RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. június 28., szerda
Levente, Irén

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A változatosság ebben a szakmában is gyönyörködtet
2015-05. szám / Szepesi Krisztina

Szomor György énekes, színész, szerző és rendező is, ráadásul teszi mindezt a legkülönfélébb témákban és formákban. Részt vesz többek között az Orient című zenés produkcióban, de egy egyedülálló oratorikus mű rendezőjeként is bemutatóra készül.

Rengeteg helyen dolgozik az országban. Békéscsabán, az Ope­rett­szín­ház­ban, Győrben és az ExperiDance Sinatra produkciójában is színpadra lép. Felmerül a kérdés néha, hogy hova tartozik, vagy kell-e tartoznia valahová?
Sz. Gy.: Békéscsabával már több mint 10 évre nyúlik vissza a kapcsolatom, és az Operettszínház sem új keletű az életemben, hiszen először a felújított Jézus Krisztus szupersztárban játszottam a címszerepet, ami a szívem csücske, és amire tényleg mondhatom, hogy szerepálmom volt. Nagy ajándék a sorstól, hogy még éppen a megfelelő korban talált meg. És szerepeltem az Elisabethben is, aminek 1996-ban volt a bemutatója, aztán egy hosszabb kihagyás után néhány éve mégiscsak visszatértem a régi gárdához.

Ráadásul ha már Jézus szerepét említi, mellé tehetjük Sir Kánt, Leopold Mozartot, Lőrinc barátot, de még Koppányt és Júdást is. Azt nem lehet mondani, hogy valaha is beskatulyázták.
Sz. Gy.:Annak idején, amikor részt vehettem alapító társulati tagként a székesfehérvári színház munkájában, eleinte nem volt könnyű kiosztani a szerepeket, így gyakran játszottunk egyik nap egészen kis karakterszerepet, a másik nap főszerepet. Ezt persze akkor, fiatal színészként nem annyira értékeltem, de visszatekintve rengeteget tanultam belőle, hiszen nem csak azt játszottam, amit én gondoltam magamról, hanem azt is meg kellett találnom, amit mások gondoltak rólam. Ebből rengeteget profitálok a mai napig, ebből építkezem, amikor ezt a sokféle karaktert játszom. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a rendezők így gondolkodnak bennem, mert a változatosság ebben a szakmában is gyönyörködtet.

Ennyiféle szín van önben?
Sz. Gy.: A színészet bizonyos értelemben a tapasztalások kifejeződése, olyanoké, melyeket magam is megéltem, és olyanoké, amiket a világban látok, és a saját szűrőmön keresztül értelmezek. A rendező irányításával pedig egy intuícióból, egy látott, de nem tapasztalt élményből igazság is lehet. Egy gyilkos szerepébe persze nehezen tudja magát beleélni az ember, de meg kell találni ott is a színeket, hiszen egy előadás soha nem fekete és fehér, valahol mindenkinek az igazsága benne van több szemszögből, ráadásul időként tényleg szélsőséges helyzetekben.

Már a kezdeteknél sem elégedett meg ennyivel, hiszen zeneszerzőként és szövegkönyvíróként is időről időre feltűnik a neve a színlapokon.
Sz. Gy.: Alapvetően a zene világából érkeztem. Annak idején, még nagyon fiatalon, 18 évesen mi írtuk az Angyalbőrben című televíziós sorozat zenéjét, vagyis már nagyon korán próbálgattam magam. A sikeren felbátorodva nekiálltam olyan dolgoknak, amikhez akkor még talán nem volt meg a kellő tudásom és tapasztalatom. Vagyis volt lehetőségem gyakorolni, és egyre több ilyen típusú feladatot bíztak rám, amiket mindig megpróbáltam a tehetségemhez képest a lehető legjobban elvégezni. De nem volt ez mindig egyértelmű, hiszen hatalmas bizalom kell ahhoz, hogy valakit ilyen feladatra kérjenek fel, ezt pedig el kellett nyernem a munkámmal.
hirdetés


Legutóbb például a Békéscsabai Jókai Színház és a Művészetek Háza Gödöllő közös produkciójában, az Orientben vett rész alkotóként és színészként is.
Sz. Gy.: Ebben az előadásban tulajdonképpen mindenki szerző és mindenki főszereplő. A két zenekarral, a Talamba Ütőegyüttessel és a CimbaliBanddel, a Fricska Táncegyüttessel, a békéscsabai színház táncosaival és velünk, színészekkel együtt, szimbiózisban alakultak ki a jelenetek. Olyan volt a próbafolyamat, mint egy összművészeti jam session, hatalmas harmóniában dolgoztunk együtt, és épp ettől az együttdolgozástól, együttzenéléstől óriási élmény volt a közös munka.

Önnek ráadásul otthonos helyzet zenészekkel a színpadon állni, hiszen zenekari zenészként kezdte a pályáját.
Sz. Gy.: Rengetegszer kérdezik is tőlem, hogy mi a helyzet a zenével, a zenekarral, hogy nem hiányzik-e, amire azt szoktam mondani, hogy hiányzik ugyan, de ugye egy nap huszonnégy órából áll, és annyira sokfélét csinálok, hogy mindenre nem jut idő, amire szeretném. Az Orient előadásában szerencsére volt lehetőségem erre, és ez a szerelem újra életre kelhetett a színpadon.

Ha már a sok munkáról beszélünk, május végén rendezőként is bemutatója lesz, egy egyedülálló produkciót visznek színre a Papp László Budapest Sportarénában.
Sz. Gy.: A Nem a Messiás a Brian élete című Monty Python-film oratorikus feldolgozása, fantasztikus zenével, 100 fős kórussal és a 80 fős Budafoki Dohnányi Zenekarral, Hollerung Gábor vezényletével. Nagyon különleges előadás lesz, nem tudom, Magyarországon volt-e már hasonló. László Sándornak köszönhető ez a produkció, hiszen az ő ötlete volt egy olyan izgalmas est megvalósítása, ami az opera, a humor és a színjátszás egy egészen furcsa elegye, amit remélem, össze tudok fogni rendezőként. Annyira igazgatott a feladat, hogy néhány más felkérést vissza is kellett utasítanom emiatt.

Ami beigazolja, hogy ön, ahogy korábban fogalmazott, tényleg munkamániás.
Sz. Gy.: Időnként tényleg elragad az élet. Mostanában ugyan ritkábban, de vannak csendesebb időszakaim is, amik leginkább arra alkalmasak, hogy a saját álmaimat, gondolataimat vessem papírra. Feltett szándékom, hogy hagyok magamnak egy kis időt, hiszen nagyon sok ötletem van még, amit szeretnék mint szerző megvalósítani.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor