RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. június 28., szerda
Levente, Irén

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A nocsaknál olykor jobb az afene
2015-07. szám / Pavlovics Ágota

A Játékszín igazgatója, Németh Kristóf szerint a körúti színház szórakoztató előadásainak titka: a szellemesség. A rendre komoly kritikai elismeréseket besöprő művésszel aktuális bemutatójáról, a tanárrá érés felelősségéről és színházi szerepeiről beszélgettünk.

Üdvözlöm, tanár úr, hogy érzi magát az új szakmájában?
N. K.: Nem tudom, minek köszönhetem, szerencse, gondviselés, sors, de időről időre ajándékot dob az élet. Az Operettszínházban játszani millió szempontból meghatározó időszak az életemben. Lelki és mű­vé­szi felfrissülés. Varázslatos közegbe kerültem, a színház sztárjaival, táncosaival, fiatal street-táncosaival, muzsikusaival 2,5 hónapig dol­goz­tunk azon, hogy világszínvonalú produkció szülessen, és meg­győ­ző­dé­sem, hogy sikerült. A Fame aktuálisabb, mint valaha, arról szól, hogy az érvényesüléshez mennyi áldozatot kell hozni. A korszerű moz­gás­vi­lág Balogh-Barta Viktória koreográfus érdeme. Miklós Tibor szövegeit tiszteli ugyan, ám rendkívül bátor a dramaturgia, ami Perczel Enikő tehetségét dicséri. Örülök, hogy találkoztam Enikővel, mert a főiskola óta nem hozott össze bennünket az élet. Óriási élmény volt a pró­ba­fo­lya­mat, melynek során, mint egy káposzta torzsájára a levelek, új és új rétegek rakódtak, hogy a vége­red­mény egy igazi nagyszabású előadás legyen.

Mennyire hasonlítanak a darab által megmutatott érzések és a valóság?
N. K.: Időként szembesülünk azzal, hogy nem mindenkinek sikerül művészként kiteljesednie. Van, aki elhagyja a pályát, más beleőrül, olyan is akad, aki feladja, vagy meghal. Jó ideig fejtegettük, mi is történik ebben az iskolában, ahol tanítunk. Néhány hét után rájöttünk az alapvető különbségre az amerikai és magyar művészeti oktatás között. A hazai képzésben szeparáltan dolgoznak a művészeti ágak. Mi például a főiskolán csak a büfében találkoztunk rendezőkkel, nem álltunk kamera előtt négy évig, maszk- vagy sminkóránk sem volt. Ezzel szemben az amerikai művészeti képzés nyitott, egy iskolában tanulhatnak, így hatással lehetnek egymásra a diákok. A nyitottságra példa, amikor egy táncos lány rájön, hogy nem lesz sikeres, szakot vált, és átmegy színészetet tanulni.

Színészként milyen feladat volt a drámatanár megformálása? Hogy fogadták a diákok?
N. K.: Jó volt megélni azt az örök harcot és küzdelmet, ahogyan valakiből művész lesz. Megtisztelő volt számomra, hogy a színház fiatal csillagai úgy viselkedtek velem szemben, mintha valóban a drámatanáruk lennék, és a darabon kívül is tanár úrnak szólítottak. Ez persze felelősség is. Nagy hatással volt rám ez a sok fiatal, tehetséges ember, remélem, hogy valamennyi nyomot én is hagytam bennük. Ha többet nem, annyit biztosan, hogy jelezték, ők is hagyományt szeretnének teremteni abból, amit tőlem láttak. Kevés helyen gyakorlat, de én soha nem mulasztom el, hogy a premiert követően mindenkinek, aki benne volt a darabban, személyre szóló levéllel és egy szál virággal köszönöm meg a munkát. Még valami. Tíz éve a Tibor vagyok, de hódítani akarok című filmben is tanárt játszottam, akkor még nem, de ma már világosan látom, hogy az életkoromnál fogva is a tanár oldalon állok.

Nyolc nő, És már senki sem…, Gyilkosság telefonhívásra – néhány cím a közelmúlt bűnügyi témájú bemutatói közül. Mit gondol, miért népszerű a krimi?
N. K.: Az internetnek köszönhetően minden házhoz jön, nincs olyan film, zene, amihez nem lehet hozzájutni pazar minőségben. Ezzel a színházak nem tudnak konkurálni. Ugyanakkor az okos színház tudja, amit Jordán Tamás így fogalmazott meg: a színház átrium és agora, vagyis közösségi hely. Ilyen a patinás épületben működő Játékszín is, intim tér. Ami pedig a krimi népszerűségét illeti, nem a végeredmény fontos, hanem az oda vezető út, amit a néző személyes közelségből élhet át. Persze ez az élmény csak akkor születik meg, ha a szerző szellemes, humoros, ha az alkotótársak ugyanilyen kvalitásokkal rendelkeznek, és a tehetséget megfelelő szintű technika szolgálja. A közönség által kedvelt bűnügyi történetek bemutatását folytatjuk a Játékszínben, 2016 tavaszán Chazz Palminteri A hűtlenség ára című darabját Lendvai Zoltán rendezi, Pikali Gerdával és Nagy Sándorral a főszerepekben.
hirdetés

Saját színházában tavaly játszott Agatha Christie regényadaptációjában. Az És már senki sem… leszerelt katonája, Philip Lombard hogy született meg?
N. K.: Először azt kerestem, hogy mit lehet tudni a figuráról, és utána azt, hogy mit tehetek hozzá. Így fogalmazódott meg bennem, hogy Lombard éleslátó ember, kőkemény katona és férfiként elszánt nőcsábász. Boldog próbaidőszak volt, mert a darabot Szirtes Tamás rendezte, akivel mindig fegyelmezett, ugyanakkor oldott légkörű az alkotói folyamat.

A Rózsavölgyi Szalon, Gyilkosság telefonhívásra című darabjában Swant játszotta, mi kellett hozzá, hogy megfogja a lényegét?
N. K.: Az ingyenélő, csaló Swant ebben az intim térben, ahol nagyon közel ülnek a nézők, csak úgy lehet megmutatni, ha úgy jövök be a színpadra, hogy már belépéskor hozom magammal a karakterét, sorsát. Ilyen környezetben nem lehet teátrálisan játszani, a természetesség nagyon fontos. Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem Tom Hanks workshopján, ő mesélte a következő történetet. Összetalálkozik három valamikori diák, a mérnök, a jogász meg a színész. A mérnök elmondja, tud hidat tervezni, a jogász azt mondja, jól eligazodik a római jogban, a színész hosszan gondolkozik, majd így szól: megtanultam őszintén megszólalni a színpadon. És tényleg. Évekbe telik, amíg megtanulja az ember a szerepet nem játszó szerepét eljátszani. És ha megtanulta, nem mindegy, egy bizonyos helyen azt mondja, nocsak vagy afene. Olykor jobb az afene.

Végül a Shakespeare műveivel átszőtt Primadonnák lelkész szerepéről kérdezem, hogy alakította ki a karaktert?
N. K.: Hálás feladat kétszínű lelkipásztort játszani, ráadásul erősen humoros a karakterem. A figura akkor született meg, amikor az utolsó próbahéten Szirtes tanár úr azt mondta, Sinkovits Imre bácsit akarom hallani, így lett a lelkésznek öblös a hangja. Örömünkre óriási siker a darab, ezért szilveszterkor is több alkalommal fogjuk játszani.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor