RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 19., vasárnap
Erzsébet

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Izgalmas az élet így
2015-09. szám / Bóta Gábor

Sebestyén Aba a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban a Top Dogs című darabot állította színpadra szeptember 26-án. Marosvásárhelyen játszik, rendez és osztályfőnök is lett. Pesten pedig a Játékszínben monodrámában láthatjuk, az ugyancsak itt műsoron lévő Bányavirág az ő intenciói szerint került a deszkákra.

Az általad még a Nemzetiben rendezett Bányavirág megy a Já­ték­szín­ben, ahol a Szeretik a banánt, elvtársak? Című, ugyancsak Székely Csaba által írt monodrámát is játszod. A dunaújvárosi felkérés je­lent­he­ti azt, hogy folyamatosan jelen leszel Magyarországon?
S. A.: Talán...Tervünk van a Játékszínnel egy közös munkára, és jövő őszre a Rózsavölgyi Szalonnal is tervezünk egy bemutatót.

Dunaújvárosból egy rendezésre kértek, vagy kapásból konkrétan a Top Dogs színpadra állítására?
S. A.: Már két éve beszéltünk egy rendezésről, tavaly is úgy volt, hogy elkezdek egy munkát, csak nem sikerült időpontot egyeztetni. Dobák Lívia művészeti igazgató hívott meg, azzal a kéréssel, hogy kortárs darabot rendezzek, és a társulatban gondolkozzunk. Dunaújvárosban van egy fiatal, tehetséges, kíváncsi társulat.

Ilyen szempontból a Top Dogs jó, mert szinte mindig mindenki a színpadon van benne, csaknem egyen­ran­gú szerepekben.
S. A.: Így van, ezért választottuk. Sok minden szóba került, A kripli ugyanúgy, mint A Gézagyerek, végül éppen azért döntöttünk a Top Dogs mellett, mert mindenki egyformán szerepet kap benne, másrészt hi­he­tet­len aktualitása van a történetnek még mindig, annak ellenére, hogy 1996-ban íródott. A Katona József Színház Kamrájában 2002 óta folyamatosan műsoron van egy zseniális előadásban. De úgy gondolom, hogy még mindig lehet aktuálisat mondani a Top Dogs kapcsán.

Topmenedzserek egyfolytában kinyírják benne egymást, belekerülnek a nagy rideg mechanizmusba, ami­kor azt hiszik, hogy a csúcson vannak, akkor is pillanatok alatt ejteni lehet őket, és a semmibe kerülnek. Ez manapság nemcsak menedzserekkel, hanem bárkivel megtörténhet, bárki eltüntethető a süllyesztőben.
S. A.: Pontosan ez a fontos, ettől aktuális ez a darab. Hogy menedzserekkel történik ez meg, az annyiban lényeges, hogy magasabbról nagyobbat lehet esni. De mindenki számára ismerős a kiszolgáltatottság, a félelem, a rettegés, a megfeleléskényszer, a szorongás egy munkahely vagy általában a biztonság elvesztése miatt. Ezt markánsan érezzük a mai napig, ez benne van a közéletben. Nagyon bízom abban, hogy ez a legegyszerűbb embernek is összeszorítja a gyomrát, elgondolkodtatja. Abban is bízom, hogy sikerül izgalmas látvány- és mozgásvilágot megteremteni Hotykai Evelin tervező és Győrfi Csaba koreográfus segítségével, valamint izgalmas akusztikát kialakítani az előadáshoz. A zeneszerző az a Boros Csaba, aki a Bányavakság zeneszerzője is volt, amiért az újságírók jelölték a Színikritikusok Díjára. A zene megsegíti a darab tematikáját, és mind a komikus, mind a tragikus vonalát aláhúzza vagy ellenpontozza.
Olyan szempontból ez a darab beleillik abba a vonulatba, hogy Székely Csabát rendeztél és játszol, hogy ez is az a típusú alkotás, amin rengeteget lehet röhögni is, de ugyanakkor gyomorszorító. Egyszerre van jelen a tragédia és a komédia akár ugyanabban a pillanatban.
hirdetés

S. A.: Valóban, talán ezért is mondtam azt rögtön, hogy ehhez nagy kedvem lenne, mihelyt szóba került a Top Dogs. Egyszerre humoros és tragikus, aktuális, és ugyanúgy motiválható mind a nyolc szereplő. Azt próbálom megfogni, hogy nevetünk, nevetünk, de gondoljunk bele, hogy min. Szabadkán megy még egy előadásom, aminek tavasszal volt a bemutatója, és szintén aktualitással bír. Század elején írt szövegről van szó, Bolondok tánca a címe, Lev Birinszkij műve.

Változatlanul játszol, rendezel Marosvásárhelyen, sőt tanítasz, osztályfőnök vagy a most indult rendező osztályban. Nem félsz attól, hogy sokfelé rohangászva két szék között a pad alá esel, mert ennyi minden majd nem megy? Mostanában inkább rendezel, mint játszol, miközben azt szoktad mondani, hogy a két tevékenység között nem tudsz választani, de inkább színész vagy, mint rendező.
S. A.: Nagyszerű, hogy Magyarországon többfelé is játszhattam a Szeretik a banánt, elvtársak? című előadást, nem csak a Játékszínben. Isteni kegyelem, hogy olyan előadásokat rendezhetek és olyanokban játszhatok, amelyekben igazán örömömet lelem, és melyek igazi kihívást jelentenek. Megpróbálok nem eltespedni. Izgalmas az élet így.

Lett már némi híred Magyarországon. Nem azt mondom, hogy kimész az utcára, és rögtön megismernek, de azért az nagy szó, hogy egy veled játszott monodrámára, amire általában nehéz közönséget toborozni, rendszeresen megtelik a nézőtér.
S. A.: Ez így van. Ahol múltkor voltam az előadással vendégszerepelni, másfajta produkciók szoktak meg­for­dul­ni, és köszönték, hogy nem csupán a rózsaszín világot mutattam be, úttörőnek tartották a produkciót. Minden előadással újabb és újabb közönségbázis ismerhet meg. És egy olyan tematikával, ami engem is képvisel, az én ízlésemnek is megfelel.

Azon ritka emberek közé tartozol a pályán, akik azt mondhatják, hogy szakmai szempontból teljesen rend­ben vannak?
S. A.: Ezt azért nem mondanám. Akkor kezdődik a művészet halála, ha valaki azt mondja magáról, hogy „tök rendben vagyok”. Nem. Nem. Maradjunk annál, hogy szerencsésnek tartom magam, és próbálok továbbra is olyan kíváncsian, nyitott szemmel, lélekkel járni, mint ahogy eddig. Olyan előadást szeretnék most létrehozni, hogy Dunaújvárosban is értsék, de Erdélyben és Budapesten is érvényes legyen.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor