgoztunk, film is készül Amerikában. Van valami a Doktor Proktor szövegében, ami friss és bolondos, a gyerekek lelkéhez kimondottan közel áll. Ha eltekintünk a furcsa logikától, nem nagyon lehet felismerni benne azokat a stílusjegyeket, amik Nesbo bűnügyi históriáit jellemzik. Egyébként a szerző elsőként a saját gyerekének mutatta meg a Doktor Proktor történeteket, és saját elmondása szerint legalább olyan fontosnak tartja őket, mint a krimijeit. Meséinek főszereplője Doktor Proktor, olyan feltaláló, aki a felnőttek számára fölösleges, de a gyerekek számára mulatságos dolgokat eszel ki. Ilyen például a pukipor is, ami semmire nem hasznosítható azonkívül, hogy akik kipróbálják, vígan röpködhetnek vele jelenbe, múltba, továbbfejlesztett változatával még az űrbe is eljutnak. A mi darabunkban a pukipor mellett az erőital, az egyensúlycipő, az OMK (azaz a színházi páholyból épített oldalkocsis motorkerékpár) találmányai szereznek derűs perceket nézőinknek. Érdekesség, hogy a norvégoknál szinte minden iskolának van fúvószenekara, ennek megfelelően a mi produkciónkban is szerepel egy. A társulat 12 tagja három hónapig tanult különböző hangszereken, úgyhogy most már tudnak annyit, mint egy igazi iskolai zenekar, az előadás alatt többször meg is tapsolják őket ezért.

Nagyon szerettek kísérletezni, évek óta játszotok a 8 hónapostól 3 évesig terjedő korosztálynak, már nekik is megmutatjátok, hogy a világ nem fenékig tejfel...
N. J.: Többféle műfajban, többféle stílusban, minden gyermek és ifjúsági korosztálynak játszunk. Az értékválasztásban próbáljuk segíteni a gyerekeket, és szeretnénk, ha nálunk megéreznék, megtapasztalnák, hogy a közös élményszerzés kicsit több befektetéssel jár, de nagyobb örömet okoz, mint amikor egyedül a képernyőre meredünk vagy passzívan befogadjuk, miként próbálnak különféle hatásokkal manipulálni minket.

Te voltál az első Magyarországon, aki az ifjúságnak színházzal beszélt válásról, alkoholizmusról, drogról, bűnözésről, gyilkosságról, öngyilkosságról. Ez azért nem az a fajta remény színháza, amit manapság sokfelé elvárnak.
N. J.: A remény színháza is többféle lehet. Ha a problémákat néven tudjuk nevezni, és lehetőséget adunk a verbalizálásukra, csodálatos dolgok derülnek ki, akár a saját fiataljainkról is, akikkel máskülönben alig tudunk elbeszélgetni. Ha eljönnek a színházba és az előadások után lehetőséget kapnak a problémák közös vizsgálatára, játékos feldolgozására, egyértelművé válik, mennyire felelősségteljesen gondolkoznak, ha komolyan veszik őket. Nekünk és nekik is felismeréseket ad az a színház, amely a kamaszok valódi gondjaira koncentrálva készít produkciókat. Azzal, hogy nálunk a színpadon megtörtént esetek, húsbavágó kérdések merülnek fel, segíteni szándékozunk a fiataloknak, akik szeretnének megszabadulni a sokszor feloldhatatlannak érzett szorongató helyzetektől. Azzal, hogy az öngyilkosság is témánk, nem kedvet csinálunk hozzá, hanem komolyan vesszük a veszélyét. Tehát az a cél, hogy ne söpörjük szőnyeg alá a fiatalok problémáit, hanem velük együtt gondolkodjunk a megoldásokon. Nem kész receptekkel keressük meg őket, hanem a tiszta beszéd erejével. Számomra ez a felelősség és feloldás a remény színháza.
hirdetés

Nincsenek föloldhatatlan konfliktusok?
N. J.: Vannak, de a színházban valamilyen módon ezek is oldódnak, hiszen a színházban átélt tragédia katarzist, megtisztulást hozhat, ezért kerülnek bemutatásra komoly drámák már a görögök óta. Mi sem gondolhatjuk azt, hogy saját sorsunkért nincs felelősségünk. Egyéni értékválasztásainkkal befolyásolhatjuk a magunk és a környezetünk jövőjét.

Miért tűntek el a repertoárotokról a felnőtteknek szóló produkciók, holott például a Megyeri gyalog galopp jókora szériát ért meg?
N. J.: Ha a Megyeri gyalog galoppot most mutatnánk be, ifjúsági darabnak mondanám. Mi hivatalosan is ifjúsági és gyerekszínház vagyunk, felnőtteknek szóló színházból pedig sokféle akad. De az a korosztály, amelyiknek mi produkciókat készítünk, nem független a felnőttektől. Én még nem láttam annyi boldog felnőttet színházban, mint a csecsemőknek szóló előadásokon. Boldogok, mert látják, milyen hatással van a kicsikre az előadás, és ez megsokszorozza számukra a színházi élményt. A tanárok pedig rájöttek arra, hogy ha elhozzák a diákjaikat olyan produkciókra, amelyek róluk szólnak, akkor kezelhetőbbé válik az osztály, megnyílnak a fiatalok, érzékenyebbek lesznek a megoldási lehetőségekre is. Tehát a felnőttek a mi szövetségeseink. Annak érdekében, hogy ez így maradjon, sok magyar darabot tűzünk műsorra. Drámavetélkedőt is hirdettünk, most mutatjuk be Kiss Márton darabját, ami szintén meglehetősen kényes témát dolgoz föl, azt a pár évvel ezelőtt történt esetet, amikor osztálytársai érthetetlen okokból meggyilkolták az egyik barátjukat. Az az ausztrál rendező, aki a Köveket állította színpadra, pedig egy nevelőtábori történetet rendez nálunk márciusban. Utána Weöres Sándor Bóbitájával zárjuk majd az évadot. És roppant fontos, hogy ígéretesen alakul a tavasszal Kaposváron megrendezendő gyermek- és ifjúsági színházak biennáléjának a programja is.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor