RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Ketten egy nadrágban
2015-10. szám

Az évad harmadik bemutatójára készül november 13-án a Karinthy Színház. Dunai Ferenc A nad­rág című komédiájának két főszereplőjével, Gubík Ágival és Kerekes Józseffel beszélgettünk.

Mi volt az első gondolatotok, amikor Karinthy Márton felkért ben­ne­te­ket?
G. Á.: Nekem az első gondolatom az volt, hogy végre színház. Sokat for­gat­tam az elmúlt 5-6 évben, valahogy az került előtérbe. Nem tit­ko­lom, hogy szerettem volna visszakerülni a színházi körforgásba. Hiány­zik a színház, hiányoznak a nézők, a felőlük áramló energiák, a part­ne­rek energiái. Örülök, hogy anélkül jutottam eszébe valakinek, hogy kopogtattam volna. És annak is, hogy egy pörgős, fergeteges víg­já­ték­nak lehetek a női főszereplője.
K. J.: Én meg annak örültem, hogy visszatérhettem ide, mert nekem van karinthys múltam. Tizenkét évig játszottam, még ha közben volt is szerepátvétel, Az Őrült Nők Ketrece egyik főszerepét. Az ötödik sze­zo­no­mat kezdem a Vígszínházban, ott más helyzetben vagyok, mint amilyenben korábban a Budapesti Kamaraszínházban voltam. Örülök és tele vagyok izgalommal. El­szok­tam már ekkora szereptől, saját magamnak is egyfajta próbatétel.

Ági, napi sorozatnál nem kapsz azonnal visszajelzést, ezért plusz terheket jelenthet a színházi munka azonnalisága?
G. Á.: Egyáltalán nem kapok visszajelzést, mert azok nem hozzám érkeznek, és így van ez a filmeknél is. Amikor egy film kijön, én már távol állok tőle, még ha el is olvasok pár kritikát.
K. J.: Azt azért érzed, hogy az utcán megismernek.
G. Á.:. Igen, népszerűséget érzem.

Ez most kettős elvárás, lesz, aki szeretni fog a sorozat révén, és lesz, aki úgy ül be, hogy lássuk, mit tud ez a lány.
G. Á: Nem baj, állok elébe, ezek azok az energiák, amiket érez a színész. Azért is örülök ennek a sze­rep­nek, mert annyira más, mint amiben látnak. Egészen más arcomat tudom megmutatni, és ez egy szí­nész­nek nagyon fontos.

Mesélnetek kicsit a darabról?
G. Á.: Annyira pörgős, olyan jó a szerkezete, hogy nem lehet lenyugodni benne. Vígjátéknál ez nagyon fontos. Csak mi ronthatjuk el.
K. J.: Ilyet ne is mondjunk, ebből egy fergeteges vígjátékot kell csinálni .Egy perc nyugtot nem szabad hagyni a nézőnek. A mellékszereplők is nagyon jól kitaláltak, ők viszik el a tejfölt. Nekünk Ágival fel van adva a lecke, ráadásul nekünk kell 60 oldalt megtanulni.
hirdetés

Mennyire könnyen tanultok szöveget?
G. Á.: Nekem a memóriám most trenírozva van. De amíg nincs meg a rendelkező próba, addig nem tudok szöveget tanulni. Kellenek a mozdulatok, amikhez kapcsolom a mondatokat. Helyzetekhez, szituációkhoz kötöm, én nem tudok magolni. Jól tanulok szöveget, ettől nem félek, inkább az energiákat kell majd jól beosztani.
K. J.: Egy ilyen darabnál jól ki kell kitalálni a színpadi KRESZ-t, jó tempóban, nagy kedéllyel kell játszani. 25 éve szinkronizálok, én tudok példánnyal a kézben dolgozni.

Te a Vígszínházban játszol nap mint nap. Másként kell működni egy kisebb színházban?
K. J.: Az eddigi pályám olyan, mint az inga. A Pinceszínházban kezdtem, ahol amatőrködtem, onnan már nagyobb lépés volt az Ódry Színpad. A főiskola után a Nemzetibe kerültem, a Hevesi Sándor térre, onnan mentem a József Attila Színházba. Aztán kerültem a Budapesti Kamaraszínházba, amelynek két stú­dió­szín­pa­da volt, ahol azt is meg kellett gondolnom, mit ebédelek, mert ha korgott a gyomrom, azt a néző is hallotta. Utána beléptem a Vígszínház színpadára, es azt hittem, rosszul leszek, amikor először próbáltam a Lenni vagy nem lennit. Két hét után berekedtem. Most az inga kicsit visszaleng, de örülök, hogy újra intimebb térben játszhatok.

A kollégákat ismeritek, akikkel együtt játszotok?
G. Á.: Mikor felkértek, a többieket nem említették, csak Pubit (Ke­re­kes József – a szerk.), akinek nagyon megörültem. Mi játszottunk egy filmben, a Pánikban, de nem volt közös jelenetünk. Magyarországon ez volt az első filmem, Till Attila rendezte.
K. J.: A szinkronból a legtöbb kollégát ismerem. Van, akivel színpadon nem tudok összejönni, de a szinkronban találkozunk. Egyedül Marton Robival nem dolgoztunk még együtt, a többiekkel már igen. Dányi Krisztiánnal a szinkronban dolgoztam, Vertig Timivel a Kamarában játszottam. Balázs Andreával egészen különleges kapcsolatom van. Neki köszönhetem a második feleségemet. Amikor 2004-ben váltam, együtt játszottunk egy nyári bolondságban. Ott néztek meg az osz­tály­tár­sai, többek között az én Petrám. Kerítőnőként gyakorlatilag összeboronált minket, és mára már két gyerekünk van, Luca es Ábel.

Ági, veled gyakran lehet találkozni az újságok címlapjain, hogy kezeled ezt a helyzetet?
G. Á.: A bulvárt nem tudom kézben tartani. Soha nem nyilatkozom magánéleti dolgokról. Jó, ha írnak az emberről, mert fontos, hogy lássanak, de nem mindegy hogy mit írnak…




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor