RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. április 25., kedd
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Fényevő értelmiségiek
2014-01. szám / Bóta Gábor

Fullajtár Andrea legújabb bemutatója a Fényevők című produkcióban lesz a Katona József Szín­ház­ban. Amellett, hogy játszik, Zsámbéki Gáborral társosztályfőnök a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. És elolvassa az újságokat, görcsbe rándul tőlük a gyomra.

A nap gyermekei című Gorkij-darabnak miért lett Fényevők a címe? Van ennek bármi köze ahhoz, hogy bizonyos emberek fénnyel akarnak jóllakni?
F. A.: A darab arról az értelmiségi gondolkodásról szól, amelyik nem veszi észre, hogy körülötte már dühöng a megvadult alsó osztályok haragja. Ez olyan, mintha ülnénk a Szimpla Kertben, dumálgatnánk arról, hogyan kell értelmesen látni az életet, és közben kint tün­tet­né­nek a szélsőségesek. Ilyen értelemben van szó fényevésről, ennek semmi köze azokhoz, akik valóban fénnyel akarnak jóllakni.

Ez kevéssé ismert Gorkij-darab.
F. A.: Nem annyira ismert, bár most reneszánszát éli, Párizsban és Németországban is többfelé bemutatták. Nyilván az elszegényedett rétegek utcára menése, mind agresszívabb viselkedése miatt van ez így, már támadják azokat, akik miatt úgy gondolják, hogy rosszabbra fordult az életük. És a baloldali gondolkodás csődje miatt is aktuális ez a darab, kérdés, hol csúszik félre a nagyon humanista, de a valódi problémákat észre nem vevő baloldali értelmiség. Azért lett Fényevők a produkció címe, mert a darabban egy lecsúszott filozófus ráragasztja a baloldali értelmiségi csoportra ezt a nevet. Nem amiatt fényevők, mert fényt esznek, hanem mert körülbelül ennyire lehet komolyan venni azt, amit mondanak.

Kit játszol a darabban?
F. A.: Egy olyan karaktert, aki jóval gazdagabb, mint ez a társaság, viszont abszolút nem értelmiségi nő, borzalmasan szeretne kapcsolatba kerülni ennek a társaságnak egyik legimpozánsabb férfi tagjával, aztán ez nem jön össze.

Tíz év kihagyás után pár éve újra játszod Csalog Zsolt írása alapján a Csendet akarok című monodrámát, ami egy hajléktalan életéről szól. Sok minden változott benne?
F. A.: Egészen más az érzékenység már az emberekben erre. Sokkal égetőbb már ez a probléma, mint amikor 1996-ban bemutattuk a darabot. Akkor se volt csekély a hajléktalanok száma, de azóta ug­rás­sze­rűen megnőtt, ezért a probléma is egész más.

Volt, aki ezt a premier idején még extremitásnak vette?
F. A.: Igen.

És ma már ilyen nincs?
F. A.: Ma már nem lehet emellett a kérdés mellett csak úgy elmenni. Emiatt sokkal aktuálisabb most, mint akkor volt.

Politizálsz, elolvasod az újságokat?
F. A.: Abszolút elolvasom az újságokat. És aztán jól görcsbe is áll a gyomrom tőlük.
hirdetés

Kibeszéled az ilyesmit magadból?
F. A.: Azért hál′ istennek, van kivel megbeszélni ezeket a dolgokat. Beszélgetek ezekről, de aktívan nem politizálok. Ettől mindig igyekeztem távol tartani magam.

Van egy új, nagy vállalásod, tanítasz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ez társosztályfőnökség Zsámbéki Gáborral?
F. A.: Pontosan ez.

Mit mondott Zsámbéki, miért veled akarja csinálni?
F. A.: Fölhívott még tavalyelőtt, hogy találkozzunk, az egyetem mellett van egy presszószerűség. El­mond­ta, hogy a következő évben új osztályt indítana, és megkérdezte, lenne-e kedvem vele ezt közösen csinálni. Azt feleltem, hogy abszolút.

Ezt gondolkodás nélkül rávágtad?
F. A.: Hát nézd, amikor én elkezdtem a doktorit csinálni, akkor azért ebben benne volt az, hogy alkalomadtán majd igen jó lenne tanítani. Gábor az utolsó nagy mestere a színészpedagógiának, örültem, hogy mellette figyelhetem, hogyan dolgozik, és én is rengeteg időt töltök a fiatalokkal. A színész oldalról tudom elmondani nekik, hogy például egy instrukciót hogyan kell lefordítani magunknak, és utána hogy kell dolgozni. Erről a színész egészen mást tud, mint a rendező. Ennek nyilván van szerepe abban, hogy most én vagyok Zsámbéki mellett.

Ez ugyanannyi idő neked, mint a színészet?
F. A.: Jaj, nagyon sok idő. Heti három mesterségóra, a vizsgaidőszak pedig olyan, mintha fő­pró­ba­i­dő­sza­kom lenne, csak velük töltöm.

Elképesztően játszottad el a Médeia címszerepét. Ennek alapján akár jogos is lehet, amit az életrajzodnál az interneten írnak, hogy Tőkés Anna és Lukács Margit utódjaként emlegetnek. Ezt te komolyan veszed?
F. A.: Ha léteznének ma színészóriások, tehát fel lehetne nőni egy új Tőkés Annának vagy új Lukács Margitnak ebben az országban, akkor táplálnék ilyen hiú reményeket. De ez teljesen fölösleges.

Ez még a Katona József Színházban sem lehetséges?
F. A.: Nem ezen múlik, hanem azon, hogy az ország ismerte őket. Ma egy prózai színészről, aki valamit igazán jól megcsinál, a szűk színházba járó réteg tud, az ország pedig a celebeket, például az Éjjel-nappal Budapest szereplőit ismeri. Emiatt nem érdemes ezen gondolkozni. Azon kell gondolkozni, hogy ilyen körülmények között az ember mit tart jónak a pályáján, és mit nem. Most engem az foglalkoztat nagyon, hogy Dés Lászlóval és Mácsai Pállal fogok dolgozni, a holokauszt-év alkalmával csinálunk egy előadást. Ez most engem sokkal jobban érdekel, mint hogy mennyire lépek Tőkés Anna, Lukács Margit örökébe.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor