RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. április 25., kedd
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Ritka alázatos műfaj
2015-03. szám / Bóta Gábor

Meczner Jánosnak újabb öt évre meghosszabbították a mandátumát a Budapest Bábszínház élén. Báb-kulturális központot szeretne kialakítani.

Tudom, hogy vacilláltál, pályázz, vagy ne pályázz. Mi volt ennek az oka?
M. J.: Úgy éreztem, hogy fejlődik a társulat, és bár eljutott egy jó szín­vo­nal­ra, még mindig vannak tartalékok a közös munkában. Végül is ez indított arra, hogy újra pályázzak.
Mit tartasz folytatandónak, és mi az, amin változtatni akarsz?
M. J.: A társulat mostanra megerősödött, a tagjai hasonlóan gon­dol­kod­nak. A céljaink is közösek. Keresgéljük azt, hogy a különböző báb­tech­ni­kák segítségével hogyan tudjuk ébren tartani, sőt tovább­fej­lesz­te­ni a műfaj hagyományait. Most például a Hókirálynő elő­adá­sá­hoz újra elővettük az úgynevezett feketeszínházat. Ennek al­kal­ma­zá­sakor a bábok fénysíkban mozognak, a játékosok fekete ruhában mögöttük nem látszanak. Kiderült, hogy a társulat jelentős részének ez újdonságnak számít. Csináltunk olyan előadásokat is, amelyekben az egykor leginkább elterjedt, de ma már ritkán használt kesztyűs bábokkal dolgozunk. A formát megtartjuk, de mai gondolatokkal töltjük meg.

A Bábszínház legnagyobb sikereit éppen a feketeszínházi technikával érte el. A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, a Petruska, a Diótörő, a Háry János, a Jelenet szöveg nélkül előadásai, amelyek bejárták a világot, ezzel a technikával készültek. Miért maradt ki ez a technika generációk számára, miért nem tanítottátok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen?
M. J.: Ez nagyon fontos, de kifejezetten nehéz technika. Nem csupán a színészek számára, de olyan technikai felszereltséget is igényel, amit az egyetemen nem tudunk megteremteni. Hiszen a Báb­szín­ház­ban is igen nehéz a fényutcák kiképezése, és ezeknek a pontos belövése, világítása. Ez egy drága műfaj.

Ennek a technikának az alkalmazása igazán jó csapatformáló lehet, hiszen ketten-hárman is mozgatnak egy bábot. Ha a figura például repül, akkor a színészek átadogatják egymásnak. Valódi csapatmunka egy ilyen produkció.
M. J.: Igen, de szerintem a báb egyik csodája, hogy eleve ritka alázatos műfaj. A színészek úgy vannak kiszolgálgatva egymásnak, mint talán még a cirkuszban vagy a balettban. Ez a teljes mértékű közös munka nem csak a feketeszínházra érvényes. Amikor például a japán bunraku technikát alkalmazzuk, akkor is hárman mozgatnak egy-egy figurát, egyik a másik nélkül meg se tud moccanni.

Régóta tanítasz, és a bábos oktatás megszervezése az egyetemen a te nevedhez is fűződik. Hogy látod, eleve olyanok jelentkeznek erre a tanszakra, akik nem akarnak annyira látszódni a színpadon?
M. J.: Tény, hogy a báb műfajában dolgoznak olyanok, akik exhibicionisták ugyan, de nem annyira, hogy teljes testi mivoltukban meg akarnának jelenni a színpadon. A szakmát viszont szeretik. Nem az a fontos nekik, hogy felismerjék őket a 6-os villamoson.

De ez inkább a régebbi generációra jellemző.
M. J.: Igen. A mostaniak gyakran megjelennek a színpadon. Lassan ha egy hagyományos kesztyűs bábos előadást mutatunk be, az számít avantgárd törekvésnek. Furcsa módon a nézők többsége még mindig azt gondolja, hogy van egy paraván, és fölötte megjelennek a kesztyűs bábok.
hirdetés

Mi az oka annak, hogy nem kerül be a köztudatba, hogy ez a műfaj nagyon sokrétű? Nem csak gyerekeknek szól. A képzőművészetnek, a zenének és a színháznak egy nagyon izgalmas keveréke. A legtöbbek képzeletében még Mazsola és Manócska vagy éppen Misi mókus kesztyűs bábokkal előadott története jelenik meg, ha a báb műfajára gondol, miközben ezt a technikát már tényleg ritkán alkalmazzák a bábosok.
M. J.: Ez olyan kérdés, amivel mi állandóan foglalkozunk. Ebben biztosan benne van a közönség konzervativizmusa is, és az, amit a gyerekkorukban megszoktak, hogy a bábszínház csak ezt jelenti. A másik ok, hogy még mindig kevés bábszínház van. Az lenne a szerencsés, ha valamennyi megyének lenne legalább egy bábszínháza. Ha több lenne a bábszínház, közismertebbek lennének a műfaj sajátosságai. Az is baj, hogy nem nagyon látok az interneten bábjátékokat, és a tévében sem.

Kopogtattok a televíziók szerkesztőinél, és nem tudtok bekerülni?
M. J.: Miért, olyan sok új tévéjátékot látsz?

De próbáltad fölhívni ezt, azt, amazt, hogy lenne nálatok pár látványos előadás, ami szerinted a képernyőn is megállná a helyét?
M. J.: Voltak, akikkel próbálkoztam. És mindenki azt mondja, hogy igen, ez nagyon fontos. Abban is mindig egyetértés van, hogy különösen a gyerekprogramok mennyire lényegesek, de még sincs rájuk elegendő fogadókészség. Kétségtelen, hogy a gyerekprogramok jelentik a fő profilunkat, miközben közel sem csak ilyeneket csinálunk, hiszen a szlogenünk az, hogy a báb nem korosztály, hanem műfaj.

Ha ismertebbek lennének a bábszínészek, akkor a velük készült produkciók nyilván könnyebben lennének eladhatók, esetleg még kereskedelmi csatornáknak is. Most például bemutatjátok a Kabaré című musicalt, Alföldi Róbert rendezésében. Nyilvánvalóan ő számít húzónévnek. Holott lehetne a két főszereplő, Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter is, akik egészen kiváló színészek.
M. J.: Azt remélem, hogy ezen a területen kicsit javul a helyzet. Például a Semmi vagy a Kivi előadása ebben sokat segített, ahogy Az ember tragédiájában is többen nagyon szép teljesítményt nyújtanak.

A cirkusz is hosszú ideig főként gyermekeknek szóló program volt, és most már nagy sportcsarnokokat lehet megtölteni inkább felnőtteknek szóló újcirkuszi produkciókkal. Ez a műfaj képes volt úgy megújulni, hogy abszolút megteremtette a maga közönségét.
M. J.: Ebbe az irányba folynak most a kísérletek. Megpróbálunk olyan műfajokba is betörni, amelyeknek eddig nem volt bábos feldolgozásuk.

Mik a terveid a következő öt évre?
M. J.: Próbáljuk továbbra is keresni, hogy milyen új formákat tudunk kitalálni. De ezek csak akkor érdekesek, ha mögöttük új gondolatok és tartalmak is vannak. Még erőteljesebben igyekszünk megcélozni a középiskolás, egyetemista és felnőtt korosztályt. Ugyanakkor kifejezetten szeretnénk az óvodásokkal, a kisiskolásokkal komoly drámapedagógiai munkát elkezdeni. Nemcsak az előadásokra várjuk őket, hanem előkészítő, illetve utána a produkciót feldolgozó foglalkozásokra is. Szeretnénk egy olyan nyitott báb-kulturális központot kialakítani ebben a színházban, ami eddig talán nem volt.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor