RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 30., kedd
Janka, Zsanett

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A befektetett munkamennyiség minőséggé válik
2015-04. szám / Pavlovics Ágota

A perpetuum mobile jutott eszembe róla, a gép, amelyet ha egyszer beindítunk, örökké moz­gás­ban marad, miközben nem von el energiát a környezetétől, és belső energiája is állandó. Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója miközben derűsen cikázik Budapest és a dél-al­föl­di megyeszékhely között, ötletet ötletre halmoz, társulatát fáradhatatlanul menedzseli. Élet­pá­lyá­járól, művészi hitvallásáról és színháza legújabb bemutatójáról is beszélgettünk.

A gödöllői Művészetek Házában játszott Orient című darabjuk témája több mint aktuális. Azt sugallja, fogadjuk el egymást kü­lön­bö­ző­sé­geink­kel együtt. Teszi mindezt zenével, tánccal, vizuális elemekkel, szöveget alig használ. Ezt a fajta kifejezési módot tartja további ren­de­zői útjának?
F. P.: Nem feltétlenül, most ezt a formát találtam a legjobbnak. Alkotói pályámon jelentős változás volt, amikor közpénzből működő kőszínház igazgatója lettem. Attól a pillanattól kezdve nem engedhetem meg ma­gam­nak, hogy egy eldugott pincehelyiségben próbáljam ki művészi elképzeléseimet a legújabb irányzatok iránt fogékony, szűk közönség örömére. Másfajta felelősség van rajtam, mint korábban volt. Meg kell tudjak szólítani mindenkit. Meggyőződésem, ha közérthetően be­szé­lek, megnyitok olyan kapukat a nézőkben, amelyeken keresztül el tudom hozzájuk juttatni az üzeneteimet. Minden művész járja a magát útját, és ezek az utak jelentősen eltérnek egymástól, de így helyes. Hiszek a nyitottságban, a toleranciában. Akkor tudunk értéket teremteni, ha tiszteljük és szeretjük egymást, elismerjük egymás tudását. Én csak így tudok alkotni, de ismétlem, ez az én utam. Tudom, vannak rendezők, akik számára az alkotás folyamatának szerves része a konfliktus. Én mindig azt keresem, mit tudnak legjobban a rám bízott kollégáim, mi az, amit erre a tudásra alapozva tudunk közösen megcsinálni.

Jó terv, ugyanakkor a közönség igénye a könnyű zenés darabok, illetve a filmszerűen pergő előadások iránt kézzelfogható.
F. P.: Vigyázni kell ezzel. Nem szabad az aktuális trendeknek felülni. Nem kell és nem is lehet a filmtechnikai eszközök adta sebességgel felvenni a versenyt. Többéves tapasztalat alapján mondom, öröm nézni, ahogy a Szarvasi Vízi Színházban a Vers a víz fölött című esteken menetel hatszáz ember párnával a kezében, hogy Pilinszky-verseket hallgasson. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vonzóvá kell tenni a színházat, különösen a fiatalok számára. Olyan előadásokat kell teremteni, amelyeket trendi látni. Ha az iskola hangadó diákja elmondja, látta az előző napi előadást, és tetszett neki, a társai is meg akarják majd nézni. Mi nem az egyetemista, hanem a gimnazista korosztályt keressük, meggyőződésünk, hogy ők a legfogékonyabbak, mert kamaszkorban nyílik ki a világ. Elmegyünk hozzájuk, beszélgetünk velük, meggyőzzük őket, hogy érdemes színházba járniuk. Ennek a munkának soha nincs vége, mert minden évben újra kell kezdeni, de megéri.

Azt mondja, közérthető darabokat kell választaniuk, hogy mindenkihez eljussanak. Federico García Lorca Bernarda Alba háza című drámája nem tartozik a könnyen emészthető színházi élmények közé.
F. P.: Nem tartottunk attól, hogy nem lesz kíváncsi rá a közönség, hittünk a rendezőben. Béres László különleges előadást hozott létre, a darabban a flamenco is hangsúlyos szerepet kapott. A szereplők olykor úgy érezték, nem bírják a táncpróbákat, de mint oly sokszor, most is bebizonyosodott, a befektetett munkamennyiség minőséggé válik. A Bernarda Alba házát kiemelt szakmai érdeklődés övezi. A Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül, a Városmajori Szabadtéri Színpadon megrendezésre kerülő Színházi Szemlére kapott meghívást, és három erdélyi fesztiválra (Atelier, Babel F.A.S T., Kolozsvári Magyar Napok) is várják. Rendkívül fontosak számunkra a fesztiválmeghívások, mert szakmai visszajelzést kapunk, a szakma megmér és megítél bennünket.

Az idén 15 éves Pécsi Országos Színházi Találkozóra is meghívást kapott a színház, a Koldusoperát viszik.
F. P.: Minden meghívásnak örülünk, a POSzT-nak különösen, hiszen széles szakmai közönség előtt mutatkozhat be az előadás. Büszke vagyok rá, hogy az idei 13 bemutatónkból 6 kapott fesztiválmeghívást.
hirdetés

Beszélgetésünkre főpróbáról érkezett, és napokon belül bemutatnak egy számos tekintetben rendhagyó monodrámát.
F. P.: Karkithemia címen Zelei Miklós és Pethő Sándor írt darabot Kara Tünde Jászai-díjas színésznőnek. Az előadás úgy fog kezdődni, hogy ne tegye fel a kezét, akinek a családjában van rákbeteg. Kara Tünde, aki betegsége okán érintett, és az ő története ihlette meg az alkotókat a darab megírására, azt gondolta, a sok segítséget, amit kapott gyógyulása során, a művészetével köszöni meg. Kara Tünde és a vele dolgozó fiatal művészcsoport, Tege Antal irányítása alatt, katartikus előadást hozott létre. A játékteret Egyed Zoltán készítette. A sok átlátszó plexi és műanyag könnyen érthető szimbólum, az elrejtőzés lehetetlenségét sugallja.

Pályája során a szórakozatás, művészet számos ágában kipróbálta magát, trükköket tervezett, játékteret alkotott, nem kerülte el a cirkuszporondokat sem, díszletet készített, rendezett, majd kitanulta a színházigazgatás csínját-bínját. Több kulturális intézményt is irányít. Megérkezett?
F. P.: Korántsem. A felsoroltak nem szétválasztható elemei a pályámnak, sokkal inkább egy alkotóművészi életpálya szorosan egymásra épülő lépcsőfokai. Amikor a bűvészettel ismerkedtem, megtanultam, hogy lehet elkészíteni egy olyan ládát, amelyben elfűrészelnek egy nőt. Hogyan kell a közönség figyelmét ügyes trükkökkel elterelni, vagy éppen ellenkezőleg, fókuszálni. Amikor a cirkuszból a színházba kerültem, a szórakoztatásról a hangsúly a gondolatközvetítésre került, folyamatosan kutatom, hol a szórakoztatás és a művészet határa. Lépésenként jutottam előre és tudom, az elvégzett munka tapasztalata és a tanulás adja az alapot a következő sikerhez. A munkatársaimat is folyton tanulásra ösztönzöm. Mottóm: alázat, empátia és lifelong learning.







vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor