RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Nagyon örülök, ha jó példának tartanak
2015-09. szám / SZ. K.

Wolf Kati énekesnőként már több versenyeredményt, díjat és elismerést tudhat magáénak, most azonban a musicalszínpad meghódítására készül. A Nemzeti Lovas Színház Gladiátor című előa­dá­sát november 28-án mutatják be a Papp László Budapest Sportarénában, miközben visszatér a televízióba is, és mindezt úgy, hogy még családjának sem kell nélkülöznie.

Már korábban is felmerült az együttműködés lehetősége Pintér Ti­bor­ral, most azonban meg is valósul a terv, hiszen a Gladiátorban kapott szerepet. Énekesnőként mi vonzotta a színészet felé?
W. K.: Sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen lehet szín­há­zi színpadon állni, és persze nincs ez olyan távol az énekesi pá­lyá­tól, úgyhogy nagy kedvvel ugrom bele, és örülök, hogy újabb színpadi helyzetet próbálhatok ki. Nem egy nagy szereppel kezdem, én is kí­ván­csian várom, hogy miként tudom ezt a feladatot abszolválni. Pintér Tibi társulata nagyon kedvesen, nyitottan fogadott, és rendkívül se­gí­tő­ké­szek, úgyhogy nem izgulok.

Abból a szempontból pedig még nagyobb vállalás a Gladiátor, hogy ez egy lovas színházi előadás, vagyis itt a színészek lóra pattannak. Nagy rutinja van a lovaglásban, vagy az előadás kedvéért vállalkozott erre?
W. K.: Nagyon szeretem a lovakat, de szinte alig tudok lovagolni. Gyerekkoromban ültem néha lovon, de semmi profi oktatás vagy edzés nem volt. Most nyáron a Lovas Színház miatt én is lóra pattantam, és borzasztóan élveztem, de ahhoz, hogy színpadon lovon énekeljek, még sok gyakorlás kell. Nem is tudom, hogy ebben a darabban lesz-e ilyen jelenetem. Szerintem én inkább az éneklésre koncentrálok, mint a lovas akrobata mutatványokra.

Zeneileg mennyire áll közel önhöz a feladat?
W. K.: Még csak most ismerkedem azzal a dallal, amit rám írtak ebben a darabban. Nagyon tetszik, bízom benne, hogy az egész darab ilyen jó lesz. Profi a csapat, és sok-sok éve állítanak színpadra ilyen nagy volumenű darabokat. Gyermekkoromban sokat hallgattam musicaleket, és nekem nagy kedvenceim a dallamos, nagy éneklős, érzelmes dalok, amik a zenés darabokban hallhatók. Akkor jó egy ilyen darab, ha dráma van benne, és annak fő hordozója a zene.

Nagyon racionálisan vállal feladatokat, ha úgy tetszik, nem vállalja túl magát. Most azonban a tv2 Sztárban sztár című műsorában is szerepelni fog, ami hétről hétre nem kis kihívás lesz.
W. K.: Kétgyerekes anyuka vagyok, muszáj ügyesen beosztani az életemet, hogy énekelhessek is, de a család maradjon az első helyen. Ebben rengeteg segítséget kapok a férjemtől és a nagyszülőktől, főleg a két szuper nagymamától. Nélkülük nem menne. Valóban vannak sűrűbb időszakok, például egy ilyen televíziós show-műsornál, de annyira örültem ennek a megkeresésnek, hogy mindenképp vállalni szerettem volna. Igyekszem a legtöbb próbát, forgatást suli-ovi időben letudni, hogy délután már mehessek a gye­re­kekért. Szerintem mindenki, akinek családja van és dolgozik, ugyanígy sakkozik az idejével, és bizony ez nem könnyű, csak az én szakmám nem reggel 8-tól délután 4-ig tart, hanem kaotikusabb időbeosztású. Így viszont sokszor szabadabb vagyok hétköznap.
hirdetés

Nyilatkozta korábban, hogy nem szeretne „celebkedni”. Ezek a feladatok azonban óhatatlanul magukkal hozzák majd a bulvársajtó érdeklődését…
W. K.: Igen, ennek biztos lesz ilyen vonzata, de úgy gondolom, hogy ha egy-egy produkcióm olyan jól sikerül, vagy annyira szórakoztató lesz, hogy téma lesz belőle, hát legyen. Azokkal a magánéleti dolgokkal pedig, amiket eddig sem osztottam meg a közönséggel, és amiket eddig is tiszteletben tartott a sajtó is, most sem lesz másképp. Mindig van értelmes téma, és engem a bulvársajtó is normális kérdésekkel szokott megkeresni szerencsére. Az például, hogy anyaként karriert is épít az ember, kifogyhatatlan téma, és sokakat érdekel. Szerintem, ha van érdekes és értékes téma, amiről eszükbe jutok az újságíróknak, nincs arra szükség, hogy műbotrányt csiholjanak.

Igazán pozitív példa lehet az ön esete a manapság egyre több, álmait feladó, megélhetésre koncentráló, családos vagy egyedülálló ember számára, hiszen a harmincas évei elején még nekifutott egy országos tehetségkutatónak. Mi tartotta önben a hitet?
W. K.: Nagyon örülök, ha jó példának tartanak, de nem igazán én kell legyek a példa, hanem a családi összefogás, ami folyamatosan ilyen erőbedobással áll mellettem. Egyedül ez nem ment volna. Ha nem család, akkor barát vagy munkatárs, de valaki, valakik az ember mellett kell, hogy álljanak minden szempontból. Rengeteg munka és persze szerencse is kellett ahhoz, hogy megvalósuljon az álmom.

Három alkalommal vett részt zenei versenyen és minden évben jelentkezik új dallal. Mik a tervei a színházon és a tévéműsoron túl?
W. K: Most annyi minden van, hogy egyáltalán nem gondolkodom távlati tervekben, egyébként is jobban szeretek kis távlatokban tervezni, ha sokat kell előre gondolnom, az úgy érzem, kicsit agyonnyom. Mindig a meglévő feladatra koncentrálok, abból pedig van most bőven. Amin viszont dolgozunk már egy ideje, az a zenekaros koncertem, és működik is egyre több felkéréssel. Ez valóban távlati cél, hogy a CD-kíséretes fellépéseket teljesen leváltsa, és már kizárólag kis- vagy nagyzenekaros koncertjeim legyenek.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor