RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Négykezes
2015-09. szám / Kovács Emőke

David Pownall Mesterkurzus című drámája Cserhalmi György rendezésében valóságos tra­gi­ko­mi­kus helyzeteket szül, és minden pillanatban ott feszül a kérdés: a művészet felül tud-e emelkedni az eszement politikával szemben? A Sztálint alakító Gáspár Sándort és a Sosztakovicsot meg­for­má­ló László Zsoltot kérdeztük a szerepükhöz való viszonyukról.

Milyen helye van 2015-ben ennek az 1948-ban játszódó történetnek?
L. Zs.: Mindenképpen aktuális tud lenni a hatalom viszonya a mű­vé­szet­tel, és az, hogy egy országban mennyire engedik szabadon gon­dol­kod­ni az alkotó embereket. Ez a téma mindig aktuális.
G. S.: Egyrészt olyan társadalmi problémákra hívhatja fel a figyelmet, amik örök mementók lehetnek abból az időből számunkra, másrészt igazi jó színházi lehetőség a színészeknek. Azt se felejtsük el, hogy mindez nagyon szórakoztató, íróilag-rendezőileg jól megszerkesztett, furcsa, groteszk játékban valósul meg.

Mennyire képtelenség Sztálin politikai hallását a zeneszerzők zenei hal­lá­sá­val összehangolni?
G. S.: Maga az abszurditás. De abban a kemény, kegyetlen világban ez az abszurditás a hatalom gyakorlásának bevett módja volt. Mi már nevetünk ezen, már nem ilyen nagy­ban és végletesen tapasztaljuk, de kisebb közösségekben, torzulásokban most is felfedezhetjük.

Ez a nevetés egyfajta feldolgozás?
G. S.: Mindenképpen. A hatalom ostobaságát is tudni kell kinevetni. Ezért volt zseniális fegyvere a II. világháborúban Chaplin Diktátor című filmjének, ami részben nevetségessé tette Hitlert. Azóta sem veszik jó néven semmilyen diktatúrában Chaplinnek ezt a filmjét.

Úgy tűnik, Jézus és Lenin után Sztálin saját magát a harmadik istennek gondolja. Hogyan pozícionálja magát a művészetben?
G. S.: Természetesen mindenhez ért, nem csak a politikához. Dokumentumok bizonyítják, hogy film­for­ga­tó­könyvekbe is beleírt és szerkesztett mint dramaturg, állítólag nem is rosszul. Szeretett szerepelni, színen lenni, énekelni, és lényegében mindenhez értett. Elhitette magával és a világgal, hogy zseni. A nagy többség el is hitte, az asszonyok benne látták azt a férfit, akinek érdemes gyereket szülni.

Milyen kapaszkodók álltak segítségül a szerepformálásban?
G. S.: Elsősorban maga az írás, a partnerek, a rendező, és a saját magam által megtapasztalt emberi butaság és kivagyiság torz formái.

Mi volt a szerethető ebben a figurában?
G. S.: A szerethetősége egy írói trükk, ami egy furcsa, hidegrázós szerethetőség, mert Sztálin, azzal a fajta szuggesztivitással, amivel rendelkezett, azt is el tudta a környezetével hitetni, hogy ő az, aki az országért, a népért a legtöbbet áldozza és teszi. Zavart okoz az emberben, hogy nem tudja eldönteni, szeretni kell vagy gyűlölni őt. Hiszen ezekért a diktátorokért rengetegen rajongtak, ugyanakkor rettegtek tőlük, és a két érzelem között nem volt átmenet.
hirdetés

Sosztakovics folyamatosan próbálja pozícionálni magát. Mennyire találja meg a helyét Sztálin kör­nye­ze­tében?
L. Zs.: Más helyzetben van, mint Prokofjev, aki egy idősebb generáció tagja, illetve sokkal több mindenen túl van: megjárta külföldöt, emiatt erőteljesebb rálátása van a világra, és cinikusabban vesz részt a kialakult szituációban, szarkasztikusan fogalmaz, ő talán jobban tudja pozícionálni a saját szerepét. Sosztakovics bízik abban, hogy valamilyen szinten a tehetsége által hatással tud lenni az uralkodók elméjére.

A bizakodása táplálja a derűjét?
L. Zs.: Prokofjevben több derűnek látszó cinizmus van, Sosztakovics bizakodik, de fél, a helyszínre egy hihetetlen szorongáshalmazzal érkezik, bizakodva, de retteg.

Ezzel a mondattal lép színre: „Ez a hely olyan, mint egy üregekből álló labirintus”. Mi a legfélelmetesebb számára?
L. Zs.: Az ismeretlen. Nem tudják pontosan, miért vannak ott. És tisztában vagyunk a ténnyel, hogy abban a rendszerben se szó, se beszéd eltűntek emberek az országból.

Ön számára mi volt a szerethető ebben a figurában?
L. Zs.: A félelemmel való azonosulás nem ment nehezen.

Az előadás októbertől folyamatosan megtekinthető lesz a budapesti közönség számára is az Átrium Film-Színházban.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor