Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
MOST FESZT Tatabányán
2015-02. szám / Szepesi Krisztina

Crespo Rodrigo 2011 óta igazgatja a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházat, mely sok vál­to­zá­son, fejlődésen ment át az elmúlt években. Mostanra önálló társulattal rendelkezik és március 26–29. között megtartja első saját fesztiválját, a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivált, a MOST FESZT-et, mellyel a vidéki, független és határon túli produkciókra igyekeznek felhívni a figyelmet.

2011 óta talán a legjelentősebb változás, hogy tavaly létrejöhetett egy önálló társulat.
C. R.: 2011 óta egyfajta alapozás folyt, stabilizáltuk a gazdasági mű­kö­dést, kialakítottunk egy jól működő szervezetet, kétszeresére növeltük a bérletesek számát, 95 százalékosra a látogatottságot, és mostanra 250 fölött van a helyben játszott előadásaink száma. Vagyis minden jel arra mutatott, hogy elkezdett jól működni a színház, amit a város is megszeretett, így a 25. jubileumi évadra odáig jutottunk, hogy elmondhatjuk, egy önálló, közalkalmazotti társulattal indulhatunk el, melyet az önkormányzat támogatása nélkül nem tudtunk volna életre hívni.

A színháztechnikai modernizálás is bővítette a lehetőségeket.
C. R.: Rögtön az első év után beépítettük a forgószínpadot, az elmúlt években fejlesztettük a hangrendszert és a világítástechnikánkat, és megújítottuk a Kamaraszínházat is. Vagyis mindent fejlesztettünk, ami a nézőknek és nekünk is sokkal jobb körülményeket teremt.

Hogyan állt össze a társulat?
C. R.: Vannak olyan művészek, akik 2011 vagy akár régebb óta játszanak nálunk, ők képezték a társulat magját. Melléjük hívtam még színészeket, illetve voltak, akik jelentkeztek, hiszen elkezdték érzékelni a színházi világban, hogy valami történik itt nálunk. Így jött létre a 10 plusz 2 fős társulatunk. Nem vagyunk sokan, ami azért jó, mert többet játszhatunk együtt, sokféle szerepben mutathatjuk meg magunkat. Még az elején vagyunk valaminek, de az önálló társulattal elkezdődhetett egy másfajta, elmélyültebb művészeti munka, közösségépítés. Nyilván vannak álmaink, vágyaink, mindenki nagyon lelkes, úgyhogy meglátjuk, mire megyünk így együtt.
hirdetés

Újdonság a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál, vagyis a MOST FESZT, amivel egy űrt kívántak betölteni a szakmai fesztiválok körében.
C. R.: Egerben volt hasonló kezdeményezés, de már az is megszakadt, így valóban egyedülálló a mi fesztiválunk. Folyamatosan kerestük a lehetőségét, hogy megjelenjünk egy szakmai fesztivállal, de eddig sok oka volt, köztük gazdasági nehézségek, amiért nem volt lehetőségünk erre. Most azonban elértük azt a pontot, hogy belevágjunk. Izgalmas előadások vannak itthon és határon túl is, szeretnénk megmutatni, hogy akár Nyíregyházán, Kassán, Újvidéken vagy épp a független szférában milyen monodrámák, stúdiószínházi produkciók léteznek. De egyébként is izgalmas számunkra ez a hónap, hiszen a Nemzeti Színházban három előadással fogunk szerepelni március 10–11-én. A tribádok éjszakája, a Vízkereszt, vagy amit akartok és a Kutyafül, macskakő, egérút című előadásokat mutatjuk be a budapesti közönségnek, mellyel tovább ünnepelhetjük a 25 éves évfordulónkat.

A tribádok éjszakájában Ön is játszik és a MOST FESZT programjában is szerepel.
C. R.: A stúdiószínházak mindig különlegesek, így van ez nálunk is. Az első évben a Nórát mutattuk be megújult formában, és nagyon nagy örömmel hallottam, amikor gimnazistáknál voltam egy beszélgetésen, hogy gondolkodás nélkül ezt az előadást nevezték meg, amikor azt kérdeztük tőlük, melyik produkció tetszett nekik a legjobban. Mostanra pedig eljutottunk A tribádok éjszakájához, ami szintén nem könnyű témát dolgoz fel, talán éppen ezért nem is játsszák sokat, miközben nagyon izgalmas anyag, és rendkívül jó szerepeket kínál a színészeknek. Strindberg, a drámaíró, színésznő felesége és az ő szerelme, aki szintén nő, szedik szét egymást egy éjszakai színházi próbán. Legalább akkora a sikere, mint a Nórának, hiszen folyamatosan telt házzal játsszuk az októberi bemutató óta. De ez a produkció sem jöhetett volna létre, ha Guelmino Sándorral, a rendezővel és a benne játszó színészekkel nem dolgoztunk volna együtt évről évre több előadásban, hiszen ez a kialakult összhang teszi kiforrottabbá az eredményt.

Színészként igazgatónak lenni több szempontból döntési helyzet.
C. R.: Ha az igazgató rendező, akkor rendez, ha színész, akkor játszik, mindig a mérték a kérdés. Nekem nagyon fontos, hogy játsszak, azért is, mert annál közvetlenebb kapcsolat nem lehet köztem és a közönség között, mint mikor a színpadon állok, és a társulathoz is sokkal közelebb vagyok úgy, hogy elsősorban játszótársak vagyunk. Persze igazgatóként döntéseket kell hoznom, de az én dolgom, hogy a két területet összehangoljam. És szerencsére nagyon jó a kapcsolat a munkatársaimmal is. Elmondhatom, hogy minden területen olyan ember dolgozik, aki a saját pozíciójáról sokkal többet tud, mint én. Mert egy igazgató sok mindenhez érthet, de nem hiszem, hogy a számvitelt annyira kell ismernem, mint a gazdasági vezetőnek, de nem vagyok marketingszakember és grafikus sem, és nem is tudnék úgy színészt egyeztetni, mint a művészeti titkárom. Az én dolgom, hogy ezek együtt működjenek, és hogy fönntartsam azt a légkört, amiben mindenki bátran elmondhatja, amit gondol.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor