Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Muszáj azt éreznem, hogy 100 százalékot teljesítettem
2015-02. szám / Szepesi Krisztina

Nyírő Bea, a Turay Ida Színház színésznője és a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház művészeti vezetője rendez, játszik, szinkronizál, de legfőképp szívén viseli a gyerekeknek szóló előadások sorsát. Március 14-től az új bemutatóban, A maláji lányban lép színpadra, miközben rendezőként a Charley nénje? bemutatójára készül.


Mostanra univerzális színházi személyiséggé váltál.
Ny. B.: A szinkronfelkérések már a főiskolán is automatikusan jöttek, aztán legelőször a Népszínházhoz szerződtem, ami azért is kü­lön­le­ges, mert ugyanezen a helyen, a Kálvária téren kapott állandó ját­szó­he­lyet a Turay Ida Színház. Voltam aztán a Tháliában, majd Sopronban a Petőfi Színházban, ahol megismerkedtem Darvasi Ilonával. Ő hívott meg vendégként a Turayba nagyjából 13 éve, és azóta itt vagyok. Először mint színész, aztán hat éve ért az a váratlan felkérés, hogy rendezzem meg a Holle anyót. Ilona valószínűleg azért kért fel, mert látta, hogy a kezdő, fiatal kolléganőkkel rendkívül baráti, bensőséges volt a viszonyom, vagyis kicsit pedagógiai is volt a feladatom. Valahogy automatikusan jött a következő gyerekelőadás, aztán mikor Ilona kérdezte, mit szeretnék, egy nagyon széles palettáról beszéltem neki zenés, táncos előadásokkal. Ekkor már elkezdtem gyerekdarabokat is írni, mert addigra tudtam, mit szeretnék, és mire van igény. Így végül megalapítottuk a Magyar Nemzeti Gyerek és Ifjúsági Színházat a Turay Ida Színházon belül, melynek a művészeti vezetője lettem. Mostanra már egyre komolyabb produkciókkal bővül a repertoárunk, miközben a felnőtt darabokban továbbra is fellépek, ha rám van szükség. Az pedig, hogy abban az épületben rendezhetem meg életem első zenés-táncos produkcióját, ahol a pályám kezdtem, nagyon nagy élmény.

Nagyon kevés olyan színház van, amelyik kizárólag gyerekelőadásokat készít, és ekkora repertoárral rendelkezik.
Ny. B.: Hogy egy országban ne legyen egy gyerekszínház, számomra elképzelhetetlen. A kőszínházak persze minden évben bemutatnak egy-egy gyerekeknek szóló produkciót, de főleg a nagyobbakra gondolnak, és úgy vettem észre, ezek inkább kötelező feladatok. Mi pedig eljutottunk odáig, hogy pótszékes, zsúfolt házakkal megy az összes gyerekelőadásunk. Nálunk olyan anyagi háttere van a gyermekszínháznak, amilyen majdnem a felnőtt színháznak sincs. Mert a vezetőségünk elengedhetetlennek tartja, hogy ha egy kastély van a színpadon, az tényleg egy kastély legyen, és ne egy paravánra felfestett rajz. Mert ha egy gyereknek megtanítjuk az alapokat, akkor könnyebben tud majd választani felnőtt korában a különféle előadások között. És sokszor mondják, hogy majd mi kineveljük magunknak az utánpótlást, de én úgy gondolom, nem biztos, hogy magunknak neveljük. Minket nem ez érdekel, hanem az, hogy amikor a gyermek eljön az előadásunkra, úgy érezze, az egész érte jött létre. A jelenleg 18 előadásból álló repertoárból egyet se tudunk levenni, van, ahol már a színészek is cserélődtek. Ami pedig nagyon nagy megtiszteltetés, hogy nagyobbnál nagyobb színészek jelentkeznek, hogy szeretnének benne lenni a produkcióinkban, miközben tudják, hogy a díjazás a jegyárakhoz hasonlóan nem túl magas a gyerekelőadásoknál.

A művészeti vezetés mellett rendezed a Charley nénje? című zenés vígjátékot és színpadra állsz A maláji lányban is.
Ny. B.: Esténként, miközben azon gondolkodom, milyen székkel tudnak majd jobban mozogni a táncosok a Charley nénje?-ben, felszállok a futópadra, és a szövegemet tanulom. Ráadásul öt dalom is van a darabban, amiket szintén megtanultam már. Ez volt Gyökössy Zsolt rendező kérése is, akit onnan ismerhetnek többek között, hogy éveken keresztül ő rendezte a Szeszélyes évszakokat a televízióban. Ő írta ezt a nagyon szellemes és szórakoztató krimi-musicalt, amelyben a történet egy eltűnt szobor körül forog. A hosszú évek rutinja után azért még mindig euforikus élmény, ha egy ilyen zenés-táncos produkció jól sikerül.
hirdetés

Rendezőként másként nyúlsz egy gyerekdarabhoz, mint most például a Charleye nénje?-hez?
Ny. B.: Alapvetően nem, inkább az időt kell jobban beosztani, hiszen a gyerekprodukciókkal ellentétben a felnőtt előadások, mint ahogy ez is, két felvonásosak. A felnőtt daraboknál több olvasat van, több úton lehet eljutni a végeredményig, és úgy érzem, épp ezért a művészeknek is több szabadságot kell adni, hiszen ideális esetben a próbafolyamat során a színész már többet tud a saját szerepéről, mint maga a rendező. A gyerekelőadásokban sokkal konkrétabbnak kell lenni, vagyis a jó az jó, a gonosz pedig gonosz, még ha a végére megjavul is. Kilencéves korig ugyanis a gyerekek még nem tudnak igazán különbséget tenni a fikció és a valóság közt, ami már szociálpszichológiai kérdés, mégis muszáj ezzel foglalkozni, nehogy összezavarjuk őket. Persze ha már a színház anyagi helyzete megengedi, hogy két felvonásos, nagyobb produkciókat csináljunk akár az iskoláskorú gyerekeknek is, jöhetnek a sokkal összetettebb karakterek. A hozzáállás azonban egyik előadásnál se lehet más, hiszen addig, amíg a felnőtt szépen végigül egy előadást, udvarian tapsol, és csak otthon mondja azt, hogy bizony ez nem sikerült, addig a gyerek elkezd fészkelődni, azonnal megbuktatja a produkciót, ha látja, hogy a színész csak úgy tesz, mintha azt játszaná, hogy ő a királyfi. Ha nem ő a királyfi igazából, lebukik.

Bármilyen munkáról beszélsz, óriási benned a lelkesedés.
Ny. B.: Nem ismerek 99 százalékos teljesítményt, csak 100 százalékost. Persze lehet, hogy valaki azt mondja, az sem elég jó, de nekem belül muszáj azt éreznem, hogy 100 százalékot teljesítettem. De ennyi mindent nem lehetne segítők nélkül megcsinálni. Nagyon családias a munka, miközben több mint 100 művész dolgozik itt. És talán pontosan az a vonzereje ennek a színháznak, hogy nem állami pénzből finanszírozott, így nem kell attól rettegni, hogy jön egy új igazgató, aki nem találja megfelelőnek a munkádat. Le vannak fektetve a szabályok és addig, amíg szorgalmas és megbízható vagy, hozod a színvonalat, a színház gondoskodni fog rólad. Biztos ezért sem ugródeszkának tartják a színészek ezt a színházat, hanem inkább minél tovább szeretnének itt maradni. Akár örökre.




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor